Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1949

2. 1949. március 23. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 77

6 úgy kell segíteni a munkásosztály és a dolgozó parasztság jóviszonyának és szövetségének kiépítését és elmélyítését, hogy a főváros és annak hatalmas ipara minél nagyobb segítséget nyújtson a dolgozó parasztság életszínvonalának javításában. Úgy segíthetjük legjobban a munkásság és a dolgozó parasztság szövetségét, ha a főváros dolgozó ipari munkássága példát mutat önfeláldozásban, odaadásban, áldozatkészségben az egész ország lakosságának, és ezen belül különösen a dolgozó parasztságnak. A főváros vezető tisztviselőinek nagy szerepük lehet abban, hogy az ipari munkásság Budapesten tömörülő legjobb része ilyen példát mutasson a dolgozó parasztság felé. Akkor kérheti, hogy a dolgozó parasztság saját portáján, a falvakban, ugyancsak elszánt harcot folytasson a kapitalista osztály még meglevő és nagymértékben érintetlen része, a falusi kapitalista, a kulák ellen. Annál is inkább szükséges ez, mert hiszen éppen ezekben a napokban tapasztalhatjuk, hogy a falusi kapitalisták, a zsíros parasztok, mindent elkövetnek, hogy az élelmiszerek felszállításában zavarokat és nehézségeket okozzanak az ipari munkásságnak és a város dolgozóinak. Ha a főváros ipari munkássága jó munkájával példát mutat, akkor kérheti a dolgozó parasztoktól, hogy szövetkezetekbe tömörülve, most már ők biztosítsák a város dolgozóinak ellátását, mindennapi életét. A törvényhatóság és a város dolgozói azt várják Öntől, hogy a polgármester úrral együttműködve, segítsen kialakítani a mi szocializmust építő, népköztársaságunkhoz illő és ennek megfelelő haladó, újfajta várospolitikát, mindenekelőtt azt, hogy a közügyek ellenőrzésébe és közvetlen segítésébe a dolgozó nép egyre szélesebb rétegét vonják bele. Másodszor azt, hogy éber figyelemmel kövessék a költségvetésen belül levő hatalmas összegek hovafordítását. Ne engedjék, hogy a közkiadásoknál érvényesüljön a régi szokás : a nehéz munkával megtermelt értékek haszontalan elfecsérelése. Harmadszor az újfajta városigazgatás azt kívánja Öntől, hogy minden erővel dolgozzék közigazgatási apparátusunk személyi állományának demokratikus nevelésén, példamutatóan élen járva, bevonva a közigazgatási dolgozókat az újfajta várospolitikába s törekedjék a munkán keresztül új emberré átnevelni őket. A törvényhatóság és Budapest dolgozó népe nevében még egyszer örömmel üdvözlöm Alpolgármester Urat megválasztása alkalmából és ismerve múltját, töretlen baloldaliságát, a szocializmus ügyéhez való hűségét, bizonyos vagyok abban, hogy munkájában sok eredményt és sikert fog felmutatni. !77. Simon Lajos alpolgármester beszéde: Tisztelt Törvényhatósági Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Amikor alpolgármesterré való megválasztásomat a törvényhatósági bizottságnak megköszönöm, egyben pártomnak, a Magyar Dolgozók Pártjának és ezzel a főváros dolgozó népének a bizalmát is köszönöm. Ez a bizalom számomra fokozott felelősséget is jelent. A dolgozó nép küldött ide és elsőrendű feladatom, hogy a közigazgatás e posztján a dolgozó nép érdekeinek megfelelően munkálkodjam. Azon leszek, hogy a dolgozó nép érezze és lássa, hogy valóban osztálya fiainak egyikét küldte erre a feladatra : ezen a helyen is előbbre vinni a nép ügyét, a szocializmus ügyét. Mindenkor tudni fogom, hogy munkámért a dolgozó népnek, Budapest lakosságának felelek. Megköszönöm Elnök Úrnak hozzám intézett szavait, amelyek munkámhoz utat mutatnak. Megértettem szavaiból, hogy ha nem akarok a dolgozóktól elszakadni, akkor mindinkább tanulnom