Budapest történetének bibliográfiája 7. Mutatók (Budapest, 1974)

Bevezető

elnevezések — pl. Józsefváros, Kispest, Óbuda — alkalmasabbnak bizonyultak. Annál is inkább, mert nemcsak a régi, hanem az újabb irodalom is ezeket a neveket részesíti előnyben. Az intézmények nevéből a Budapesti, Magyar, Magyar Királyi, Királyi Magyar, Fővárosi, Székesfővárosi megjelölést többnyire elhagytuk, elsősorban azért, mert általában e jelzők nélkül közismertebbek, másodsorban azért, hogy a funkciójukra utaló néven az intézmények összekerülhessenek a hozzájuk kapcsolódó témákkal. Pl. a Meteorológiai Intézet a meteorológiával. Azokban az esetekben, amikor a fenti jelzők már teljesen összeforrtak a névvel, vagy elhagyásuk lényegében értelmetlenné tenné azt, természetesen az egész nevet hozzuk. Pl. Magyar Tudományos Akadémia, Magyar Nemzeti Múzeum. A pénzintézeteknél és bankoknál minden esetben ezt az eljárást követtük. A periodikákat, akár folyóiratokról, napi- vagy hetilapokról van szó egységesen (fi) jellel jelöljük. Ahol a címben a periodika jellegre utaló szó van — Budapesti Hírlap, Archaeológiai Közlemények —, a fenti jel elmarad. A tárgymutatóban a teljes címszót egy nyelvtani egységnek fogtuk fel, a szavak közti hézagot, illetve kötőjelet a betűrendbe sorolásnál figyelmen kívül hagytuk.