MDP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.95.a.) 1954. április 10–11.

1954. április 10–11.

Szíjártó Lajos elvtárs: /Építésügyi minisztérium/ Földvári elvtárs beszámolójában megemlítette, hogy Pártunk uj g zdaaági politikájának egyiíc legfontosabb alapelve a dolgozók életszínvonalának emelése. Ennek szintén egyik döntő kérdése a lakás kérdés. Megemlítette azt is, hogy ezen a téren 1953-ban, de 1954ben is komoly hiányosságok voltak. Éppen ezért szükségesnek tartom hogy a Budapesti pártórtkezletet tájékoztassam hogyan áll a lakás épitós és tatarozás 1954-ben, mitt tettünk ezen a téren 1953-ban, Ismertes, hogy 1953-ban és a megelőző években az Építésügyi Minisztérium főleg ipari építkezésekkel foglalkozott. A lakásépítkezés az összes szerveknél elhanyagolt kérdés volt és nem fordítottak nagy figvelmet sem a mennyiségre, sem a minőségre, így a lakásépítkezéssel főleg a tanácsi vállaltok foglalkoztak. Amikor a párt elrendelte az egész gazdasági élet átállását, akkor az Építési Minisztériumnál ez igen nagy feladatot jelentett, hiszen az ipari építkezéseket félbe kellett hagyni, hogy a házak tatarozásához, 1 kasok építkezésekhez tudjunk Kezdeni, A mult évben 65 millió forint értékű tatarozást kellett volna elvégzeni, össze is lett állítva, hogy mely épületek lesznek tatarozva. Amikor azonban megkezdtük a munkát, kiderült, hogy nemcsak tatarozásról van szó, hanem gyakran százéves házak újjáépítéséről. Volt olyan tatarozás, ahol csak a külső falak maradtak meg. Pl, voltak olyan házak, ahol a tetőt le kellett szedni, a födémeket, ajtókat, ablakokat kellett csinálni a fűtés és vízvezeték berendezés is teljesen tönkrement, hiszen a kapitalisták nem javították meg, így a százmillió, amikor komolyan megnéztük 25o milliót tett ki. Ez is oka annak, hogy nem sikerült megvalósítani a terveinket, igen nagyméretű befektetést igényeltek. Osavarok, kazánok, faanyag nagymennyisógben kellett, amikről tudjuk, hogy milyen kevés van belőlük. A mult esztendőben tehát a feladatoknak csak a fele lett elvégezve. Főleg a munkásnegyedekben egy nagyszámú lakást lakható állapotba helyeztünk és a lakók itt igen meg vannak elégedve. A lakásépítkezések 1953-ban szintén lemaradtak. 75-78 %-ig l®tt csak elvégezve, 1954-ben sokkal nagyobb feladat áll előttünk. Tudják az elvtársak, ho^r 4o,ooo lakásból 15*ooo magán, 6.000 bányász, I8.000 állami eszközből építendő. Az építkezések 28 $-a a fővárosban lesz tehát elvégezve, mintegy negyede az egész ország építkezésének. Ehhez járul még az is, hogy a bürokrácia leépítése következtében felszabadul sok iroda és az engedély, hogy azok az intézetek melyek lemondanak a fölösleges irodákról, azt lakás céljára felhasználhatják, megindított egy olyan folyamatot, hogy tömegével jelentkeznek a minisztériumok, hogy az irodákat alakítsuk át. Ez igen helyes rendelkezés volt, ez ösztönzi az összes tároákat, hogy felszabadítsák az irodákat. Már több száz lakást hoztunk helyre.ilyen irodahelyiségekből, mely eredetileg a tervben nem volt bent. Ez felemeli a budapesti építkezések számát. Milyen kérdések merültek fel? Elsősorban arról volt ;zó, hogy milyen lakásokat építsünk, nagy vagy kislakásokat? Itt igen sok félé vélemény volt és végeredményben az lett a döntés, hogy mennyiségileg kell a lakások számát növelni a lehetőség szerint. És Így szüntetni meg a problémákat. A lakások számát lehetőség szerint emelnünk kell mégpedig egyszoba konyhás lakásokat kell építeni fürdőszoba nélkül. Ezzel fel tudjuk emelni 12 #-al a Budapesten építendő lakások számát, ami 600 lakást jelent. Helyes-e ez az irány, vagy nem helyes, megoszlanak a vélemények, a mi részünkről helyesnek tartjuk, hogy amikor ezrével vannak fiatal házasok, akik két különböző lakásban laknak ós rendszerint azzal végzik, hogy szétmennek, mert mindegyik a maga kerületében találja meg szórakozását - akkor véleményünk szerint feltétlenül helyes, hogyha kétszoba-konyhás fürdőszobás lakások helyett ezidőszerint több szoba-konyhás lakást építünk és ezzel lehetővé tesszük, hogy minél