MDP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.95.a.) 1951. február 4.
1951. február 4.
/Mekis / Ezen intézkedéssel párhuzamosan elindítottuk a forgóeszközcsökkentési mozgalmat s ehhez gyárainknak a konkrét irányelveket megadtuk. Kitűztük továbbá számszerűen meghatározaá minden gyár részére azt, hogy forgóalapját hány százalékkal kell csökkentenis az évvégéig. Se az üzemvezetőknél, sem a gyárvezetőknél nem elég tudatos az, hogy a tervet nemcsak a termelés mennyiségére vonatkozóan kell teljesíteni, hanem a gazdaságossági eredményt illetően i3. Még mindig a lebeg szem előtt, hogy a termelési programmot minden körülmények között teljesitse és minél jobban túlteljesítse. Ugyanakkor kevés figyelmet fordítanak arra, hogy gazdaságosan érjék el a termelési eredményt. Erre mutat a túlórázás, a béralap laza kezelése, stb. A költségeknek ilyen laza kezelése megnyilvánul az anyaggazdálkodásban is. Jellemző például az is, hogy még nem m nden üzemvezető ismeri a minisztertanácsi határozatot és a központ részéről kiadott konkrét irányelveket. A gyárvezetők- és a gyárakban megalakitott munkabizottságok még nem vitték le ezt a mozgalmat a műhelyekbe a dolgozókhoz. Az anyagtakarékosság elérésében nagy akadály, hogy a raktárgazdálkodás csaknem kivétel nélkül minden üzemünkben hiányos. Nem teszi lehetővé az anyagfelhasználás tényleges ellenőrzését. Az üzemvezetők részéről ellenállás mutatkozik a szigorú gazdálkodásra való áttéréssel szemben. Egyrészt megszokták hosszú évtizedeken keresztül, hogy az anyagot őrizetlenül tárolják és mérlegelés, pontos számbavétel nélkül használják fel. Azt hiszik, hogy a jobban megszervezett gazdálkodás nehezebb feladatokat jelent számukra és ezért szabadulni igyekeznek tőle. Az anyaggal való takarékosság jobb kifejlődését némelykor nehézzé tesz: hogy kisebb racionalizálást célzó beruházás szükséges miiiw hozzá, de erre nincs fedezet. A mai beruházási tervek igen merevek és csak ma határozott feladatra vonatkoznak. Nincs fedezet a menetközben felmerülő jó racinalizlási javaslatok megvalósítására. Meg kivánom említeni még azt, hogy a Miniszter Tanács határozatának végrehajtására való törekvés dolgozóink széles rétegénél megmutatkozik a kongresszusi versenyvállalások folyamán. Számos olyan felajánlás történt, amely selejtcsökkentésre, anyagmegtakaritásra, vagy uj munkamódszer bevezetésére, tehát munkaidő megtakarításra vonatkozik. Ezekből a vállalásokból a gyár egységeire vonatkozó túlteljesítés! tervek is kialakultak. Ilyen például az Energia gyárunk, amely febr. 15.-ig 3ooo tonna szénmegtakaritást vállalt és további minden hónapban 2-2ooo tonna szénmegtakaritást vállalt év végéig. Ellenőrzésünk folyamán megállapítottuk, hogy ezt hétről-hétre teljesiti. A Gázüzemben a jobb munkareő kihasználása érdekében megkezdtük az áttérést a háromgenerátoros üzemmenetre. Motorkerékpárgyár uj technológia^ bevezetésével 800,000.- Ft.-ot takarít meg. Ebből mmmmm.loo,ooo.- Ft.-ot II.24«-ig. Ezenkívül minden műhely, üzem és gyáregységünk vállalta a selejt és hulladék csökkentését, a készáru kihozatal javítását, anyag és munkaidő megtakarítást. A mozgalom további kiszélesítése érdekében a következő feladatok megöl nmsám dása válik szükségessé} A heverő értékek felhasználása érdekében egy önálló elszámolási egységet, melynek feladata lesz az értékes vas- és fémhulladék, valamint mg egyéb értékesíthető hulladékoknak a gyár területén való összegyűjtése a feldolgozó üzemek számára. Rövid időközönként kiértékeljük a mozgalom állását és az eredményeket népszerűsítjük a dolgozók felé. A kongresszusi verseny után minden gyár számára, munkatervéből kiindulva, kijelöljük a súlyponti feladatokat és kezdeményezzük, hogy a munkaverseny további fejlődésével ilyen irányú vállalásokat szervezzenek.
