MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1948. augusztus 18. - 1950. december 12.
1949. augusztus 31.
Ez kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy a normát fellazították, bércsalással és egyéb machinációkkal. Sz ellen természetesen minden erővel fel kell venni a harcot. - Ugyanakkor küzdeni kell az ellen is, hogy az egyszer megállapított normát bármilyen okból újra szigorítsák. Még mindig kevesebb ba^ származik abbólj ha a kissé lazán megállapított normát meghagynak, mint hogyha harom-négyhetenként újra megállapítják, vagy megszorítják. „.ert az ilyesmi a munkást idegesiti, mérgesiti és végeredményebn a termelés rovására megy. Ezért helyes az iparügyi minisztréiumoknak és a Szakszervezeti Tanácsnak az a közös utasítása^ hogy az egyszer megállapított normához ebben az évben nem szabad hozzányúlni. /ilágos, érthető bérelszámolást. Szólnom kell a tudományos normáról is. Már mérgelődöm, amikor ezt a kifejezést hallom, mert azt tapasztalom, hogy nálunk az a tudományos norma, amelynek alapján a munkás képtelen kiszámítani, hogy mennyit keres. A kapitalisták ki tudtak dolgozni olyan normát, amelynek alapján a munkások zöme mindig kitudta számítani, hogy mennyit keres, • Nálunk a 2 tudományos norma" mellett olyan nehéz a bér kiszámítása, hogy a legtöbb munkás csak akkor tudja meg, hogy mennyit keresett, amikor már a borítékban megkapta. Emiatt elégedetlen és nem törődik ugy a munkájával, ahogy kellene, - A norma megállapításával kapcsoltban elterjedt az a nézet, hogy a munkásigazgat ót, a művezetőt, a mestert nem érdekli, jó-e a norma* Ezt a kérdést a kalkulánsok és normamegállapítok magánügyének tekintik. Itt is figyelembe kell ajánlani az illetékeseknek, hogy a normamegállapitásnál őket is egyéni felelősség terheli és ne\ik kötelességük törődni a normával, és kezükre járni azoknak, akik a normát megállapítják, hogy jó munkát végezhessenek. - A normálazitokkal szemben, de azokkal szemben is, akik a megállapított normán folyton szorítanak, szigorítanak, fel kell lépni. Fegyelmi és büntető intézkedéseket kell tenni azokkal szemben, akik a szocializmus építését ilymódon gyengítik. Erre annál is inkább szükség van, mert másfél áv óta hallunk ezekről a bajokról, de még egyetlen esetről sem tudok, ahol elrettentő példát statuáltunk volna. Becsüljük meg az értelmiséget. - Amikor mi a gyárak és az üzemek élére munkásigazgatókat tettünk ez a helyes intézkedésünk az értelmiség, elsősorban a technikai értelmiség köráben visszatetszést keltett, Hallottunk olyan hangot, hogy a mérnők azt mondta: a fiamat nem a Műegyetemre küldöm, hanem inasnak, mert akkor hamarabb lesz belőle igazgató, munkásigazgató. Keni kíméltük a fáradságot arra, hogy meggyőzzük az értelmiséget, hogy a szocializmus építése nem jelenti az értelmiség háttérbeszorítását. Nem kíméltük a komoly anyagi áldozatokat sem, amelynek eredményeképen az értelxaiség között nemcsak megnyugvás, hanem komoly rokonszenv keletkezett a szocializmus építésével kapcsolatban. Ha most újra azt tapasztaljuk, hogy az értelmiség ellanyhul, hogy me- I gint csökken az érdeklődése a szocializmus építése iránt, ugy ez nemcsak bból ered ? hogy. helyenként rosszul kezelik eket, hanem abból is, hogy látják: helyenkint a rossz igazgatás mellett csökken a munkafegyelem. Az természetes, hogy ha a munkásigazgató nem tart fegyelmet, akkor az értelmiségi mérnök, vagy üzemvezető ezt még kevésbé fogja tenni.