kell tőlük és hangjukból kell megtudnom, hogy ügyüket jól, vagy rosszul szolgálom-e? A polgármester urat biztosítom arról, hogy munkámból nem fog hiányozni a jó együttműködés szelleme, mint ahogyan elődöm munkájából sem hiányzott, hiszen csak ez lehet a biztosíték arra, hogy munkánk eredményes építőmunka lesz. Politikát, várospolitikát csinálni a nép nélkül ma már nem lehet. A munkásosztály vezetésének mindenhol, így a közigazgatásban és a községpolitikában is, maradéktalanul érvényesülnie kell. Ha érvényes a Magyar Dolgozók Pártjának vezetése az országra — mint ahogyan nem lehet vitás, hogy érvényes —, akkor még fokozottabban érvényes a fővárosra. Hiszen a dolgozók, különösen az ipari munkások döntő többsége fővárosunkban él és dolgozik és munkájukkal, meg áldozatkészségükkel bebizonyították vezetésre való alkalmasságukat. Mi az, amit megtanultunk a dolgozó néptől, a munkásosztály pártjától? Hogy a közigazgatást úgy vezessük, hogy a lakosság mindenkor érezze : ő érette dolgozunk! Ha ügyes-bajos dolgaival felkeres bennünket, akkor lássa, hogy a közigazgatásból is eltűnőben van a régi, rossz szellem. Ezen a téren is újat, egészen újat kell, hogy tapasztaljon. A dolgozók már kialakították munkahelyükön az új rendszert. Tudják, hogy »Miénk a gyár, magunknak építjük.« Tudják, hogy a munka: becsület dolga és hogy a termelés növelése az ország jólétét emeli. A mi területünkön : a közigazgatásban is meg kell honosítani az új szellemet, hogy itt is érezze a munkásság: a miénk már a közigazgatás is, miértünk dolgozik! A munkásság hálás tud lenni, ha ezt a változást látja. Ezért küldi fiait, legjobban kipróbált erőit, többek között a közigazgatásba is, de azután szigorú szemmel figyeli őket. Megnézi, hogyan dolgoznak érdekében és ha kell, alaposan meg is bírálja őket. Ez nemcsak az új tisztviselőkre vonatkozik, akiket most vittek be a munkapad mellől az íróasztal mellé, hanem a régiekre is: megismerték-e az új szellemet, megtanulták-e gondolkozni a nép érdekében, szakítani a régi rendszer ittmaradt bürokratikus csökevényeivel, népellenes szokásaival?! Mindez persze nem jelenti a régiek megkülönböztetését. A tisztviselőket ugyanis csak a jó közigazgatási munka különbözteti meg egymástól. El kell tehát fogadni a nép kritikáját, tanulni kell belőle, át kell venni azt az új szellemet, amely a gyárakból jön; azt az egészséges szellemet, amely új munkamódszert, gyorsaságot, egyszerűséget kell, hogy jelentsen a közigazgatásban. Ugyanakkor meg kell szüntetnünk a régi bürokratizmust, mert a jó közigazgatást csak bürokratizmus nélkül tudjuk megteremteni. Mindezt persze csak úgy tudjuk megvalósítani, ha a közigazgatásban is érvényesíteni tudjuk az egyéni felelősséget. De ez nemcsak a vezetőállásban levőkre vonatkozik, hanem a legkisebb munkakörben foglalkoztatottakra is : legyen az bármilyen kis feladat, aki azt végzi, annak éreznie kell az egyéni felelősség fontosságát. Ezt nemcsak a Városházára vonatkoztatom, hanem az üzemekben, elöljáróságokon és a legkisebb intézményekben dolgozókra is. Mi, ipari munkások, megtanultuk az egyéni felelősség fontosságát, de megtanultuk azt is, hogy kritikát követeljünk munkatársainktól, mert a jó kritika csak építhet és megerősítheti az egyént. Éppen ezért megfelelő kritikával munkatársainkat segíteni és bátorítani tudjuk. Megtanultuk azt is, hogy aki jó munkát végez, bátor kezdeményező és munkájában igyekezetet mutat, azt észre kell venni, — és ezt tudomására kell hoznunk, mert ezzel még jobban megerősítjük őt. Aki így akar dolgozni, az tud fejlődni, tud együtthaladni a demokráciával a szocializmus építésében.