MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1948. augusztus 18. - 1950. december 12.

1950. december 12.

ságon és behivattunk népnevelőket. Felvetettem, hogy mi a véleményük a sorbaállásról, mondják meg hogy harcolnak a sorbaállás ellen. Meg kell mondani, hogy nagyon szomotu tapasztalatokat szereztem, az én besnyomasom az vol hogy a mi népnevelőink az ellenségei szemben is lojálisa magatartást tanúsítanak. Az ellenségnek és az ellenség által félrevezetett embereknek hidegvérrel magyarázzák nzt, hogy van minden, de ezen tul nem mennek. Hét népnevelővel beszéltem, de egyetlen egy sem volt olyan aki ugy vetette volna fel, hogy ez az ellenség munkája. Ez a tapasztalat azt mutatja, hogy a mi agitátoraink nem eléggé harcosak, a mostani összetételéből kifolyólag nem alkalmasak arra, hogy maguk meggyűlöljék és meggyűlölt essék az ellen ségetr pl. Budapesten a sorbaállással kapcsolatban az elmúlt 2 héten 3-4 népnevelőt megvertek aki odament a sorbaállókhoz és harcosan lépett fel és felvetette azt, hogy a sorbaállás az ellenség munkája, ennek az lett az eredménye, hogy megverték. A Rendőrség dolgozott olyan módszerrel is, hogy kiemelt a sorbaállok közül néhányat ós házkutatást rendezett náluk. Volt olyan hely ahol lo-2o kg. oukrot is találtak. Felpakoltatták ezeík kel az emberekkel és visszavitetsék a Közértbe, de egyetlen egy eset ben sem tudták elérni azt, hogy az ilyen embereket a sorbaállók megverték volna. Ezt azt mutatja, hogy a mi rossz agitációs munkánk következtében talán még sajnálták is a sorbaállók, hogy visszakellett ennek az embernek vinni a cukrot. Az, hogy nem leplezték le, nem magyarázták meg, hogy ez az ellenség, az a harcos agitáció hiányát mutatja. A mi népnevelőinknél általános jelenséí, hogy magyarázkodnak és nem lépnek fel eléggé élesen, harcosan ahogy azt a nemzetközi helyzet megköveleti. Ha mi megvizsgáljuk az agitációs Hurkánk fejlődését akkor látjuk és az elvtársak is mindnyájan emlékeznek rá, hogy 945,46,47-ben a mi Pártunkban is nagyszerűen ment az agitáció, és ha megnézzük hogy miért azt állapithatjuk meg, hogy akkor minden párttagunk számára nyilvánvaló volt az ellenség, a jobboldali szocdemek, Nagy Eerencék, a Kisgazdapárt jobbszárnya és nyiltan mutatkozott az ellenség. Akkor nem volt szó arról, hogy népnevelő, vagy nem népnevelő, a párttá ok zöme harcos agitációt folytatott, keményen helytállt. A másik dolog hogy Jól ment akkor az agitáció annak az eredménye volt a Központi Vezetőségtől lefelé az összevezető pártmunkások állandóan agitációs beszédeket tartottak és állandóan leleplezték tagjaink és a dolgozók előtt is az ellenséget. Az egyesülés ut^n azonban amikor már mindenki számára az ellenség volt már nem volt megfogható, hanem az a körülmény, hogy mi vagyunk az ország vezető Pártja, az történik amit a Párt akar és ez a körülmény volt az ami nem arra sarkalta a tömegeinket, hogy ez nagyobb felelősséggel jár, még jobban még alapossab ban kell agitálni, politikoi munkát végezni. Egy elbizakodottság uralkodott el a mi Pártunkon, egy olyan nézet alakult ki, hogy mivagyunk az erősek, nincs szükség felvilágosító munkára. Budapesten és vidéken egyaránt a politikai felvilágositó munkát erőszakos parancsolgatás és adminisztratív módszerekkel való munka jelemezte, amit ^ákosi elv árs febr. lo.-i Központi Vezetőségi ülésen kifejtett. Ha megnézzük azt a körülményt, hogy mi a feladata az agitucicnak, akkor azt látjuk, hogy döntő feladata, hogy választ adjon dolgozó népünkben felmerült problémákra. Mindenki számára vilá gosan és sokoldalúan magyarázva Pártunk határozatait. Napról napra mozgositsák partunk és a pártonkívüli tömegeket a Párt által kitűzött megvalósításúra, • / •