MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1948. augusztus 18. - 1950. december 12.

1950. augusztus 10.

A Rákosi Müvek 5 millió Ft-ot, a Hofherr 2.8 millió Ft-ot ajánlott fel, és valószínűnek tartom, hogy Budapesten 30-40 millió Ft-on felül lesz a felajánlás, lehet, hogy több, lehet, hogy kevesebb, engyenlőre nincs tiszta képünk erre vonatkozólag. Hirtelen jött ez a koreai hét nemcsak azok számára, akik az újságban olvasták, hanem a mi számunkéra is. Mégis elvtársak ez a 64.5 %-os eredmény azt mutatja, hogy a dolgozók rövié idő alatt - 2-3 nap - csatlakoztak a versenyhez és az üzemben kialakult egy jó hangulat. Nem ismertetem az ezen a téren elért eredményeinket, mert a sajtó naponta ismerteti. Ezzel kapcsolatban egy olyan hangulat van általánosságban az üzemekben, hogy a munkások azt mondják, hogy "adjatok anyagot és mi dolgozunk". Igy áll ez a kérdés. Ahol a műszaki vezetőség jól előkészítette az anyagot, ott egész biztos, hogy messze túlszárnyalják azokat a vállalásokat a dolgozók, amelyeket tettek. Ezzel kapcsolatosan feltétlenül az a feladatunk, hogy ezt a lendületet, ami a koreai héttel kapcsolatosan kijött a dolgozókból, ez a lendület ne álljon meg. Egy ilyenirányú javaslat kidolgozásával foglalkozunk és ezt a titkári értekezleten ezen a héten megtárgyaltuk. Egy pár szempontot a tömegszervezeteknek a munkájáról. Meg kell állapitani, hogy a tömegszervezetek elég nehezen lendültek bele ebbe a munkába, amiban benne volt a pártbizottságainknak a rossz munkája, akik egyszerűen nem vették igénybe a tömegszervezeteknek munkáját. Balogh elvtárssal beszéltem, hogy ki végzi ezt a munkát. Azt mondta, hogy a Pártszervezet, Azt mondta, azért nem a szakszervezet, mert nagyon gyorsan kellett mqpzervezni. Ez nemcsak a Ganz Hajóra volt jellemző, hanem nagyon sok üzemre. Wem azt nézték az elvtársak, hogy akkor fognak jó munkát végezni, ha bekapcsolják a szakszervezetet, hanem a pártszervezeten keresztül gyorsan megcsinálják az elvtársak. A normarendezóssel kapcsolatosan a mi feladatunk az, hogy fokozzuk az agitációs munkát. Meg kell mondani a Választmánynak azt, hogy rossz az agitációs munkánk. Általánosnak lehet mondani, hogy kimennek a munkatársaink a különböző üzemekbe, és mikor visszajönnek és beszámolnak arról, hogy mit tapasztaltak az üzemben, akkor egybehangzóan azt mondják, hogy rossz az agitáció. Feltétlenül a feladat az, hogy az agitáció3 munkánkat nekünk fokozni kell, hogy ténylegesen agitáció folylyon. Azon a területen, ahol már bevezették az uj normákat, nekünk az a feladatunk, hogy agitációs munkánkkal és a többi lehetőségekkel, ami rendelkezésünkre áll, arra menjünk rá, nehogy egy plafon alakuljon ki, tehát rámenni a normák túlteljesítésére. Ahol még nem vezették be az uj normákat, ott feltétlenül arra kell rámenni, hogy a politikai felvilágosító munkát nax kxmk fokozzuk, ugyancsak rá kell menni arra, hogy a műszaki feltételeket fokozottabb mértékben a vállalatvezető ós a többi illetékes szerven keresztül biztosítsuk.