Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1949

4. 1949. július 20. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 137

4 munkája alapján értékelnek és becsülnek meg, különös kötelességet rónak a főváros vezetőire. Sikerrel fogjuk befejezni a hároméves tervet és a jövő legszebb reményeire jogosító új ötéves terv korszakában itt a Városházán is tovább kell alakulnia annak a szellemnek, mely lehetővé teszi, hogy Budapest dolgozó népe szebben és jobban éljen, mint azelőtt bármikor. A fővárosnak példát kell mutatnia erőfeszítésekben, munkában, demokratikus szellemben, hogy mint az ország szíve, szinte magával ragadja a vidéket és így minden haladó erő összefogásával mielőbb megvalósítsuk a szocialista Budapestet. . Ehhez a munkához kívánunk sok sikert és szerencsét. !137. Pongrácz Kálmán polgármester székfoglaló beszéde : Miniszterelnökhelyettes Úr! Miniszter Urak! Tisztelt Közgyűlés! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azért a bizalomért, amellyel pártom engem megtisztelt, amikor erre a fontos posztra, a főváros polgármesteri tisztségére jelölt és hogy megköszönjem a t. Közgyűlés bizalmát is, amiért megválasztott. Pártom, a Magyar Dolgozók Pártja bizalma, számomra egyúttal az egész magyar munkásosztály bizalmát is jelenti, mert pártom a magyar munkásosztály legjobbjainak szervezete. Polgármesterré választásom, valamint elvtársam és barátom, Köböl József alpolgármesterré választása a magyar nép számára azt jelenti, hogy vezetőosztálya, a munkásosztály újabb komoly pozíciókat foglalt el és vezető szerepét ismét megerősítette. Mindketten a munkásságból származunk, ezért a közgyűlés határozata a munkásosztály újabb győzelmét jelenti. Budapest főváros a magyar munkásosztály legfontosabb központja és örülök, hogy pártom és az igen tisztelt Közgyűlés úgy ítélte meg, eljött annak az ideje, hogy munkásfővárosunk részére elsőízben munkás polgármestert válasszunk. Az a tény, hogy fővárosunk polgármestere és alpolgármestere munkás, újabb bizonyítékát szolgáltatja annak a hatalmas társadalmi átalakulásnak, amely Magyarországon végbement. A magyar munkásosztály valóban a hatalom birtokosa lett és a munkásosztály fiai egyre nagyobb számban foglalják el az ország érdekében őket megillető helyeket. Bizonyos vagyok abban, hogy az állami, társadalmi és gazdasági élet más posztjaira is még nagyszámban fognak kerülni a magyar munkásosztály legjobbjai. Ebből egyesek azt a következtetést vonják le, hogy a régi szakemberekre, a régi tisztviselőkre többé már nem lesz szükség. Ezt a véleményt elsősorban a magyar nép ellenségei terjesztik, akik így szeretnék szembeállítani a munkásosztályt segítőjével, a haladó értelmiséggel. A munkásosztály fiainak vezető pozíciókba állítása segíteni fog abban, hogy a szakemberek, a régi tisztviselők megtanulják tőlük, hogyan kell a magyar népért új módon küzdeni. A most következő időkben még fokozottabban lesz szükség arra, hogy a közigazgatásban és a városi közigazgatásban is megtanuljunk új módon dolgozni és vezetni. A régi munkamódszerek felülvizsgálatát tovább kell folytatni és a lélektelen, bürokratikus módszereket méginkább ki kell küszöbölni, helyükbe emberséges, a nép iránti szeretettel teli munkamódszereket kell alkalmazni. Véleményem szerint a Városháza vezetőtisztviselőinek általában megvannak az adottságai ehhez, ezeket az adottságokat azonban tovább kell fejleszteni. Pártorn és a t. Közgyűlés bizalmát, amellyel engem erre a fontos posztra helyezett, arra fogom felhasználni, hogy a Városháza jószándékú vezető és beosztott tisztviselőivel együtt, a bürokrácia kiküszöbölésével és az újfajta közigazgatás meghonosításával kialakítsuk és továbbfejlesszük az új munkamódszereket. A magyar munkásosztály a gyárakban lelkesen, önfeláldozóan dolgozik. Azon gondolkozik, hogyan lehetne még jobban, még eredményesebben dolgozni. Önzetlenül segít társainak a jobb munkamódszerek kidolgozásával; töpreng, hogyan tudna a dolgozó népnek még