MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) augusztus 1. - 1953. február 7.
1952. augusztus 1.
hogy a Tájékoztató Iroda határozatát megmagyaráztuk, majd pedig a párt II* kongresszusán elmondott Ráosi elvtárs beszédével mutattunk rá, hogy igenis lehet különböző rétegek felé agitációt folytatni, mert a békéért folytatott harcban együtt megyünk* Ezt az elvtársak megszívlelték és mostmár ebben az irányban folytatják a munkát. Elértük, hogy a békebizottságok számát 3o6-ról 334-re emeltük fel* Az összetétele nyugdijasokból tevődik ki legnagyobb részt, azonban épen annál nagyobb az eredmény ,ami megnyilvánult az 1951-es BK. jegyzésnél, ahol 3o$-kal jobb eredményt értünk el az 195o-eshez képest. A koreai gyűjtésnél is megmuatkozik az eredmény, most 7o ezer 3?t. értékű bélyeget adtunk szét a lakosság között, mig az előző évben 12 ezret. Megmutatkozott az eredmény abban is, hogy a békebizottságoknak igen tekintélyes része résztvesz különböző társadalmi munkában. legutóbb az Úttörő parkoknál 15oo-an vettek részt a kerület lakosságából* legutóbb a képviselői beszámolón is megmutatkozott a tömgagitációs munka eredménye, mert mig azelőtt néhány üzemet kellett mozgósítani a gyűlésre, addig tegnap csak a kerület részéről 25o-en vettek részt, a terem teljesen zsúfolt volt és azok voltak jelen, akikre azelőtt nem számítottunk* Megállapítottuk azonban azt is, hogy az eredmények mellett vannak komoly hiányosságok, hogy az agitációs munkánk csak kampányszerű volt és hogy nem támaszkodtunk munkánkban a tömegszervezetekre, csu pán csak a kampányok idején* Nincs eszmei tartalma agitáclónknak. Most a koreai gyűjtés agitációjánál tapasztaltuk, hogy agitátoraink borzalmi agitációt folytatnak. Pl: ugy agitálnak, ugy érvelnek, hogy segitség a koreai gyermekeket, mert azok milyen borzalmas körülmények között vannak. Az agitációs munka gyengeségét különösen az épitő munkásoknál láttuk, ahol júliusban a rossz politikai munka következtében 325 munkaóra esett ki igazolatlanul, A második BK. jegyzés idején szép eredményeket értünk el,a penzumot teljesítettük. De meg kell mondanom, hogy a Budapesti Pártbizottság nem adott kellő segítséget pl: a klerikális reakció elleni harchoz a békebizottságok munkájában. Általában azt hiszem, hogy itt kell a gyökerét keresni annak, hogy mi az agitációnkban nem tudtuk összekötni a klerikális reakció elleni harc kérdését. Természetesen ezen a téren mi is hibásak vagyunk, mert több segitséget kellett volna kérni az elvtársaktól. De ugy érzem mégis, hogy bizonyos lebecsülés tapasztalható az elvtársak részéről a polgári kerületek felé.
