Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1949

2. 1949. március 23. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 74 - 75 - 76

5 !74. DrSzászy Lajos főjegyző felolvassa a szavazatszedő küldöttség jegyzökönyvét egy alpolgármesteri állásnak titkos szavazás útján való betöltéséről. A jegyzőkönyv szerint az elrendelt titkos szavazási eljárás az Újvárosháza közgyűlési terméhez tartozó szavazóhelyiségben 15 óra 28 perctől 16 óra 28 percig tartott. Ezen idő alatt a törvényhatósági bizottság tagjai beadtak összesen 161, azaz egyszázhatvanegy szavazatot, melyből érvényes volt 158, azaz egyszázötvennyolc szavazat. Az érvényes szavazatok a következőképpen oszlottak meg: Simon Lajos 158, azaz egyszázötvennyolc szavazatot nyert. Köböl József elnök a szavazás eredményéhez képest Simon Lajost Budapest székesfőváros törvényesen megválasztott alpolgármesterének jelenti ki. Erről a közgyűlés a polgármestert, a Törvényhatósági Elnöki Hivatalt, a polgármesteri I. ügyosztályt felzeten, a megválasztottat pedig jegyzőkönyvi kivonaton értesíti. !75. Simon Lajos újonnan megválasztott alpolgármester leteszi a fogadalmat. !76. Elnök a következő beszéddel üdvözli a megválasztott alpolgármestert: Tisztelt Közgyűlés! Mindnyájunk nevében örömmel üdvözlöm Simon Lajost abból az alkalomból, hogy a törvényhatóság bizalmával megtisztelte és alpolgármesterré választotta. A törvényhatóság választása helyes volt. Helyes volt azért, mert Budapest, a mi fővárosunk, jellegében mindenekelőtt munkásváros. A magyar ipar és az ipari munkásság színe-java Budapesten foglal helyet, ezért helyes, ha Budapest lakossága, amelynek többségét a munkásosztály teszi ki, tudja, hogy a közigazgatás legmagasabb pozícióiban is a saját osztályából származó, osztályához hű embereket talál. A munkásosztály, mint egész osztály érdekelt abban, hogy a szocializmus építése minél gyorsabb és tökéletesebb legyen. A munkásosztály fiainak nem volt és nincs is tulajdona, gyára, földje, műhelye. Egyetlen tőkéje a munkaereje, alkotó készsége. Érthető tehát, hogy a munkásosztály olyan államot, olyan rendszert akar, ahol nem az előjog, nem az öröklés dönt, nem az szabja meg egy embernek a felemelkedését, hogy édesapja gazdag ember volt-e vagy nem, hanem az emberek előrejutását, érvényesülését mindenekelőtt saját egyéni képességük, képzettségük, szívósságuk és önfeláldozásuk határozza meg. Ezért a munkásosztály, mint egész osztály érdekelt a szocialista rendszer építésében, amelynek jelszava, hogy mindenki képessége szerint dolgozzék, mindenki végzett munkája után kapja az őt megillető részt. Ezért számíthat mindig bizton a dolgozó nép a munkásosztályból származó vezetőkre, ezért kell a munkásosztályt és annak fiait az őket megillető helyekre ültetni. Vannak aggodalmaskodók, akik úgy gondolják, hogy nem elég, ha valaki munkás, mert ezzel még nem tud eleget tenni annak a nagy feladatnak, amelyet a társadalom vezető pozíciói jelentenek. Az ilyen aggodalmakat mi már ismerjük. A történelem folyamán, amikor egy régi osztály uralmát felváltotta az új, a régi osztályok gyakran gúnyolódtak az újonnan jöttek gyakorlatlanságán. Lenin, a világtörténelem és a dolgozó nép egyik legnagyobb alakja, egy alkalommal erre vonatkozólag a következőket mondotta: »A kapitalisták úgy gondolkodnak, hogy az egyszerű nép, az egyszerű munkások és szegényparasztok nem tudnak majd megbirkózni azzal a hatalmas, valóban világtörténelmi értelemben hősies szervezési feladattal, amelyet a szocialista forradalom a dolgozók