Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1949

4. 1949. július 20. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 137

5 A munkásosztály hatalma megszilárdításának fontos eszköze az, hogy a munkásosztály fiai az eddigiektől eltérően, mind nagyobb és nagyobb számban tudjanak a felsőbb iskolába jutni. A fővárosnak is meg kell szüntetnie azt a visszás állapotot, hogy míg az ország felvirágzásában, a termelésben, az áldozatkészségben a munkásosztály jár az élen, addig ez az élenjáró szerepe mindezideig nem jutott abban is kifejezésre, hogy fiait kellő számban iskoláztathatta volna. Nagyon fontosnak kell tehát tartanunk, hogy az általános iskoláknak, különösen a felsőbb osztályaiban minél nagyobb legyen a munkásgyermekek száma. Különös figyelemmel kell kísérni a munkásgyermekek további iskoláztatásának kérdését. Ez évben már komoly eredmények mutatkoznak e téren és a mi feladatunk az, hogy a most következő iskolaévben még inkább lehetőséget nyújtsunk a dolgozók gyermekeinek továbbtanulásában. Az ország fővárosában, az ország kulturális centrumában figyelnünk kell arra is, hogy az iskolák tanítási módja és tananyaga minél inkább megfeleljen a szocializmus felé haladó társadalmunknak, elősegítse a gyermekek általános kultúrájának emelését, elősegítse a demokratikus gondolkozás kifejlesztését. Mindeme célkitűzéseinkben ma már komolyan támaszkodhatunk a demokratikus pedagógusok mind nagyobb táborára és hiszem, hogy mind több és több lesz azoknak a pedagógusoknak száma, akik támogatni fogják a kormány célkitűzéseit. Bizton támaszkodhatunk továbbá e munkában a jólmüködő, komoly erőt képviselő szülői munkaközösségek hálózatára is. Az előbb már említettem, hogy fővárosunk már eddig is figyelemreméltó eredményeket tudott felmutatni a város egészségügyének fejlesztésében. Egyesek csodának mondják, hogy a több hétig tartó ostrom, az éhezés után a városban nem volt járvány és a népbetegségek nem tizedelték meg a lakosság sorait. Pedig nem a csodának volt ez köszönhető, hanem a főváros egészségügyi hálózatának, jó szakembereinek, odaadó munkájuknak. Különösen figyelemreméltó és örvendetes a csecsemőhalandóság nagymértékű leszorítása. E térén elértünk és túlhaladtunk sok olyan fővárost, amely a második világháború előtt még követendő példa volt előttünk A nyugati államok fővárosaiban a csecsemőhalandóság mindinkább nő és örömmel konstatálhatjuk, hogy nálunk a fejlődés pontosan fordított. A most következő időkben minden eszközzel igyekezni fogunk közreműködni abban, hogy a főváros jó eredményeit a közegészség terén fenntartsuk, továbbfejlesszük és kiterjesszük a pestkörnyéki városokra és községekre is, ahol a közegészségügyi hálózat ma még rosszabb és ennek folytán általában a közegészségügyi ellátottság is gyengébb. A közegészségügy javításában természetesen nagy szerepe van az ország növekvő jólétének is. Nekem már nem kell majd olyan gondokkal küzdenem, amikor a főváros közellátásáról lesz szó, mint elődömnek, mert ma már nem okoz olyan gondot a főváros dolgozóinak élelemmel való ellátása. A dolgozók napról-napra tapasztalhatják az életszínvonal emelkedését, az élelmiszerfelhozatal növekedését és ennek nyomán a gyári munkásság, a háziaasszonyok a dolgozók nyugodtabban és vidámabban élhetnek. Mégis szükségesnek mutatkozik, hogy közös erővel tovább tevékenykedjünk Nagy-Budapest közellátási színvonalának emelését illetőleg, tovább dolgozzunk azon, hogy a fővárosba felhozott élelmiszer jobban legyen elosztva a belső és külső kerületek, valamint a környék városai és községei között. Dolgoznunk kell azon is, hogy a főváros kültelki kerületeiben és környéki városaiban semmivel sem legyen magasabb ár, mint a legforgalmasabb belső területeken. A főváros anyagi erejére támaszkodva, igyekeznünk kell Nagy-Budapest dolgozóinak kultúrszínvonalát is emelni: elérhetővé kell tenni és népszerűsíteni kel) a könyvet, könyvtárakat, a zenét, az irodalmat, a színmű vészetet Nagy-Budapest dolgozó népe, különösen a munkásosztály