többet adni. Eddigi posztomon, a Ganz Vagóngyárban ennek naprólnapja tanuja voltam. Tanuja voltam a munkásság áldozatkészségének, tanuja voltam annak, hogy a munkásság és a haladó értelmiség összefogásából milyen nagy eredmények születhetnek. Előttünk, a Varosháza vezetőtisztviselői előtt, hatalmas feladatok állanak. Pártunk célul tűzte ki, hogy 1950 január 1-ére megvalósítja a pestkörnyéki dolgozók százezreinek régi vágyát: Nagy-Budapestet. A régi városvezetők, félévszázadon keresztül fecsegtek és vitatkoztak azon, hogyan lehet elodázni az élet által felvetett kérdést, Nagy-Budapest megvalósítását. Félévszázadon keresztül nem mertek és nem tudtak e problémához hozzányúlni. Nerti merték és nem tudták Nagy-Budapestet megvalósítani, mert féltek a magyar munkásosztály hatalmas seregének, a nagybudapesti munkásságnak összeolvadásától. Féltek attól, hogy hatalmukat a magyar munkásosztály ilyen módon méginkább veszélyeztetni fogja. . Pártunk hónapok óta előkészítő munkát végez, hogy Nagy-Budapestet a jövő év elejére megvalósíthassuk és a magam részéről örülök, hogy ebbe a munkába.belekapcsolódhatom, mert hiszen, mint elővárosban lakó ember, magam is napról-napra érzem e széttagoltság hatásait. Bizonyos, hogy Nagy-Budapest megteremtése nagy könnyebbséget' fog jelenteni a fővárosi dolgozók százezreinek. A főváros hatalmas anyagi ereje, képzett szakembereinek ezrei, kialakult közigazgatási gyakorlata feltétlenül éreztetni fogja hatását és fel fogja emelni a pestkörnyéki dolgozók mindennapi életét. A pestkörnyéki munkások, dolgozók megérdemlik azt, hogy minden erővel támogassuk őket, hiszen mindennapi munkájukkal, erőfeszítésükkel maguk is nagyban hozzájárultak országunk jólétének megindításához. A másik hatalmas feladat, amelyen a most következő hónapokban munkálkodnunk kell, Nagy-Budapest ötéves fejlesztési tervének kidolgozása. Ebben a munkában támaszkodnunk kell az ország ötéves tervének általános célkitűzéseire és e célkitűzéseket figyelembevéve, részleteiben kell kidolgozni: mi az, amit elvégezhetünk a közművek fejlesztésében, mi az, amit tervezhetünk a lakásépítésben, hogyan akarjuk Nagy-Budapest útjait rendbehozni, új utakat, csatornákat építeni, hogyan akarjuk Nagy-Budapest közegészségügyét még magasabbra fejleszteni, mit akarunk tenni az iskolák, a szociális intézmények felvirágoztatásáért? Az ország tervgazdálkodása lehetővé teszi, hogy eltérőleg a múlttól, tervszerű városépítést végezzünk. A kapitalista társadalom bukásával, a munkásosztály uralmával lehetségessé vált, hogy mellőzzük a kicsinyes egyéni érdekeket és minden célkitűzésünkben és tettünkben a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit tartsuk szem előtt. Ki kell dolgoznunk azokat a módszereket, amelyeknek segítségével a fővárosi közüzemeket továbbfejleszthetjük, hogy ezeknek a segítségével a közművek szolgáltatásainak árát leszoríthassuk, mert így biztosíthatjuk, hogy a közművek szolgáltatásait még nagyobb tömegek, még nagyobb mennyiségben vehessék igénybe. Különösen figyelembe kell venni a fővárosi közművek fejlesztésénél, hogy az elmúlt évtizedekben a munkáslakta külvárosokat és elővárosokat elhanyagolták és a belső városrészek gazdagabb lakóit jobban szolgálták ki. Ez.t az elmaradást kell most nekünk elsősorban behoznunk. Ugyanez a politikai érvényesült a lakásépítés terén is. Az ipari munkásság, a dolgozók, súlyos lakásviszonyok között éltek. Feltétlenül szükséges, hogy növeljük az új munkáslakások számát, enyhítsünk a súlyos lakáshiányon, támaszkodva a minisztertanács legutóbbi rendeletére, amelyben feladatunkká tette, hogy olcsóbb, több és jobb lakást építsünk. A fővárosnak is meg kell vizsgálnia lakásépítő programmját és a minisztertanács rendeletéhez híven, célul kell kitűznie az új modern lakások százainak, ezreinek építését, új modern városrészek kialakítását. Itt az ideje, hogy felszámoljuk a múltból reánkmaradt nyomortanyákat, megszűntessük a még meglévő igazságtalan lakáselosztást.