MDP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.95.a.) 1951. február 4.
1951. február 4.
El n ö k t szólásra következik Kovács István elvtárs. Kovács István elvtárs: tisztelt Pártértekezlet! Kedves Elvtársak! Mindenek előtt engedjék meg. hogy a Párt értekezlet küldötteinek átadjam á Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége ós szeretett vezérünk ítákosi Mátyás harcos üdvözletét. /A kongresszus tagjai felállva lelkes ütemei tapssal, "Éljen RákosiT" - kiálltásaal ünneplik Rákosi elvtársat./ Elvtárdak! Három kérdésre akarok röviden kitárnifXtxxaXsjf a termelés,kér* 14xsx az alulról jövő bírálat és a kommunista helytállás kérdésére. Rákosi elvtárs az utóbbi években ismételten aláhozta, hogy a pártszervezetek munkait, eredményeit és hiányosságait a termelés e édményei tükrözik vissza. A szocializmus építésének, a béke védelmének döntő kérdése a termelés és ezért természetes, hogy a budapesti pártszervezetek nek is ez kell, hogy döntő kérdése legyen. A budapesti pártszervezetek az elmúlt értekezlet óta komoly sikereket értek el a termelés terén. Egyik komoly eredmény, hogy egyre inkább központik kérdésük JLett a termelés kérdése. '' f " Elvtársak! Valahogyan azonban ez nem eléggé jutott kiJtfesésre ezen a mai értekezleten. A felszólalók - és különösen a kerületi ós üzemi titkár elvtrsak felszólalásai _ nem állították munkájuk központjába a termelés kérdését* Nem vetetté- fel a termelés problémáit ée hogy milyen eredménye ik és hiányosságaik varnak a termelés kérdéseiben. Az elmúlt évben a budapesti üzemek 25 #-al emelték termelésüket. Hogyan s sikerült ezt az eredményt elérni? Milyen szerepe volt ebben a pártszervezeteknek, milyen hlánnyosgágaink vannak ás mi a feladatunk,hogy még fokozottabban javíthassunk a termelési munkán? A felszólalók nem mondották el, hogyan fogják jobban megszervezni az ötéves terv második évi részének sikeres végrehajtását. A azt a anov mozgalom, a takarékosság, a selejt, az önköltségcsökkentés és a termelékenység emelésének a kérdése valahogyan egy kissé háttérbe szorult az eddigi felszólalásokban, kivéve az utóbbi egy-két felszólaló elvtársat. Itt jelen vannak a budapesti pártszervezetek, a budapesti tanács, a budapesti üzemek vezetői, vezető pártemberek, állami és gazdasági vezetők, aki v a maguk/területén kemény munkát végeztek és akik általában jól megállják a helyüket, de itt felszólalásaikat valahogyan általánossá váltan a döntő kérdésektől elszakadva és azo 'kai nem összekapcsolva mond^ jak el. \ Engem különösképpen meglepett, hogy még mindig erősen uralkodó a reszort^ a szakfelszolalás. Ha a káderes felszólal, tértől és időtől elszakítva a kádermunkáról beszél. Ha a szervező felszólal, akkor a szervezésről* ha az agit.prop. munkatárs beszél, akkor az agitációról és az oktatásról hallunk és feladatukat nem kapcsolják össze a döntő kérdéssel, az előttün álló közvetlen, mindennapi feladatok megoldásával. A felszólalásokban sok szó esett a kádermunkáról és az egyéni foglalkozás ről* Meg kell mondanom, számomra nagyon tanulságosak voltak ezek a fel* szólalások. Az egyéni foglalkozást csodaszerként állítják be, amelynek ráolvasásával, minden bajt, bánatot és minden feladatot egyszeriben megtudunk oldani. Elvtársak! ha nem vigyázunk,az egyéni foglalkozás, amely tényleg komolyan segit munkánk megjavításában - elcsépelt,üres jelszóvá válik. f .