számára. Hatalmas feladatok azok, amelyeket meg kell oldanunk. Mindezeknek úgy tudunk eleget tenni, ha a főváros tisztviselőinek, üzemi vezetőinek és dolgozóinak szakképzettségét állandóan növeljük. Ezért nem szabad visszariadnunk attól, hogy terveinkben komoly összegeket áldozzunk a szaktanfolyamok egész hálózatának kiépítésére, a főváros dolgozóinak további iskoláztatására. Ebben a kérdésben takarékoskodnunk nem szabad. Természetesen híve vagyok a takarékos ügyvitelnek, hiszen eddigi munkahelyemen is tapasztaltam, hogy milyen hatalmas összegeket lehet az országunknak megtakarítanunk, ha gondosabban gazdálkodunk és igyekszünk munkánkat minél jobban megszervezni. A főváros gazdálkodásában már sok és eredményes lépést tettek a takarékos ügyvitel megteremtést felé, éppen ezért úgy gondoltam, hogy még több városházi dolgozónak és üzemi munkásnak kell belekapcsolódnia ebbe a munkába. A régi városházi közigazgatás egyik rákfenéje, a panama, megszűnt, kisöpörték azokat az elemeket, akik régi bűnös módon, könnyen akartak élni. De mint mindenütt, itt is van még elég hanyagság, közömbösség, közpénzzel való könnyű bánásmód. Vannak még, akik nem gondolnak arra, hogy a főváros pénze a munkásság es a dolgozók verejtékéből és munkájából született és ezért gondosan kell vele bánni. Rajta leszek, hogy megvizsgáljam az olyan eseteket, amikor feltételezhető a hanyagság. Az ellenség ma már a munkásosztály erejével szemben nem mer nyíltan fellépni, hanem gyakran burkoltan akar ártani a dolgozó népnek, amidőn hanyagságba és közömbösségbe burkolva, ellenséges módon szórja a pénzt, amelyet sokkal jobb célokra kellene felhasználni. Minden becsületes dolgozónak a segítségét kérem ebben a küzdelemben, hogy a hanyag és közömbös, gyakran ellenséges emberek magukon érezzék á- nep ezer szemét és a nép ellenségei maguk felett érezzék a nép ezer öklét. Hazánkban, a szocializmus felé haladó Magyarországban, a fővárosnak az államhoz való viszonya egészen más, mint bármikor azelőtt. Régen a városvezetők egy bizonyos kapitalista csoport érdekeit képviselve, gyakran szembehelyezkedtek az állammal. A mi tervgazdaságunkban semmiféle tekintetben nem lehet eltérés az állam és főváros között. Ma már az államot is a munkásosztály vezeti. A főváros vezetésében is a munkásosztályé a döntő szó. Száz és száz szál köti össze ma már fővárosunkat az állammal. Az elmúlt időkben is napról-napra tapasztalhattuk az állam segítőkezét és világos, hogy a főváros városfejlesztési tervének bele kell illeszkednie államunk általános gazdasági tervébe. Az eddigi tapasztalatok alapján meg vagyok győződve arról, hogy államunk vezetői a fővárost és környékét, az egész Nagy-Budapestet, az ország szívét, a magyar munkásosztály centrumát, úgy mint eddig is, minden alkalommal támogatni fogják. Munkánkban nagy segítségünkre lehet, ha tanulmányozzuk példaképünknek, a nagy Szovjetuniónak a városépítését és városgazdákodását. A Szovjetunió mindenképpen példaképünk és ha a Szovjetunió tapasztalataira támaszkodunk, szilárd alapokra helyezkedünk. A Szovjetunióban az elmaradt falusias, cári Moszkvából rövid idő alatt a világ legkorszerűbb, legtisztább, egyben leglakályosabb és legszebb fővárosát építették ki. Az elmúlt évtizedek alatt tucatszámra építettek új, többtízezer lakosú városokat, még pedig tervszerűen, a legjobb tapasztalatok felhasználásával. Bízom abban, hogy mint minden téren, e téren is, ha segítséget kérünk, fogunk kapni az irántunk mindig baráti és támogato'Szovjetuniótól és ezért célul kell kitűznünk, hogy tanulmányozzuk a Szovjetunió várospolitikáját, városépítését és támaszkodjunk a világ első államának, a Szovjetuniónak ilyirányú tapasztalataira. Tisztelt Közgyűlés! Váziatszerüen felsoroltam néhány ojyan feladatot, amelyet a városvezetésnek kell megoldania. Ma már elmondhatjuk, hogy túlvagyunk a nehezén, a sebek behegedtek a főváros testén, a romok eltűntek. Élet és virágzás mutatkozik. Előd'öm. Bognár József polgármester úr sokat tevékenykedett, hogy fővárosunk előrehalad jon.