MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1948. augusztus 18. - 1950. december 12.

1949. augusztus 31.

iííh A Nagybudapesti kibővített Pártválasztmány határozata a munka termelékenységének Jet* fokozásáról i. Hároméves tervünk sikeres befejezéséhez közeledünk, január 1-én pedig megkezdjük első ötéves tervünk megvalósítását. Nagy lépéssel megyünk előbbre a szocializmus építésében: lerakjuk és megszilárdítjuk a szocializmus gazdasági alapjait. A szocializmus építésében döntő jelentőségű a munka termelékenységének emelése. Nagy tanítónk, Lenin szavai szerint: „A munka termelékenysége, ez végeredményben az új -társadalmi rend győzelme szempontjából a legfontosabb, a legfőbb dolog". A termelékenység emelésének követelménye azt jelenti, hogy egy-egy munkásra eső termelésnek hónapról-hónapra, évnegyedről-évnegyedre emelkednie kell. Ez elérhető részbe azáltal, hogy a munkás egyre jobban elsajátítja a termelés fogásait, egyre inkább mesterévé válik szakmájának, részben azáltal, hogy egyre tökéletesebb gépekkel és szerszámokkal, egyre jobban megszervezett munkán dolgozik. A gép, a szerszám, a munka szervezettsége valóban állandóan javul. Ennek ellenére a munka termelékenvsége az iparban az utóbbi időben viszonylagos csökkenést mutat. 2. Pártunk Politikai Bizottsága ismételten felhívta a figyelmet a termelékenység terén uralkodó visszás helyzetre. A Politikai Bizottság utasítását követve, a Nagybudapesti Pártválasztmány 1949 augusztus 31-i ülésén megvitatta a termelékenység elégtelen növekedésének a kérdését és ennék legfontosabb okait a következőkben állapította meg: A munkafegyelem faza, az elkésők és az indokolatlanul hiányzók száma jelentékeny, a selejt növekedett, sók helyen magasabb béreket követelnek és fizetnek ki, mint ami a tényleges teljesítménynek megfelel, a norma lazítása érdekében visszatartják a termelést, a munkások gyakran változtatják munkahelyüket. A munkásság egy része még nem értette meg, hogy a népi demokrácia nemcsak jogokkal és anyagi előnyökkel jár, hanem kötelességekkel is; sokkal nagyobb és fejlettebb fegyelmet követel a munkástól, mint a kapitalizmus: önkéntes munkafegyelmet, amely azon alapul, hogy a munkás tudja, hogy a szocializmust építi, hogy a gyár, a gép a dolgozó népé, hogy a termelést és a termelékenységet emelve sajátmaga, osztálya, népe és hazája javát szolgálja. A munkafegyelem lazasága nagyrészt arra is vezethető vissza, hogy a termelés parancsnokai: a vállalatvezetők, az üzemeik műszaki vezetői, a művezetők és mesterek nem érzik át a vezetéssel járó felelősséget, népszerűséghajhászásból, baráti engedékenységből szemet hunynak a viszszásságok felett, nem követelik meg a munkában feltétlenül szükséges fegyelmet. Gyakori dolog, hogy azoknak, akik a normát lényegesen túlteljesítik, nem fizetik ki a nekik járó teljes bért, így ezeket is, másokat is visszatartanak affól, hogy minél nagyobb teljesítményre törekedjenek. Másutt viszont — és ez a gyakoribb eset — eltűrik a normák indokolatlan fellazítását, vagy ellenkezőleg, a teljesítmény emelkedésekor jogosulatlanul megszigorítják a normákat, bár a munkakörülmények nem változtak. Gyakran előfordul, hogy a különleges szakképzettséget igénylő, a minőségi, a jobb munkát nem fizetik meg megfelelően és így nem adnak serkentést az ilyen munkára. Nem biztosítják a teljesítménybérbe nem állítható, kvalifikált munkások megtelelő bérezését s így előfordul, hogy ezek kevesebbet keresnek, mint a kisebb képességű, de teljesítménybérben dolgozó munkások. Visszatartotta a termelékenység emelését az is, hogy a munkaverseny-mozgalom rövid kezdeti fellendülés után megtorpant és hamis vágányra csúszott. A verseny-mozgalom néhány új, magában véve helyes formája, az új munkamódszerek átadása, a párosverseny, a tapasztalatcsere, nemcsak nem szélesítette ki a versenyt, hanem inkább elvonta a figyelmet arról, ami a munkaversenyben a legfontosabb: a tömegmozgalomtól. Ez csak az egyéni versenyben résztvevők nagy számán alapulhat. Ma nálunk a munkásoknak csak töredéke vesz részt a versenyben. Igy a munkaverseny nem jelenthet gyökeres fordulatot az embereknek a munkához való viszonyában és nem válhat azzá az emelővé, amelynek segítségével a munkásosztály az egész gazdasági életet a szocializmus alapjára állítja. Hátráltatja a termelékenység emelését, hogy az üzem vezetői gyakran nem rendelkeznek megifelelő műszaki! tudással és nem is törődnek kellő mértékben szakmai ismereteik kibővítésével. Igy nem lehetnek igazi vezetői üzemüknek. A munkásság egy része nem érti még, hogy a szocializmus építése egyre nagyobb műszaki feladatok elé állítja ós nem igyekszik szakképzettséget elsajátítani vagy meglévő szakképzettségét továbbfejleszteni. Mindezeknek a hibáknak elkövetéséért messzemenően felelősség terheli az üzemi bizottságok és a szakszervezeti vezetők nagy részét is. Munkájukban nem kapcsolódtak eléggé a tömegekhez, bürokratikus intézkedésekre hajlottak és így nem vették idejekorán észre, hogy a verseny hamis vágányra csúszott. Nem törődtek vele, hogy minden egyes munkás tudja, hogy mi a verseny célja, hogy minél több munkás, konkrét feladatot vállalva, részt vegyen a versenyben. Nem vették idejekorán észre a bérezésben előforduló hibákat sem, ahogy nem harcoltak a normalazítás ellen, úgy tűrték azt is, hogy tényleges teljesítményeket ne fizessenek teljes mértékben és helyenként indokolatlanul L 7 4 i