Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1949

6. 1949. december 20. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 181 - 182 - 183

budapesti pártbizottságának titkárát, a belügyminisztérium megjelent főtisztviselőit, a szellemi és művészeti élet vezetőit, kik megjelenésükkel a díszközgyűlés ünnepélyességét emelik. !181. A közgyűlés a jegyzőkönyv hitelesítésére Biró László és dr Gyömrei Sándor bizottsági tagokat küldi ki. !182. Elnök bevezetőül a következőket mondja: Tisztelt Közgyűlés! Mai ülésünk napirendjének egyetlen pontja Pongrácz Kálmán polgármester úr ünnepi beszéde, amelyben kifejezést kíván adni annak a végtelen hálának, forró szeretetnek és határtalan lelkesedésnek, amellyel Budapest dolgozó népe Sztálin generalisszimusz 70. születésnapját ünnepli. A szót a polgármester úrnak adom át. !183. Pongrácz Kálmán polgármester ünnepi beszéde : Tisztelt Díszközgyűlés! Sztálin generalisszimusz 70. születésnapjának megünneplésére hívtuk egybe a főváros törvényhatósági bizottságának díszközgyűlését. Büszkeség és öröm tölt el valamennyiünket, hogy részesek lehetünk az emberi történelem — Marx, Engels, Lenin mellett — legnagyobb alakjának megünneplésében, annak a férfiúnak megünneplésében, akire tisztelettel és szeretettel néz fel a világ minden dolgozója. Sztálin elvtárs életének több-mint öt évtizedén át harcolt, küzdött a munkásosztály felszabadításáért, a dolgozók szabadságáért, az elnyomott nemzetek függetlenségéért. Munkája nyomán ma az emberiségnek közel fele, megszabadulva bilincseitől, megszabadulva az elnyomástól, harcol az imperializmus ellen, a tartós békéért, építi a szocialista-kommunista társadalmi rendet. Sztálin elvtárs 70. születésnapján ünnepeljük az elnyomottak, a kizsákmányoltak felszabadulását is, azt a forradalmi változást, amely számos országban végbement. A Nagy Októberi .Eorradalom legendás hőse, tántoríthatatlan, szilárd szervezője, Lenin legkiválóbb munkatársa, mesterének és tanítójának sírjánál ünnepélyes fogadalmat tett. Az egész nép előtt megfogadta, hogy minden körülmények között meg fogja óvni a szovjet dolgozók és az egész világ munkásosztálya legfőbb kincsét: a Bolsevik Párt egységét. Sztálin elvtárs megtartotta esküjét, amelyet a szovjet nép nevében tett: megőrizte, megerősítette a Párt egységét. Tőle tanultuk meg Pártunk iránti szeretetünket és hűségünket, de Tőle tanultuk meg engesztelhetetlenül gyűlölni a nép ellenségeit, az álarcban a Pártba befurakodott imperialista-trockista ügynököket. Csak ilyen pártnak a vezetése alatt volt képes a szovjet nép arra, hogy a száz sebből vérző, az imperialistáktól körülfogott, megkínzott, gazdaságilag elmaradt cári Oroszországból a világ leghaladóbb, iparilag, mezőgazdaságilag legfejlettebb országát építse fel ilyen rövid idő alatt. ' Sztálin nevéhez fűződik, tisztelt Közgyűlés, a szocialista Szovjetunió, az első szocialista állam gazdaságának felépítése is. Lenin nyomdokain haladva, Sztálin elvtárs lángelméje megszabta a szocialista tervgazdaság útját és megmutatta végrehajtásának módját is. A Sztálin-vezette, lelkesítette szovjet munkásság hősi lendülete, minden akadályt, minden gátat elsöprő, odaadó munkája nyomán az iparilag elmaradt Oroszország hatalmas, fejlett ipari állammá lett. Rövid idő alatt bebizonyosodott, hogy a tervszerű szocialista gazdálkodás mennyivel magasabbrendű, mint a válságokkal küzdő kapitalista gazdaság. Eddig ismeretlen, rejtett tartalékokat hozott felszínre a sztálini útmutatás, megindult a szocialista munkaverseny, a Sztahánov-mozgalom, a szocialista munkamódszerek egyéb formái és-ennek nyomán még gyorsabb tempóban erősödött az ország, a szocialista haza. Sztálin elvtárs vezetése alatt tért új útra a Szovjetbirodalom dolgozó parasztsága is. Az