MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) augusztus 1. - 1953. február 7.
1952. november 15.
Ladányi elvtárs :/ Nemz eti Szinház művésze/ Nezvál elvtárs beszélt két színházról és ez a két szinház szakmai körökben is a közönség szempontjából is másod,harmadrendű szinháznak van elkönyvelve. Széknek a színházaknak is az a feladeta, hogy szórakoztatva nevelje a dolgozókat. Nem helyes a szubvenciók elosztása, 16 szinház van, 33>7oo ezer forint szubvenció helyett csak 600 ezret kapnak, A két szinházra: a Fővárosi Vigszinház és a Vidámszinházra tavaly 665 ezer szubvenció jutott, az idén 15o ezret szubvencionáltak. Egy millió forintot irányoztak elő, amit a pénzügyminisztérium elvetett, A bevételi lehetőség 3,7oo ezer forint, kap 45o ezer szubvenciót: hiány l,2oo ezer forint, A szinház nem tud dolgozni, ha ennyi passzívával nyitja meg az évadot. Pl: Szibériai rabsZódia. Pénzhiány következtében a Vidám szinháznak nincs igazgatója, a Vígszínháznak pedig egy korrepetitora van. A " Szibériai rabszcdia" cimü darabban az egyik jelenetben mutatják a moszkvai zenekonzervatórium egyik szobáját, ahol hires zeneszerzők képei vannak a falon. Ezek a képek nem megfelelők, mert nem fordítanak gondot arra, hogy művészek által készítessék el ezeket a képeket, A müsorpolitikája is megváltozott a két szinháznak, Mig azelőtt kabarét csináltak, ma tényleg olyan témákat vesznek fel műsorra, ami szórakoztat és egyben nevelő hatású. Az irók általában azokkal a témákkal foglalkoznak, amivel az utcán találkoznak. Pl: forgalmi rendőr, KÖZERT-ben tapasztaltakkal stb. Nagyon hiányzik az üzemi téma, ami azért hiányzik, mert az írói közösség nem megy le az üzemekbe. A Vidámszinház Íróinak le kellene menni az üzembe ötletért. Ha megírták a darabot ki kell vinni az üzembe, hogy a dolgozók bírálják meg. Szeretném felvetni azt a kérdést, - ami ugy a Fővárosi Tanácsra, mint a színházakra és az üzemi pártszervezetekre is vonatkozik — hogyan lehetne elérni a kultúra továbbfejlesztését. Fel kell ébreszteni a dolgozókban a művészet iránti szeretetet, valamint azok iránt, akik azt csinálják és előadják. Pl: művészek, irók, szinészek,stb. A Munkácsy kiállítás óriási érdeklődést váltott ki. Az egyik este azt tapasztaltam, hogy egy vezető egy óra alatt végig vezetett egy üzemi csoportot az egész kiállításon, egy-egy képnél 45 másodpercig időztek. Jóformán meg sem tudták ismerni, jól nézni & képeket. Amikor a Szovjetunióban voltam,megnéztük a Tretyakov képtárt. Itt a dolgozók csoportokba verődtek össze, sokan még székeket is hoztak és a vezető közel 3/4 órát beszélt egy-egy művészről, megmagyarázta a kép technikáját, mit fejez ki és beszélt magáról a művészről is. Sokan nem tudják, hogy a Gellért-hegyi szabadságszobor kinek a müve. Tehát el kekl érni, hogy az általános műveltségünket állandóan fejlesszük.Ehhez az is hozzájárul, hogy ismerjük azokat az embereket, akik nekünk szépet nyújtanak, művészeti alkotásokkal, művészi alakításokkal, könyvekkel. A Szovjetunióban a Csavarárugyár kulturpalo-
