Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1947

2. 1947. február 12. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 52 - 53 - 54 - 55

1947 február 12-iki rendkívüli díszközgyűlés. 51—55. szám. 25 Tisztelt Közgyűlés! Nehéz annak a hálának kifejezést adni, amely ezen a napon elfog bennünket elsősorban a felszabadulásunkért sok véráldozatot hozott Vörös Hadsereg iránt, a nagy Szovjet-Únió és a többi, az emberi szabadságjogokért hosszú, áldozatos, éveken keresztül töretlenül küzdő szövetséges hatalmak iránt. Ha van az egyszerű emberi szavaknak súlya és jelentősége, akkor elmondom — mindnyájunk nevében, — hogy köszönjük, hálásak vagyunk érte, szívünkben és lelkünkben a tisztelet és barátság érzését fogjuk istápolni. Külön is kötelességemnek tartom, hogy ezen az emléknapon a két év munkáján és eredményein végigpillantva, köszönetet mondjak a székesfőváros közönsége nevében Iván Terentjevics Zamercev orosz városparancsnok úrnak, akinek megértő támogatása nagyban hozzájárult munkánk megkönnyítéséhez. Sokszor ültünk össze, tisztelt közgyűlés, e két év során, hogy terveinket körvonalazzuk, egyes intézkedéseinket megbeszéljük, hogy az eredményeket megkritizáljuk ; így él bennünk a fejlődés minden fázisa, mely abban csúcsosodik ki, hogy lassan-lassan a dolgozó emberek életszínvonalának javításához kezdhetünk hozzá. Az infláció sötét útvesztőjéből kibotorkáltunk a napvilágra és értékálló pénzünkkel, ha nem is teljesen egyenértékűen, de mégis az elvégzett munkát honorálni tudjuk. Ha megfeszített munkánk eredményein rövidesen végigfut tekintetünk és összevetjük az anyagi adottságokat feltámadt igényeinkkel, akkor szomorúan kell megállapítanunk, hogy az igények emelkedésének görbéje sokkal meredekebb az elvégzett munkáénál. Kötelességemnek tartom, hogy az emlékezés napján 'erre rámutassak. A pincéből a napvilágra kerülés pillanatában egyetlen igény öltött testet: — élni! Ma már sokak elégedetlen lelkében az igények szövevényes tárháza bontakozik ki, sokan nem akarják lemérni a reális lehetőségeket és önmagukat^ valamint másokat elégedetlenségre buzdítanak. Emlékezzünk, hogy új társadalmi berendezkedésünket — a magyar köztársaságot — együtt alkottuk meg, annak fennmaradásáért, boldogulásáért, felvirágoztatásáért egyetemlegesen vagyunk felelősek a történelem ítélőszéke előtt! Aki erre a köztársaságra tör, amelyet a magyar nép akaratából valamennyien együtt hoztunk létre, annak nincs helye közöttünk. Emlékezésünk mai napja különös jelentőségűvé válik azáltal, hogy az Egyesült Nemzetek jóvoltából két nappal ezelőtt Párizsban lezajlott aktus következtében megnyílt az út fegyverszüneti állapotból békekötési állapot felé. Ez a béke, mely számunkra az önálló, független államiságot, a teljes szuverenitást biztosítja, őröm és egyben szomorúság számunkra, öröm, mert ismét lehetővé teszi, hogy ezeréves történelmünk egy dicstelen periódusát lezárva, legjobb erőink megcsillogtatásával, legjobb képességeink latbavetésével, az egyenjogú népek sorában elinduljunk népünk felemelkedésének további útján, de egyben szomorúság is számunkra, mert a magyarság egy részének sorsát nem rendezte vágyaink és kívánságaink szerint. Nagy hiba lenne azonban, ha akárki is közülünk valami trianoni irredentizmusba esnék és a fizikai nehézségek mellé még a lelki nehézségek sorompóit is felállítaná. A békekötés tényének uralkodó eleme csak az öröm lehet, mert módunkban van, hosszú évtizedes tévelygések után, jövendő sorsunk irányítását népünk kezébe adnunk. Az emberi szabadságjogokra épített köztársaságunk minden lehetőségét megadja annak, hogy népünk értékállományába mélyen belenyúljunk, a parasztság és a munkásság soraiból kikeressük azokat a drágakőveket, melyek a nemzet jövendő sorsának irányítására alkalmasak. Sok csiszolatlan gyémánt, számos ragyogó képességű ember élte le eddig elesetten, elnyomva életét, aki — ha vezető állásba juthatott volna — bebizonyította volna, hogy alkalmas a magyar nép vezetésére. Jövőnk olyan lesz, amilyenné mi alakítjuk! A sok évtizeden keresztül felcsillanó középhatalmi áímok helyett a munka reális útján kell járnunk. Társadalmi berendezkedésünknek a jövedelem- és vagyonelosztás terén a szociális kiegyensúlyozottság és a kultúra terén — radikális haladáson keresztül — az egyforma anyagi jólét felé kell tartania. Úgy érzem, hogy mi — a székesfőváros törvényhatóságának és adminisztrációjának tagjai — azzal a nyugodt lelkiismerettel tekinthetünk vissza az elmúlt két esztendőre, hogy a szociális és kulturális haladás területén megtettünk mindent, amit tehettünk. Az eredményekért mindnyájunk nevében hálás köszönettel kell fordulnunk a névtelen dolgozók százezrei felé, kiknek verejtékes, kemény fizikai és szellemi munkája — itt, a fővárosban — elhozott bennünket a mai napig és valamennyiünknek, ebben a kőrengetegben élő milliós világváros lakóinak ma és mindennap, hálás szeretettel kell fordulnunk a vidék dolgozó magyarjai felé, akik földjük művelésével, vidéki centrumaikon keresztül, a mi népünknek az alapjait adják meg. Az ország fővárosa továbbra is jó példát kíván mutatni a fizikai és lelki újjáépítés terén az egész ország népének. További lendületes munkánk, maradandó köszönet lesz a baráti Szovjet-Uniónak, a felszabadításunkat végrehajtó Vörös Hadseregnek ; a világ népeinek szabadságáért sok küzdelmet foiytatott többi nagy szövetséges hatalomnak és egyben saját dolgozó tömegeinknek. Hiszem, hogy közős munkánk nemcsak ragyogó világvárossá avat bennünket, hanem a szabadság eszméjének örök letéteményesévé is. Engedje meg a tisztelt közgyűlés, hogy a mai emléknap megünneplésével kapcsolatban bejelenthessem, hogy Erzsébet királyné-út 6. szám alatt, a székesfőváros ostroma során lerombolódott tanoncotthonunk újjáépítését megkezdtük. Úgy érzem, hogy felszabadulásunk emlékével kapcsolatosan feltörő érzéseinknek nem tudnánk szebben hangot adni, mint azzal, ha megkezdjük egy tanoncotthon újjáépítését, amelyben a budapesti dolgozó rétegek elesett gyermekei találnak otthonra és tanulási lehetőségre. !52. Gáspár Ervin bizottsági tag a Független Kisgazda Párt részéről szólal fel. !53. Miliők Sándor bizottsági tag a Szociáldemokrata Párt nevében beszél. !54. Köböl József bizottsági tag a Magyar Kommunista Párt részéről saólal fel. !55. Haypál Béla bizottsági tag a Polgári Demokrata Párt nevében beszél.