Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1948

5. 1 948. június 23. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 252 - 253 - 254 - 255 - 256 - 257 - 258

2 !252. Szakasits Árpád etnök a rendes közgyűlést 15 óra 35 perckor megnyitja és a megjelenteket szívélyesen Üdvözli. !253. A jegyzőkönyv hitelesítésére Árkos Pál és Vinczer Pál bizottsági tagokat küldi ki a közgyűlés. !254. Tárgyalja a közgyűlés Bodócsi Antalné bizottsági tagnak szabadság iránti kérelmének meghosszabbítási ügyét. Elnök javaslatára a közgyűlés Bodócsi Antalné bizottsági tagnak külföldi tanulmányút céljára 1948 április 30-ig engedélyezett szabadságát szeptember l-ig meghosszabbítja. Erről a közgyűlés a Törvényhatósági Elnöki Hivatalt, az Igazolóválasztmányt és Bodócsi Antalné bizottsági tagot felzeten értesíti. !255. Tárgyalja a közgyűlés Pap István bizottsági tagnak szabadság iránti kérelmét. A közgyűlés Pap István bizottsági tagnak azt a kérését, amelyben 1948 szeptember l-ig szabadságot kér, elutasítja. Erről a közgyűlés Pap István bizottsági tag urat felzeten értesíti. !256. Távolmaradásukat kimentették: Bodócsi Antalné, Chayes Ida, Fischer Béláné, Fischer József, Fodor József, Gárdos Mária, Gátai Ágoston, dr Gelsey Henrik, Harustyák József, dr Hedri Endre, dr Hegyi Zsigmond, Horváth Pálné, dr Kalmár Ödön, dr Kenyeresné Bolgár Ágnes, Kmetty János, Koós Béla, Kopta Károly, Kossá István, Köböl József, Kesztl e'yi (Rotschild) Géza, László Lenke, Liebe István, Losonczy Géza, Lukács György, Major Tamás, Mezey György, dr Nádas László, Nemes Pál, Olt Károly, Pongrácz Kálmán, Rákosi Mátyás, dr Rupert Rezső, Sármány Irén, Sebestyén János, dr Sóskúti András, Széli Jenő, Szilágyi Sándor, Vas Zoltán, Virág Sándorné, Vörös Gyula bizottsági tagok. !257. Elnök beszéde a Magyar Dolgozók Pártja megalakulásáról: Tisztelt Közgyűlés! Mielőtt szokás szerint a legutolsó hetek aktuális kérdéseiről megemlékeznék, engedjék meg, hogy ismertessem a Magyar Dolgozók Pártja Nagybudapesti Pártbizottságának a közgyűlés elnökségéhez intézett levelét, melyben bejelenti, hogy a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt budapesti törvényhatósági csoportja a két párt közös egyesülési kongresszusának határozata alapján a főváros törvényhatósági életében ezentúl mint a Magyar Dolgozók Pártja budapesti törvényhatósági csoportja tevékenykedik. Az elnöki székből melegen üdvözlőm a Magyar Dolgozók Pártjának törvényhatósági bizottsági tagjait, akik az egyesülés óta a mai napon elsőízben sereglettek össze ebben a teremben. Bizonyos vagyok benne, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának bizottsági tagjai a koalíció többi pártjának képviselőivel összefogva, fővárosi vonatkozásban is széles alapokon biztosítják az új Magyar Nemzeti Függetlenségi Front kialakítását és ennek keretében a termékeny munkát Budapest és az egész ország népe javára! !258. Elnök a következő megnyitó beszédet mondja: Tisztelt Közgyűlés! Egy héttel ezelőtt, 1948 június 16-án szavazta meg az országgyűlés óriási többséggel a felekezeti iskolák államosítását. A föld és a gyár után most már az iskola is a dolgozó nép kezébe került. Az elmúlt rendszer gyászos örökségének egyik terhes tételét számoltuk fel végre, amikor a közoktatás területén mi is — hasonlóan a többi kultúrnemzethez — intézményesen biztosítottuk a magyar nép szellemi felemelkedését, népoktatásunk egységét, az iskolák szabadságát és azt, hogy demokratikus iskoláinkban hazájukat szerető, szabad, demokratikus polgárokat neveljünk. A régi úri rend hívei és megszállottjai, élükön a fekete reakcióval, természetesen ismét mindent elkövettek, hogy demokratikus fejlődésünknek ezt az új lépését megakadályozzák. A falvak népének szellemi és politikai elmaradottságára támaszkodva és a fekete reakció palástja mögé bújva fejtették ki felelőtlen és féktelen agitációjukat, mely egézsen a pócspetri véres gyilkosságig fajult. A harc azonban ismét a demokrácia javára dőlt el. A fekete reakció elfelejtkezett arról, hogy demokráciánk szelleme immár a legszélesebb néprétegekbe is behatolt. A magyar parasztság egyre inkább érzi és tudja, hogy demokratikus rendünk a népet szolgálja — bízik benne, kiáll érette s nem engedi magát félrevezettetni! Minden fondorlat, a reakció minden alantas kísérlete, minden pásztorlevél ellenére ma törvény biztosítja a nép uralmát az iskolák felett is. A törvény végrehajtás alatt áll és aki a törvénynek ellene szegül, arra kíméletlenül lesújt a megtorlás. Külpolitikai vonatkozásban szólnom kell elsősorban a nagy Szovjetuniónak árról a szinte felmérhetetlenül jelentőségű baráti gesztusáról, amellyel a még hátralevő jóvátételi kötelezettségünk 50 százalékát elengedte. A székesfőváros törvényhatósága részéről a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén Kiss Károly alelnök úr és a koalíciós pártok szónokai méltatták már ennek jelent ségét, mégis úgy érzem, a törvényhatósági bizottság jegyzőkönyvében is meg kell örökíteni ezt a szinte páratlan nagylelkűséget, amely egyben elismerése a dolgozó magyar nép eddigi munkájának s egyben bizalom is népi demokráciánk további fejlődése iránt. Meg kell emlékezni a magyar kormányküldöttség varsói útjáról is. A hős lengyel néppel is barátsági együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt kötöttünk és ez most szervesen illeszkedik bele Keleteurópa államainak hatalmas békefrontjába. Ennek a békefrontnak jellemzője a megingathatatlan békeszeretet, de jellemzője az az erő is, amely feltétlenül szükséges a béke állandóságának biztosításához. ' Mi, magyarok örülünk, hogy a testvéri lengyel néppel megkötött szövetségi szerződéssel a béke ügyét az egész emberiség javára szolgálhattuk! Végezetül néhány szót még egyre magasabbra fejlődő gazdasági életünk nagy seregszemléjéről: a Budapesti Nemzetközi Vásárról, amely anyagának gazdagságával, méreteinek nagyszerűségével, a kiállított ipari és mezőgazdasági termékek kiváló minőségével, felszabadított munkásaink, parasztjaink s haladó értelmiségünk tehetségét, szakképzettségét, a magyar munka dicsőségét hirdeti messze túl a hazai főid határain. Erre a Vásárra joggal lehet büszke népi demokráciánk, mert a dolgozók teremtő erejét, alkotásvágyát és élniakarását tükrözi vissza, mellyel a romok helyén önmagának építi fel a béke, a jólét és szabadság országát.