Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1947

7.1 1947. július 18. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 311 - 312 - 313 - 314 - 315 - 316 - 317 - 318 - 319 - 320

1947 július 18-i

ki közgyűlés. 32Ü. szám. 155 fokában, az iskolai önkormányzatok kifejlesztésében, a nevelői kar anyagi és szociális helyzetének megoldásában és továbbképzésében is. A magyar demokrácia stabilitása és beleépülése a jövő nemzedékek lelkébe igen nagy mértékben függ attól, hogy a fővárosi nevelői kart milyen mértékben tudjuk áthatni azzal a szemléletmóddal, amely egyértelműen a demokratikus gondolkodású emberek sajátja. Csak ilyen nevelői kar tudja a magyar ifjúságot az iskolán belül a demokratikus köztársaság és a magyar nép megszerettetésére, korszerű szemléletmódra nevelni és ezért a nevelői kar demokratikus szellemű és szakmai továbbképzésének fokozására mindent el fogok követni. A szociálpolitika magában foglalja a szociális gondoskodás minden ágát, célunk a hároméves terv keretén belül egy olyan munkaterv megvalósítása, amely nem ötletszerűen akarja a szociális problémákat megoldani, hanem a társadalom összes szociális feladatait felölelve, rendszeres gondoskodás útján akar/a megvalósítani ezen feladatokat, felkarolva a társadalom elesettjeit és mindazokat, akik hatósági támogatásra szorulnak. Célunk ebben a városban oly szociálpolitika megvalósítása, melynek nyomán a város dolgozóinak nem kell tartaniok a nyomortól, az ínségtől, a munkanélküliségtől, vagy munkaerejük kizsákmányolásától. Olyan szociálpolitikát akarunk, ahol a dolgozóknak nem kell aggódniok családjuk, gyermekeik jövőjéért, elhalálozásuk esetén hátramaradottjai sorsáért, betegség esetén hozzátartozóik mindennapi kenyeréért, mert a szociális gondoskodás az élet minden vonalán őrangyalként jelentkezik, segítséget nyújt, támogatást ad ott és akkor, amikor arra a legnagyobb szükség van. Olyan szociálpolitikát kell folytatnunk, amely megelőzi a nyomor kitermelését és ha ennek folytán ez ma talán súlyosabb teherként nehezedik a főváros lakosságának vállaira, megéri ezt az áldozatot, mert ezzel megelőzzük a nyomort, amit szerintünk nem enyhíteni, hanem megelőzni kell. A felszabadulás óta , elmúlt időben Budapest egészségügyi színvonala igen magasra emelkedett. A kórházi egészségügy terén a főváros joggal büszkélkedhet, mért kiváló szakorvosi és szakápolói személyzete világviszonylatban is magas színvonalon áll, ez azonban nem jelenti azt, hogy a főváros polgármestere ezt a színvonalat tanulmányi lehetőség nyújtásával és korszerű műszerek beszerzésével, a főváros kórházainak bővítésével, az ágylétszám emelésével a kórházi gyógyszertárak kiegészítésével, a kórházi üzemek racionalizálásával ne igyekezzen magasabb színvonalra emelni. Modern főváros modern közüzemek nélkül nem fejlődhet. A közüzemeknek minden európai fővárosban különleges feladataik vannak. A közüzemeknek kell megtalálni azt a módot — termelési eljárásoknak korszerűsítésével, ügyvitelüknek racionalizálásával és észszerű takarékossággal —, hogy a termelési költségeket olyan értékhatáron tartsák, amely a dolgozók kereseti viszonyainak legjobban megfelel. Ezért lettek a közüzemek a városi politikának szerves részei mindenütt, nemcsak azokban az államokban, ahol a kollektív gazdasági rendsszer, vagy legalábbis az afelé tendálás figyelhető meg, hanem sokszor még a liberális jellegű gazdasági rendszert valló országokban is, mert hiszen a monopólium a modern liberális felfogás értelmezése szerint is mindenkor joggal vehető köztulajdonba. A háború és az ostrom tapasztalatai viszont még a közüzemi gazdálkodás ellenzőit is meggyőzték arról, hogy csak ez a forma volt az, amelyben a felszabaduláskor teljesen használhatatlan állapotban levő közüzemek helyreállítása úgyszólván napok alatt megtörténhetett és az üzemi szolgáltatások a főváros életének megindító tényezőivé válhattak. Hála az üzemi dolgozók erőfeszítésének, voltak a felszabadulás utáni időkben olyan periódusok, amikor az inflációs időszakban úgyszólván ingyen szolgáltattunk Budapest dolgozóinak gázt, villanyt, vizet. A fővárosi üzemek azóta is feladatuk magaslatán állanak es fejlesztésük nemcsak üzemfejlesztést jelent, hanem a főváros fejlesztésén keresztül az egész magyar gazdasági élet továbbfejlődését. Nem kívánok most az egyes üzemek üzempolitikájával és szükségszerű racionalizálásával egyenként foglalkozni, hiszen az üzemfejlesztésnek és a korszerűsítésnek problémái a hároméves terv keretein belül úgyis megoldást nyernek, mégis szeretném leszögezni a közüzemi gazdálkodás legfőbb szempontjait: takarékosság, racionális termelés, állandó új bevételi források felkutatása és állandóan újabb fogyasztórétegek bekapcsolása. Ennek a négy szempontnak folytonos szem előtt tartása kell hogy irányítsa a közüzemek ügyvitelét és ha ezt az üzem vezetői mindenkor szem előtt tartják és a közgyűlés ezeknek a figyelembevételével serkenti őket, akkor el fogunk jutni oda, hogy a közüzemi díjszabásokat, úgy lehet megállapítani, hogy nemcsak a szorzószámokat vegyük figyelembe, hanem elsősorban a lakosság kereseti viszonyait, tehát az életet figyeljük és ne a papirost. Minden üzemvezetőnek és a közigazgatás szaktisztviselőinek, akik a közüzemekkel foglalkoznak, fokozott felelősségérzettel kell ezeket a szempontokat keresztülvinniük, függetleníteni kell magukat minden egyéni szemponttól és szigorúan be kell illeszkedniük ennek a négy feltételnek meghatározott keretébe. Meg akarjuk vizsgálni az üzemi bizottságok bevonásával az üzemek egész gazdálkodását és minél előbb keresztül akarjuk vinni azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az üzemvitelt korszerűvé tegyék, racionalizálják. Az üzemek fizikai és szellemi dolgozóinak teljes munkateljesítményükkel szolgálni kell Budapest közönségének érdekeit, mi pedig rajta leszünk, hogy az ő helyzetükön segítsünk. A teljesítménybér módot fog adni arra, hogy azok, akik a teljesítményükkel az üzemeknek értéktöbbletet termelnek, ennek a munkának az eredményét is élvezhessék. Tudom, hogy ma nehéz a helyzet és hogy az alkalmazottak fizetése még nem tesz megfelelő életszínvonalat lehetővé, de reméljük, hogy a hároméves tervben foglalt többtermelési törekvésekkel, a termelési módszerek és eszközök megjavításával az árak és a spekuláció letörésével az életszínvonalat jelentősen fel tudjuk emelni. A négy nagyüzemen kívül a helyzet gyökeres megjavítása érdekében szükséges a közélelmezési üzemek korszerűsítése, majd központosítása is, amely igen jelentékeny költségmegtakarítással járna. Hangsúlyozni kívánom, hogy az élelmezési üzemek tevékenysége számos fontos iparág munkájával van összevonva és ezeknek az önálló iparágaknak érdekeit a főváros szem előtt fogja tartani.