Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1947

13. 1947. december 19. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 652 - 653

1947 decembe r 19-iki rend kívü li közgyűlés. 653. szám 289 Mik ezek a célok ? A magyar demokrácia megerősítése, hogy soha többé ezen a földön a régi rend fel ne támadhasson, hogy a reakció be ne fészkelhesse magát sehol, egyetlen intézményünk életében sem, hogy egyre szabadabb, emberibb és tisztább legyen a magyar nép élete és biztonságosabb a sorsa, hogy jólétben és kultúrában emelkedjék nemzetünk, s a dolgozók fölött ne lebegjen sötét felhőként a mindennapi kenyér gondja, hanem hogy életszínvonalunk egyre magasabbra emelkedjék s munkások, parasztok, értel­miségiek munkájuk nyomán kuliúremberhez méltó életet élhessenek. E cél megvalósításának minden feltétele benne rejlik a hároméves tervben, a magyar demokráciának ebben az értelmes s a magyar válságokhoz igazodó gazdasági programjában. Eltökélt szándékunk, hogy ezt a tervet megvalósítjuk és ha az aszály meglassította is a végrehajtás kezdeti ütemét, ez az ütem mégis egye gyorsabbá válik és ha a következő termés bőségesebb lesz, mint az idei, rajta leszünk, hogy a terv három évnél^rövidebb idő alatt valósuljon meg. És ez nem hiú ábránd! Erre a célra mozgósítjuk a nemzet minden erejét, a dolgozók millióit, amelyeknek erre való készsége még csak kétséges sem lehet, hiszen a fölszabadulásunk óta elmük három év alatt a dolgozók közösségének, a magyar nép életakarásának olyan példáit láttuk, amilyeneket ez a nemzet csak a szabadságharc dicsőséges éveiben mutatott. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a centenárium esztendeje nemcsak a nemzeti emlékezet éve lesz, hanem országunk anyagi és szellemi újjáépítésének dicsőséges esztendeje is. A szabadságharc hőseinek és vezéreinek : Kossuth­nak, Petőfinek szelleme megtermékenyíti majd a nemzet alkotó erőit, amelyek most szabadon bontakoznak ki, nem fenyegeti őket többé a szoldateszka fegyveres erőszaka és brutális gőgje s a magyar nép többé már nem él ellenséges gyűrűben s egy félelmetes nagyhatalom árnyékában. Baráti népek nyújtják reléje kezüket és a szocializmust építő hatalmas Szovjetunió jóakarata s megértő, segítő barátsága veti rá sugarát. A nemzet végre valóban szabadon munkálkodhatik, békés, boldog, gazdag jövendőjén s ha nem téved le a megtalált helyes útról, ha nem engedi, hogy a múlt kalandorai, a régi világ haszonélvezői és haszonlesői éket verjenek az egységbe forrott nép közé, akkor nemcsak beteljesülnek a Kossuth-i igék és Petőfi álmai, hanem olyan magasra hágunk, amilyen magasan nem állott még a magyar nemzet. A múltnak sok kísértetét elűztük már, politikai kalandorok sok becstelen kísérletét semmisítettük meg, s reméljük, hogy egyre tisztább lesz a magyar köztársaság légköre s ezt nem ro'nthátja meg a nemzetközi reakció, a monopolkapitalista imperializmus semmiféle mesterkedése. A magyar nép a szabadság, a demokrácia és a béke oldalán áll és nem mozdul el onnan. A főváros népe pedig az élén akar járni munkában, alkotásokban a békéért és a demokrácia védelmezé­séért folytatott küzdelemben. Példamutató buzgalommal teljesíti ezután is kötelességeit és elszántan fordul Szembe minden olyan törekvéssel, amely megzavarhatná a demokratikus fejlődést. Budapest törvény­hatósága a főváros népének érzelmeit és akaratát követve fáradozik majd azon, hogy a dunamenti népek országaival, fővárosaival baráti.kapcsolatát egyre szorosabbá fűzze és ápolja kapcsolatait minden más demokratikus nép fővárosaival s ezek között is elsősorban Varsóval, amelyet a német hordák szinte a földdel tettek egyenlővé. Különösen nagy öröm és tisztesség lesz számunkra, ha a Szovjetunió hatalmas fővárosával, az új világ metropolisával sűrűbb és közvetlenebb érintkezésbe