elmaradt, tudatlan, babonás muzsikból, a világ dolgait jól ismerő, művelt kolhozparasztság lett. A faekékkel megkapargatott, gazos, rosszultermő kis parcellák helyén hatalmas, modern mezőgazdaság fejlődött, mely eddig ismeretfen gépekkel, eddig nem ismert módon, azelőtt elképzelhetetlen eredményeket ért el. A szovjet ember ura lett a természetnek, azt átalakítja, megváltoztatja. Tisztelt Közgyűlés! Mindezeket az eredményeket olyan nép érte el, mely számos nemzetiségből áll és amelyet csak a Szovjet hatalom forrasztott össze egy néppé. A cári uralom évszázadokon át kijátszotta és szembeállította az elnyomása alatt nyögő népeket, hogy így is biztosítsa felettük uralmát. A marxi-lenini nemzetiségi politika, melyet Sztálin elvtárs elmélyített és a gyakorlatban következetesen alkalmazott, eredményezte, hogy a múltban egymással szembenálló, egymás ellen uszított.népek ma szeretik és megbecsülik egymást. A sok nemzetiségű Szovjetunió népeinek barátságát, az újfajta kötelék szilárdságát, a szocialista nemzetiségi elv győzelmét, tisztelt Közgyűlés, legjobban megmutatta a* második világháború. Mint egy acéltömb, forrott össze a sok nemzetiségű Szovjetunió. A fasizmus ellen egy emberként ugrottak talpra a Szovjetunió népei, hogy hatalmas csapásaikkal szétzúzzák az imperializmus öklét, a német fasizmust. Nekünk, magyaroknak, különösen emlékezetünkben él az a nevezetes pohárköszöntő, melyet Sztálin elvtárs 1946-ban mondott Moszkvában járt kormányküldöttségünknek. »Az ok, — fejtette ki Sztálin elvtárs —, amely arra késztet bennünket, hogy tiszteletben tartsuk a kis népek függetlenségét: saját államunk összetétele. Nézzenek végig a Szovjetunión! Itt nemcsak nagy nemzetek vannak, hanem kicsinyek is, vannak nemzetiségek, népi csoportok. Megtehetjük-e mi, hogy ne számoljunk nemzetiségeink véleményével, amikor az országunk határain túl élő kis népekhez való viszonyunkról van szó? Nem! Nem tehetjük meg, mert saját soknemzetű államunk alapjait ásnánk alá.« Ezért lehet olyan barátság és bizalom a nagy Szovjetunió, a világ leghatalmasabb országa és a mi kis magyar hazánk között. Tisztelt Közgyűlés! A német fasizmus leverése hatalmas mértékben megerősítette a Szovjetuniót és lehetővé tette, hogy vezetése alatt száz- és százmillió brékét sóvárgó dolgozó egyesüljön az újabb háborút kívánó, újabb háborút előkészítő imperialista tábor ellen. Az Egyesült Államok imperialistái által vezetett, az új világháborút kirobbantani kész, a világ országainak és kis népeinek elnyomását, rabságba döntését kívánó háborús uszítók ellen még szorosabbra kell vonni sorainkat, még nagyobb számban kell bevonni, aktív harcra késztetni a magyar munkásokat, dolgozó parasztokat, asszonyokat és ifjainkat. Sztálin elvtárs nem egyszer mutatott rá a fenyegető háborús veszélyre és az ellene vívott harc eszközeire is: »az élenjáró országok munkásai és a gyarmatok dolgozó tömegei egységfrontjának létrehozása a háborús veszély elhárítására* — ez a most soron levő feladat. Még inkább meg kell feszíteni erőnket és küzdenünk kell a béke hívei sorainak kiszélesítéséért, a békemozgalom szervezett megszilárdításáért és egész népünket átfogó mozgalommá fokozásáért. Küzdenünk kell azért, hogy ebben a mozgalomban a magyar munkásosztály még aktívabb részt vegyen, harcolni kell soraink összeforrottsagáért és egységéért. Népünk előtt még inkább le kell leplezni az áruló Titó-klikket, a béke ádáz ellenségeit. Mi azok közé a boldog és büszke népek közé tartozunk, akiket a Szovjetunió Sztálin-vezette hadserege szabadított fel. Azt mondjuk, azt írjuk, hogy hálásak vagyunk ezért Sztálin elvtársnak és a nagy szovjet népnek. De a hála fogalmának tartalmat adni: ez is ünnepi feladatunk. A hála Sztálin elvtárs és a Szovjetunió népei iránt 'azt jelenti,