MDP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.95.a.) 1950. június 24–25.

1950. június 24–25.

Határozati javaslat I. A Magyar Dolgozók Pártja Nagybudapesti Küldöttértekezlete jóváhagyja a Pártbizottság beszámolóját kétéves munkájáról. Az 1948-as pártkonferencia óta a nagybudapesti pártszervezetek jelentős politikai és gazdasági sikereket értek el. A Magyar Dolgozók Pártjának megalakulása, a jobboldali szociáldemokraták szétzúzása, a marxizmus-leninizmus győzelme jegyében, az 1949-es választási győzelem megsokszorozta a budapesti proletariátus erejét és lehetővé tette hároméves tervünk idő előtti befejezését, szocializmust építő ötéves tervünk megkezdését Budapesten is. A Központi Vezetőség, Rákosi elvtárs állandó tanácsai, útmutatása és gondoskodása nyomán nőtt a budapesti dolgozók életszínvonala. Megnőtt az élelmiszerfogyasztás, új munkáslakások, üdülők épültek, közlekedésünk kényelmesebb lett és kiterjedt a munkáslakta kerületekre. Megalakult az újjászületett Nagy-Budapest, a Budapesti Városi Tanács és ezzel szocializmust építő országunk olyan fővárost nyert, ahol a harcokban edzett magyar munkásosztály 60%-a él és dolgozik. II. A nagybudapesti pártszervezetek munkájában, ahogy Rákosi elvtárs február 10-i beszédében megállapította, sikerült fordulatot elérni a termelés felé. A szeretett Sztálin elvtárs 70. születésnapjának tiszteletére indított munkaversenyben, a sztálini műszakban, majd az április 4-i és május 1-i felajánlások teljesítésében a budapesti dolgozók példamutatóan vették ki részüket. A Pártértekezlet megállapítja, hogy a termelésben az elért sikerek mellett komoly hibák és hiányosságok mutatkoznak. A termelékenység növekedését, az önköltség csökkenését üzemeinkben jelentékeny mértékben gátolja a munkafegyelem meglazulása, a normalazítások, bér- és táppénzcsalások számának növekedése. A budapesti pártszervezetek feladata, hogy végrehajtva a Központi Vezetőség 1950 május határozatát, a munkásosztály egészének érdekeit megkárosító bércsalók, normalazítók leleplezéséért és megbüntetéséért vezessék a harcot. A küldöttértekezlet felhívja a budapesti kommunisták figyelmét, hogy a sztahanovisták és munkamódszereik ismertetésével, népszerűsítésével, személyes példamutatásukkal segítsék az elavult normákkal szemben hősies harcot folytató fiatal magyar Sztahánov-mozgalom, valamint a szocialista munkaverseny továbbfejlődését. III. A küldöttértekezlet felhívja a figyelmet a klerikális reakció elleni fokozott önvédelmi harc szükségességére, a Központi Vezetőség 1950 május 31-i határozatának értelmében. Szívós felvilágosító munkával meg kell akadályoznunk, hogy a vallásos mezbe bújó klerikális reakciónak az imperialista háborús uszítók érdekében folytatott aknamunkája megbontsa dolgozó népünk egységét. Különös figyelmet kell fordítanunk arra, hogy megakadályozzuk a klerikális reakció lélekmérgezését az ipari munkásság, valamint a dolgozó nők és az ifjúság soraiban. Erélyes harcot kell vívni az imperialistáknak a klerikális reakcióval szövetkező másik ügynöksége, a jobboldali szociáldemokraták ellen, akik a Horthy-uralom alatt a rendőrséggel működtek együtt a forradalmi munkásmozgalom, a Kommunista Párt ellen, a felszabadulás után a reakcióval szövetkezve igyekeztek megakadályozni és megbomlasztani a munkásegységet, hogy meggátolják a népi demokrácia győzelmét, most pedig elsősorban az üzemekben folytatnak szervezett aknamunkát, uszítanak a szocialista munkaverseny, a munkafegyelem ellen, előmozdítják és szervezik a bér- és normacsalásokat, szabotálják az ötéves terv végrehajtását: az imperialista háborús uszítók terveit mozdítják elő, bomlasztó, szabotőr- és kémtevékenységükkel. IV. Rákosi elvtárs útmutatása nyomán a nagybudapesti pártszervezet jelentékeny előrehaladást tett a pártdemokrácia megszilárdítása, a kritika és önkritika alkalmazása terén. Ugyanakkor a küldöttértekezlet megállapítja, hogy ezen a téren még sok a mulasztás és a tennivaló. A Nagybudapesti Pártbizottság sem járt példamutató módon élen a választott szervek, a párttagság jogainak tiszteletben tartásánál, nem mozgósított megfelelően a Központi Vezetőség február 10-i határozatának végrehajtására. Még mindig nem sikerült jelentős javulást elérni a nagybudapesti tagság szociális összetételének megjavításában, sőt egyes helyeken visszaesés is mutatkozott. A Pártértekezlet megállapítja, hogy a budapesti pártszervezetekre is érvényes Rákosi elvtárs kritikája a tömegektől való elszakadás, az önelégültség és elbizakodottság kérdésében.