Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1947

1. 1947. január 22. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1 - 2 - 3 - 4 - 5 - 6

1947 január 22-iki közgyűlés. 1 —6. szám. 7 Remetey Béla dr Szabó Jánosné Thurzó Endre Rendek Károly dr Szakasits Árpád Tolnay Gábor dr Reök Iván dr Szathmáry Imréné Tóth Benő Rékai Pál dr Szelnár Aladár dr Tóth Lajosné Révész Mihály dr Szemes József Tömör Ede dr Rotschild Géza Szenner József dr Trócsányi Zoltán dr Rózsa Gyula Szenti Gusztáv Turóczi Trostler József dr Rubletzky Géza T. Szerémi Boriska Türk Ödön Rupert Rezső dr Székely Beáta Varga István Sárfi Rózsi Székely Gábor dr Varga László dr Slachta Margit Sebestyén János Simándi Béla Székely Lajos . Széli Jenő Szilágyi Sándor Varga Lajos dr Vámos Sándorné Vészi Gyula Sokhegyi János Sóskúti András dr Szintén György dr Vigh Lajos Sokhegyi János Sóskúti András dr Szőke Károly Vinczer Pál Steinherz Simon Takács Imre Zeőke Antal dr Supka Géza Tamás Károly dr Tausz János Zeőke Pál dr törvényhatósági bizottsági tagok. !1. Szakasits Árpád elnök a közgyűlést 15 óra 45 perckor megnyitja és a megjelenteket szívélyesen üdvözli. !2. Elnök javaslatára a közgyűlés a jegyzőkönyv hitelesítésére Farkass Imre és Steinherz Simon bizottsági tagokat küldi ki. !3. Távolmaradásukat kimentették: dr Jékelyi László, Parragi György, Rajkay Sándor, Molnár Frigyes, dr Szilas Oszkár, dr Verebély László, Vörös Gyula, Dévényi Gusztáv, Faragó György, dr Sasvári Géza, Sántha Vilmos, dr Révész Mihály, Rákosi Mátyás, Dúsa Ilona, Gobbi Hilda, Kmetty János, Kossá István, László Lenke, Lukács György, dr Pikler Emtiii, dr Szebeny Endre, Vas Zoltán, Béki Ernő, Gárdos Mária, Kádár János, Korbacsics Pál, Lakatos Miklós, Losonczy Géza, Major Tamás, Pongrácz Kálmán és Varga István bizottsági tagok. !4. Szakasits Árpád elnök a következő szavakkal emlékezik meg a dorogi bányaszerencsétlenségről: Tisztelt Közgyűlés! Mélységes megdöbbenéssel és részvéttel kell megemlékeznem arról a katasztrofális bányászszerencsétlenségről, amelynek a tegnapi nappal Dorogon 30 bányamunkás esett hősi áldozatul. Az egész ország népe megrendüléssel áll a kötelességteljesítés és az újjáépítés hőseinek egyszerű ravatala előtt. Különösen megdöbbentő, hogy ennek a szerencsétlenségnek okozója végeredményben az az esztelen háborús termelési rendszer volt, amely idegen célok érdekében a végsőkig igénybe vette a termelési segédeszközöket és biztonsági berendezéseket anélkül, hogy azok felújításáról, pótlásáról kellőképen gondoskodott volna. Ennek a 30 bányásznak halála tehát ugyanazt a feudális-kapitalista rendszert terheli, amelynek a háború sokszázezer többi áldozatáért is felelnie kell. Megelégedéssel kell megállapítanom, hogy a demokratikus Magyarország felelős tényezői, szociális érzéstől/áthatva, azonnal a hátramaradott szerencsétlen családtagok segítségére siettek. Ezúttal is kezdeményező példát mutatott a székesfőváros, amelynek vezetősége pótlólag mai közgyűlésünk elé terjeszti erre a célra kiutalt 10.000 forintos gyorssegély ügyét. Javasolom a tisztelt közgyűlésnek, hogy a 30 bányász emlékét, akiket a kormánya nemzet hősi halottainak tekint, mai ülésünk -jegyzőkönyvében örökítsük meg. !5. Szakasits Árpád elnök az új esztendőben is jó és eredményes munkát kíván a törvényhatósági bizottság tagjainak. !6. Elnök a következőkben emlékezik meg az ostrom utáni kétéves városházi munkáról: Tisztelt Közgyűlés! Az ünnepnapok után a szürke hétköznapok rohanásában egy pillanatnyi megállásra késztet mindnyájunkat január 20-ának második évfordulója, amely az új, demokratikus szellemű Városháza megszületésének napja. 1945 január 20-án, alig két nappal azután, hogy a dicsőséges Vörös Hadsereg csapatai nagyszerű haditettükkel a fasisztákat a pesti oldalról teljesen kivetették, a Vízművek Egyetem-utcai székházának légoltalmi pincéjében, majd egy kis ablaknélküli, fűtetlen helyiségben kezdődött" el a teljesen széjjelzüllött és megbénult városigazgatás újjászervezése. Az új városvezetők : Csorba János, Bechtler Péter, Jámbor Alajos, ezen a napon láttak neki az akkor szinte lehetetlennek látszó feladat megoldásának: az új élet előfeltételei megteremtésének. Megjelentek az első hirdetmények a felszabadított pesti oldal utcáin, amelyek az emberi hullák és az állati tetemek eltakarítására, munkahelyük elfoglalására szólították fel a lakosságot. És hála eme város önfeláldozó és lelkes dolgozóinak, a bennük rejlő erkölcsi értékeknek és annak a páratlan vitalitásnak, amely Budapest népét mindig is jellemezte, megértették a hívó szót. Előjöttek a bunkerekből, a földalatti odúkból s bár Pest utcáira még csapkodtak a Budán szűk területre összeszorított fasiszták gránátjai, dacolva a veszélyekkel, hozzáláttak a munkához. Most, két esztendő távlatából tudjuk csak igazán értékelni az emberi erőfeszítésnek azt a maximumát, amely Budapestet a két évvel ezelőtt megindított hősi korszakában jellemezte. Hajtsuk meg tehát az elismerés zászlaját mindazok előtt, akik ennek a munkának a részesei voltak. 1945 január 20-ának jelentőségét pedig örökítsük meg a törvényhatósági bizottság mai ülésének jegyzőkönyvében.