juthatunk, hogy nagyszerű intézményeit, példás közigazgatását és egyre duzzadóbb erejű életét megismerhessük és az ezekről nyert tanulságokat a magunk fővárosának életében érvényesíthessük. Mert semmi sincsen annyira közel a szívünk­höz, mint az a vágy, szándék és akarat, hogy fővárosunkat Európa egyik legszebb, leggazdagabb, legkultú­ráltabb fővárosává tegyük. Moszkva széles, tiszta, tündöklő útjai, nagyszerű közlekedési hálózata, csodálatos földalatti vasútja, temérdek parkja,'sok-sok kultúrpalotája, egészségügyi intézményeinek sokasága lebeg a szemünk előtt, mint ösztönző példa, de minden főváros legjobb intézményeit, legkiválóbb alkotásait akarjuk szemügyre venni, hogy azt valósítsuk meg, ami a legszebb, legjobb, legkiválóbban szolgálja a főváros népének életét, érdekeit. Nincsen bennünk semmiféle kisebbrendűségi érzés! Fővárosunk nehéz körülmények között, szinte reménytelen helyzetben is sokat és nagyot alkotott. Hároméves terve kifogástalanul hangolja össze a reális lehetőségeket egy nagyratörő nép kielégíthetetelen teremtő akaratával és becsvágyával. Nem kétséges, hogy Budapest népe a főváros hároméves tervét az utolsó betűig megvalósítja, hogy nyomban hozzálásson a következő hároméves terv végrehajtásához, amely már reméljük — Nagy-Budapest hároméves terve lesz. Nagy-Budapest gondolata elválaszthatatlan jövendő terveinktől és attól a szolidaritástól, amely Budapest népét összefűzi a szomszédos hat város és húsznál több község dolgozó népével. Azt hiszem, semmi fel nem érne azzal az ünnepi ténnyel, ha a centenáriumi évben legalább elvben — hiszen a végrehajtás amúgyis csak fokozatosan mehet végbe — megszületne Budapest és az érdekelt városok és községek között az egyesülési paktum. fme: így szőjük telve önbizalommal és biztonságérzettel terveinket a béke, a munka és a demo­krácia szellemében, miközben a nemzetközi imperializmus a háború mérgét keveri titokzatos tégelyeiben és a pénz hatalmának segítségével egymás ellen uszítja a békére vágyó népeket. Álszent frázisokat mormol a népek önrendelkezési jogáról, szabadságról, demokráciáról és szemérmetlenül beleszól kis és nagy nem­zetek belügyeibe, polgárháborúkat szít és táplál, fegyvereket szállít és terhes hiteleket és még terhesebb ideológiát exportál és hatalma alá akarja hajtani Európa népeit. Ipari, kereskedelmi és hadászati támasz­pontokat épít s terveket készít, hogy egy tál lencséért megvásárolhassa Európa elsőszülöttségi jogát. Mindezek ellenére, a londoni sikertelenség ellenére, mi mégis munkánk fölé hajolunk és nem engedjük magun­kat nyugalmunkból kizökkenteni. Van okunk önbizalomra és biztonságérzetre. Tudjuk: nem lesz háború! A népek nem akarnak háborút. Békére vágynak. Ennek a békevágynak hatalmas őrzője és mesteri szerve­zője a Szovjetunió. A kisnépek, amelyek körülötte élnek, bízhatnak benne. Fültanuja voltam Sztálin generalisszimusz ünnepélves nyilatkozatának, amelyben hitvallást tett a kis népek szabadságáról, független­ségéről, a teljes élethez váló jogáról. De még nyilatkozatánál is szebben szólnak tettei, amelyeknek a magyar nép is szabadságát és önálló állami létét köszönheti és oly sokszor termékeny hasznát látta. Éppen most kaptuk a Szovjetunió barátságának és segítőkezének újabb bizonyságát: 600.000 mázsa jóvátételi gabona szállításának kötelezettsége alól mentett fel bennünket egy esztendőre s ezzel jelentékenyen megkönnyítette kenyérgondjainkat. A főváros népe hálás szeretettel köszöni meg Sztálin genaralisszimusznak és a Szovjet­unió nagy népének ezt a súlyos helyzetében kapott baráti segítséget. Biztonságunk és önbizalmunk legnagyobb támasza a Szovjetunió, de támasza a magyar demokrácia egyre növekvő szilárdsága is, a magyar nép egyre fokozódó bizalma ebben a demokráciában. És nem

Next

/
Thumbnails
Contents