vállára hárított. — Nélkülünk semmire sem mennek, — vigasztalják magukat azok az intellektuellek, akik megszokták, hogy a kapitalisták és a kapitalista állam szolgái legyenek. Arcátlan számításuk nem válik be : már most is akadnak köztük művelt emberek, akik kiválnak közülük és átjönnek a nép oldalára, a dolgozók oldalára, akik segítenek abban, hogy megtörjük a tőke szolgáinak ellenállását. Szervezőtehetség pedig bőven van a parasztságban s a munkásosztályban és ezek a tehetségek csak most kezdenek önmagukra eszmélni, most kezdenek ébredezni, az élő, az alkotó, a nagy munka felé törni, most kezdenek önállóan hozzáfogni a szocialista társadalom építéséhez. A szervezőmunkával meg tud birkózni az egyszerű munkás és paraszt is, aki írni, olvasni tud, van emberismerete, gyakorlati tapasztalata. Tömegével vannak ilyen emberek az egyszerű nép között, amelyről a kapitalisták fennhéjazóan és megvetően beszélnek, Az ilyen tehetségeknek még érintetlen és bőséges forrása a munkásosztály és a parasztsága Ezeket a lenini mondatokat a Szovjetunió története tökéletesen beigazolta. A fa és a szalma, a babona és a kultúrálatlanság országából virágzó, erős, hatalmas, kultúrált országot építettek ki, a munkásságból és a parasztságból származó vezetők vezetése alatt. Az újonnan megválasztott alpolgármester, Simon Lajos már bebizonyította a múltban, hogy a dolgozó nép ügyéért töretlenül tud harcolni. A Horthy-fasizmus többízben vetette börtönbe; az akkori szokásokhoz híven, minden egyes alkalommal embertelenül megkínozták, kiszabadulása után azonban töretlenül mindannyiszor tovább küzdött Magyarország szabadságáért, függetlenségéért, a dolgozó nép ügyéért. Ilyen szívós kitartás kell abban a munkában, abban a pozícióban is, amellyel a törvényhatóság Simon Lajost most megtisztelte. A mi népköztársaságunkon még érezhető, hogy felszabadulásunk után a kormányon és államhatalmon belül nem a munkásosztály volt vezető — szövetségben a parasztsággal —, hanem más osztályok, kapitalisták is részesei voltak a hatalomnak. A mi népköztársaságunk nem forradalom útján jött létre, hanem a Szovjetunió felszabadító hadserege tette lehetővé, hogy a munkásosztály fokról-fokra elfoglalja a magyar társadalmon belül az őt megillető vezető szerepet. így a mai magyar társadalom és államhatalom még sok tekintetben magánviseli elődjének nyomait. Különösen észlelhető ez közigazgatásunkban. A mi népköztársaságunkban már a szocializmust építjük, ugyanakkor a mi államunk uralmi formája más, mint a szocializmust megvalósító Szovjetunió állami formája. Ez azt jelenti, hogy van még tanulnivalónk a legdemokratikusabb, a nép ellenőrzését és a közügyekbe való bevonását legjobban biztosító szovjet-rendszertől. Szívósan és fáradhatatlanul kell dolgozni azon, hogy megszüntessük a mi közigazgatásunk és ezen belül fővárosi közigazgatásunk kettősségét. Szívósan és fáradhatatlanul kell dolgoznunk, hogy minden lehetőséget kihasználjunk a dolgozó nép bevonására és a dolgozó nép demokratikus szervezetei akaratának a közigazgatás minden területén való érvényesítésére. Népköztársaságunk egyik legfontosabb támasza a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége. Ennek a szövetségnek a kiépítésén és elmélyftésénk kell dolgozni minden jó demokratának és így önnek is, Alpolgármester Űr. A munkásság és a dolgozó parasztság szövetségét azonban nemcsak úgy szolgáljuk a főváros vezetésén belül, hogy megteremtjük a jóviszonyt a vezető munkáspárt és az agrárpártok fővárosi szervezetei között, hanem elsősorban