MDP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.95.a.) 1951. február 4.
1951. február 4.
resszorok. A kinai ós koreai vereség az imperialisták többszáz éves ázsiai áraimat rengette meg. Vége annak a korszaknak, mikor egy imperialista ország egy kis 3ólfegyvérzett egységgel az elmaradt gyarmati népek millió it tudja elnyomásba tartani és a legféktelenebbül kizsákmányolni. Ennek az időnek egyszer és mindenkorra végetvetett a hős koreai nép hatalmas győzelme és a gyarmati népek szabadságharca* A béke tábor elért sikerei ösztönzik a wietnam népet, a maláji szabadságharcosokat arra, hogy hősisen harcoljanak elnjoaóik ellen, - még akkor is, ha ezeket a zsoldosokat az úgynevezett angol munkás kormány, vagy a francia kormány küldte a vietnami nép leigázásara* A béketábor növekvő sikerei bizonytalanságot csüggedést, az amerikai erő legyőzhetetlenségében való hit alapos megrendülését idézte elő az amerikai ak, ázsiai és európai csatlósaiban. A koreai vereség után az amerikatícat súlyos diplomáciai vereség érte az ENSZ-ben, kétszer leszavazták a javaslatukat. A koreai kudarc félelmet idézett elő az USA nyugati csatlósainál és az a körülmény sem hatott jól a nyugat-európai burzsoá kormányok idegeire, hogy az Amerikai Egyesült Államok mindenáron keresztül erőszakolták az ENSZ Politikai Bizottsága előtt egy olyan határozatot, mely a Kimúl Népköztársaságot agresszornak nyilvánítja* Ez a terve csak ugy sikerül^ hogy az egyik fenyegető jegyzéket a másik után intézte az akadékoskodó wm csatlósokhoz. Az Amerikai Egyesült Államok agressziv fellépése a Kinai Népköztársaság ellen, még jobban elmélyitette az imperialisták belső ellentéteit és újból leleplezte a nyugat-európai kormányok csatlós jellegét. S ha nem lelkesedéssel adták be a nyugat-európai kormányok a derekukat, firuman és Eisenhower parancsára, ez nem azért történt, mintha ők barátai 1 nónek a békének, vagy a kinai népnek, - egyszerűen attól félnek, hogy ha az amerikaiak háborúba keverednek, nem tudja segiteni őket Európában a burzsoá rendszer fenntartásában. Az imperializmus Nyugat-németországi felfegyverzési terve, a nyugat-európai országok dolgozói részéről a legnagyobb ellenállásra talált. A kommunista pártonk mindenütt mozgósították a békeharcosokat. A nép választ adott az imperialistáknak akkor, amikor túlnyomó többségében tiltakozott Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. Nem is lehetett más pl. a francia népnek az álláspontja, hisz még nem felejtették el a német fasiszta katona-csizmák nyomait*. A fsancia burzsoázia, amely a német megszállás ideje alatt teljesen kiszolgálta a nácikat, ugy ma is dollárokért bocsájtotta áruba a francia nemzet érdekeit Hitler demokratikus mezbe öltöztetett utódának Truaannak, és az amerikai imperializmus németországi helytartójának, Adenauernak. Semmibevóve a francia népnek legelemibb életérdekeit, a franoia jobboldali szociáldemokráciának helyeslése és támogatása mellett beleegyeztek NyugatNéne tország újra felfegyverzésébe. Jellemző, hogy az amerikaiak sürü bocsánatkérés közben kieresztették a börtönből Kruppot a hirhedt ágyugyárost, visszaadták üzemeit, nyilván az ér mert holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Mint a békeharc mindén szakawzán, a nyugat-német fasiszták felfegyverzése ellen is, a Szovjetunió vezeti a népek harcát, jegyzékben leplezte le az imperialisták ujabb Nyugat-németországi provokációját, Eisenhower kinevezése az úgynevezett Atlanti Hadsereg főparancsnokává, igen ingatag talajon áll. Nyugat-Európában a népek viharosan tiltakoznak ellene és jofe&al nevezték el őtet az európai Mac-Arthúrnak„ Az imperialista háborús uszítók kóruásába illeszkedik be a fasiszta Titó is, aki közvetlenül fenyegeti a mi békénket is* Az imperialisták aljas ügynökét és kiszolgálóját Titót Wasshingtónból tartják pórázon és mint hűséges kutyája, az imperialistáknak, csak gazdái inté«ére vár, hogy megszolgálja azt a koncot, mellyel ingatag hatalmát gazdái erősíteni igyekeznek*
