MDP Budapesti Pártválasztmányának ülései (HU BFL - XXXV.95.a.) 1948. augusztus 18. - 1950. december 12.

1950. augusztus 10.

nyíltan a dolgozóknak, hogy hogyan áll a normarendezés kérdése. Nem beszéltek világosan a dolgozókkal, hanem az alapbéremelésről beszéltek egy fél óra hosszat, és a bér csökkentésről - ha egyáltalán megemlítették - beszéltek 5 - 10 percet. Iskolapélda volt a X, kerületnek az egyik üzeme - a Hubert és Sigmund • ahol a vállalatvezető másfél óra alatt nem szólt a normarendezés kérdéséről. Ennek a köntörfalazásnak és az igazságnak a nem megmondósának az volt a következménye, hogy a legszélesebb dolgozók között az a hangulat alakult ki, hogy mennyivel lesz több a fizetésük és nem lettek a dolgozók elŐ_ készítve az előkészítő periódusban arra, hogy átmeneti fizetés csökkenéssel kell számolniok. Egy másik kialakult vélemény - amely általánosnak mondható » hogy az alapbéremelés ki fogja egyenlíteni a fizetéscsökkentést, amit a normarendezés magával hoz. Meg kell állapitani, hogy a dolgozóknak politikai éberségét mutatja az, hogy ahol köntörfalázott a vállalatvezető, a dolgozók hozzászólásokban megmondták, hogy mit köntörfalazik, miért nem mondja meg az igazságot. Egy egész csomó helyen előfordult ez, még az építkezéseken isi Ez fordult elő a Hubert és Sigmund üzemben is. Egy ilyen harmadik rétegnek az álláspontja az volt, hogy várakozó álláspontra helyezkedtek a dolgozok, mert nem mondták meg, hogy mire számítsanak. Azt mondották, hogy én nem foglalok állást, megvárom amíg a fizetést megkapom és akkor meg fogom látni. Ha nem sok differencia lesz, akkor csak keveset szidom a demokráciát - ezt csak magukban mondták - és ha nem, akkor nem annyira. Rákosi elvtárs, ahogy kiértékelte a normarendezés kérdését, erre a várakozási álláspontra azt mondotta, hogy ez volt a legveszéleysebb tünet. A párt- és szakszervezeti funkcionáriusok arra gondoltak, hogy a munkások csendben vannak, tehát minden rendben van, nem kell harcolni a dolgozók véle*ménykialakításéra, mert várnak és majd a fizetésnél meglátják, hogy mi lesz. Mi rögtön láttuk ennek az előző két véleménynek a kifejlődését és mi felhívtuk a párttitkárainknak a figyelmét ezeknek az álláspontoknak a tévességére. A másik ilyen ellenséges hang volt, amit szintén nagyon sok helyen lehetett tapasztalni, hogy most rendezik anormákat, de az árakat csökkenteni kell, A harmadik, hogy értelmiségellenes hangot vetettek fel a dolgozók a különböző értekezleteken. Azt mondták, hogy most a dolgozóknak kétszer is rendezték a normákat, mi lesz az értelmiséggel ? Azoknak a normáját miért nem rendezik? fo*ZÁGO« LEVÉLTÁR