MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. április 3. - 1954. június 18.

1954. május 14.

Hon György elvtársa Áz itt elhangzottakból látni lehet, hogy az elvtársak tuda­tában vannak annak, hogy az ifjúság nevelésében is szerepe van az állami intézményeknek. Az állam egyik szerepe a kul­turális nevelőmunka és ezt a szerepet elsősorban az ifjúság­gal kapcsolatban kell kifejteni. Nézzük meg hogyan töltik be ezt a szerepet, a mi kulturális intézményeink, mozijaink, szinházaink. Ezt csak akkor tudja az ember tisztán látni, ha látja azt, hogy nyugaton a filmeknek pl. milyen romboló hatá­suk van. Nemrégiben Franciaországban jártam, a francia elv­társak elmondták, hogy milyen nehéz a munka az ifjúság köré­ben. Franciaországban különösen nagyon divatosak a gyermekko­ri bűnözésekkel foglalkozó filmek. Ezek a filmek - és meg kell mondani, hogy ide elsősorban fiatalokat engednek be - erkölcs­telenségre nevelik őket. Ezt azért mondtam el, hogy ezzel szem­ben a mi intézményeink a párt és állam irányitása mellett igen komoly eredményeket értek el. Nem akarom letagadni azt és egyet­értek Hazai Jenő elvtárssal, hogy távolról sem töltik be azt a szerepet, amit be kellene tölteniök. A mi filmjeinkben, szín­darabjainkban és elsősorban irodalmi alkotásainkban komoly problémák vannak. A kormányprogramm utána problémák nyilt fel­vetése alkalmas volt arra, hogy a mi művészeink közelebb kerül­jenek a valósághoz, és olyan alkotásokat hozzanak létre, ame­lyek művészi szempontból is jók és a nevelő munkát is elvégzik. Bizonyára ismerik az elvtársak a párt határozatát az irodalom kérdéseiről, ami világosan megmondta, hogy milyen utat jelöl ki a kormányprogramm ebben a kérdésben és mit kell tenni. Meg kell mondani, hogy ezt az igen fontos határozatot minisztériumi vezetőink és kulturális funkcionáriusaink nem dolgozták fel kellően. Nem tanultak belőle eleget, nemvontak le belőle követ­keztetéseket. Ehhez az írószövetséget, a különböző képzőmű­vészeti szövetségek pártszervezetei, színházak pártszervezetei, a Budapesti Pártbizottság, de a Központi Vezetőség Agit.prop. Osztálya sem adott megfelelő segitséget. Ezen a téren a Népmű­velési Minisztérium is követett el hibákat. Mi is sokkal töb­bet tehettünk volna. Nem beszéltük meg, hogy mit jelent szá­munkra ez a határozat. Mi volt ennek a köv-etkezménye? Igen helytelen vélemények vannak irók és művészek között. Egy konkrét dolog: az utóbbi időben a Mérai cikk nyomán komoly vita van a film-müvészet körében. A kövétkezőket mondották: helytelen uton mentünk, amikor a szovjet film példáját követ­tük, mert lám a szovjet film igen komoly válságban van. Az az ut, amelyet az olasz filmek mutatnak előttünk, az a helyes. Határozottan igy vetik fel a kérdést. A szocialista realizmus­sal szemben felvetik a kritikai realizmus el meivel készült nyugati olasz filmeket. Ez már lassan odavezet, hogy a film­rendezők a legvadabb dolgokicai jönnek, pl. az egyik azt mondta, b.ogy a prostituált nőkről szeretne filmet készíteni. Nem lát­ják, hogy nálunk alapvetően mások a viszonyok, pl. mint Fran­ciaországban. Ott az elvtársak elmondják - és ott a filmeket általában elvtársak készitiik - hogy az állami cenzúrával való nehéz harcban nem tudják felvetni a központi kérdéseket, pl. békeharc kérdését, földért, kenyérért folyó harcot, mert az ilyen filmeket betiltja a cenzúra. Ezért vetnek fel ők ilyen kérdéseket és ezekbe dolgozzák bele helyesen és kriti­kusan a társadalom hibáját. Azt hiszem komoly munkát kell vé­geznünk ahhoz, hogy nálunk ezt a kérdést világosan lássák. Fontos feladatink vannak ezen a téren.

Next

/
Thumbnails
Contents