MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1948. augusztus 18. - 1950. december 12.

1949. augusztus 31.

Még egy igen fontos kérdést szeretnék megemlíteni. Én ugyanis kb. 8 hete vagyok a Magyar Textilgyérban és ezidő alatt már három párttitkárt helyeztek, illetve változtattak nálunk. A harmadikat most fogják szintén elhelyezni. Ha mi azt akarjuk, hogy egy vállalat jól működjön, akkor ahhoz egy jól működő pártszervezet is szükséges. De azt hiszem abban az esetben nem lehet elérni, ha a párttitkárok hetenként váltják egymást. Akár-milyen jóindulatúak vagyunk és szeretnénk a hibákat végleg megszüntetni - nem lehet. Nem tudunk elegettenni kötelezettségeinknek abban az esetben, ha a párttitkár be sem gyakorolta magát a munkába máris elhelyezik. Tudjuk azt, hogy az elhelyezés által esetleg még fontosább funkcióba kerül, de azzal is számolni kell, hogy mi sem tudjuk munkánkat jól elvégezni minden támogatás nélkül. A mi üzemünk dolgozói a tervet dec. 15.-re be fogják fejezni. Sz is azt mutatja, hogy igenis jó munkát akarunk végezni és én itt, ezen az értekezleten akarok Ígéretet tenni arra, hogy az előttünk álló feladatokat meg fogjuk valósítani és a minőség terén is komoly eredményeket fogunk elérni. Még csak azt szeretném kérni, hogy a pártszervezetek legyenek segítségére a vállalatok vezetőségének munkájában, mert így sokkal gyorsabban és sokkal eredményesebben tudjuk megvalósítani feladatainkat. Biszku Béla elvtárs: /Nagybudapesti Káder/ Rákosi elvtárs és Kovács elvtárs beszéltek arról, hogy az egyéni felelősség mennire hiányzik a vállalatok vezetőségéből és ez lefelé, a dolgozók felé milyen hatalmas kárt jelent. De nemcsak, hogy lefelé jelent károkat, hanem sok esetben felfelé is igen komoly problémákat okoz. Pl. a felelősség hiányában hatalmas gyártási problémák adódnak elő. A termelésben zavarok keletkeznek a felelősség elhanyagolása és a hanyhagságok liberális megtürése folytán. Itt, a Választmányi értekezleten a termelési kérdésekkel foglalkozva láthatjuk, hogy a vezetésnek döntő feltétele az egyéni felelősség és az eddigi tapasztalatokból láthatjuk, hogy ez igen gyengén állt. Az egyéni *ea?»eléö- felelősség nélkül nem tudjuk termelésünket fokozni, sot a hibák előfordulása folytán csökkenés áll be. Sokan azt hiszik, hogy a vezetőség akkor tartja erősen a kezébe a vezetést ha kiabál, a munkásokkal állandóan hangoskodik. Sz nem helye ez csak a munkások munkakedvét veheti el, nem pedig a termelés fokozását. Vannak olyan vezetők is, akik azt hiszik, hogy akkor kedveznek a dolgozóknak ha elnézik hibáikat, sőt sok esetben elősegítik őket abban. Ez is csak rossz eredményt hoz, de nem többtermelést. Tegnap résztvettem egy értekezleten, amely a W.M.-ben volt megtartva. Ez egy közös értekezlet volt, ahol az elvtársak közösen megbeszélték a hibákat, hiányosságokat és azt is, hogyan lehet ezeket a hibákat megszüntetni. Én azonban már a belépéskor azt láttam, hogy nem egészen tökeéletes ez az értekezlet, vagy legalábbis nem ugy megy a munka, ahogy itt az értekezleten megbeszélik. Erre jellemző példa az, hogy a napokban egy revizor munkája közben selejtes árut talált. Mikor azonban az első darabot meglátta utánna meg vagy hatot átengedett, nemhogy azonnal jelentette volna. Amikor mi megkérdeztük, hogy miért tette ezt azt felelték, hogy ő midig jóba volt a munkástársával és most sem akar neki rosszat. Eddig is megértették egymást és ezután is jóbarátok akarnak maradni. Amikor az iránt érdeklődiriink, hogy ki volt ez a revizor, aki a hibát elkövette, senki sem tudta meg mondani. Ebből azt lehet megállapitani, hogy hiányzik a kemény kéz, hiányzik