MDP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.95.a.) 1951. február 4.
1951. február 4.
•természetesen az eredménye'meg fog mutatkozni a termelés területén is. Az elvtársak tudják azt, hogy a fejlődő népgazdaságunknak, a szocializmus építésének több vasra, több acélra, több textilre, jobb minőségre van szüksége. Hogy ezt meg tudjuk valósítani, ennek az egész munkának a motorja, a lelke, a szivverése, a Párt, a kommunistáknak a munkája. Ha tehát elvtársak mi a termelési munkát,a kongresszusi vefseny munkáját jól és alapasan akarjuk elvégezni, ennek az az előfeltétele, hogy a Párt munkáját} az egyéneknek és a Pártbizottságnak a munkáját is megtxjavitsuk, A jó pártmunkának meg lesz az eredménye*^meg fog/uy ^a^tsHixaxtaxTHSlXíacfcxla javulni a termelés is. Több elvtárs felvetette hozzászólásában azt a kérdést, hogy egyenként, egyénenként mit vállalt, vagy mit vállalmöc az üzemejí az elkövetkezendő 20 napra, a Pártkongresszusra Valé felkészülés során, elsősorban a termelés területén. Szeretném az elvtársak figyelmét felhivni arra, hogy az Ígéretek általában szépek. Elvtársak most már az lesz a feladat, hogy a hátralévő 20 napot ténylegesen használjuk fel, hogy az Ígéretekből valóság is legyen, annál is inkább, mert itt jegyzőkönyvezőtők vannak, akik nagyszerűen leirták itt az elvtársak ígéretét és esetenkánt azt mi számon is fogjuk kérni az elvtársaktól, hogy az igéret reális legyen s hogy az elvtársak a mindennapi munkájukban Ígéretüket meg is valósítsák. De ennél tovább megyek, mégpedig azon a vonalon, hogy áltá. ában a beszámolómban*, arról beszéltem, de az elvtársak is arról szólta^ hogy a tömegeinkben a pártszervezeteinkben, a termelésben, a pártépitési munkában milyen lendület van párttagjainknál és a pártonkivülieknél is egyaránt. Arra szeretném az elvtársak figyelmét felhivni, hogy ezt a lendületet nekünk nemcsak 20 napig kell fenntartanunk. Ezt a lendületet nekünk tovább kell vinnünk: a Kongresszusi határozatoknak a megvalósítását TJtgyx éppenugy a pártépitési, mint a termelési vonalon egyaránt* Itt felvetődött elvtársak annak a kérdése is - és ezt a kérdést Kovács elvtárs később nyomatékosan aláhúzta - , hogy a felszólalásoknak igen reszort jel le gük v olt, ami alatt K Q vács elvtárs azt értette, hogy egyes elvtársak be xnsns&kx álltak egy-egy munkára, pl. az agitációra vagy a kaéermunkára és ezeken kivül az elvtársak nem látják problémákat* Azthiszem elvtársak, hogy Kovács elvtársnak ebben a kérdésben is igaza volt. Amikor mi arról beszélünk, hogy mi marxisták-leninisták vagyunk, tehát a dialektikus materializmus alapján állunk, mi necsak erről beszéljünk, hanem ennek a kérdésnek az alaptételét a mi gyakorlati életül ben is alkalmazzuk. Pl. Konkréten gondolok itt arra, hogy az összefüggésükben néhzük meg a mi mindennapi munkán&kat is, aminek meg kell mutatkoznia olyan területen is, hogy ha egy-egy elvtárs felszólali. skk( necsak a maga szük reszort munkáját tekintse, hanem azt a bizonyos re•szortmunkát a mindennapi munkának az ezer területén is alkalmazza. A következő kérdés, amelyről párszóval beszélni szeretnék: a kritika és önkritika kérdése. Meg kell állapitanom,azt, hogy ezen a Pártéré tekezleten ez a kérdés csak éépen csurrant-*cseppent * Azt hiszem, " hogy itt- a magam részéről hibát követtem el, mert hiszen az én beé" számolóm volt az alaphangja az egész beszéd után következő vitának s^én adtam meg az alaphangot akkor, amikor az én beszámolóm nem igen bővelkedett önkritikái elemekkel. Nyilván az elvtársak is átvették ezt a hangot. Hangsúlyozom, hogy nem helyesen vették, ne rt nem kritié zálták az elvtársak a Budapesti Pártbizottság munkáját a megfelelő métékben. Cr,s:
