Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1947

6.1 1947. május 21. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 196 - 197 - 198 - 199 - 200

1947 május 21-iki közgyűlés. 195—200. szám 105 mondottam : »Budapest szebb lesz, mint valaha!« Magyarország is szebb lesz, mint valaha! De, hogy Így legyen, hogy mindezt megvalósítsuk, még nagyok az előttünk álló feladatok. Végleg el kell takarítanunk a fasiszta háború romhalmazát, és meg kell valósítanunk a hároméves országépftő tervet. Mi kitüntetettek, továbbra is ott leszünk az újjáépítő harcban. Mert harcban állunk. Vannak még gyászmagyarok, akiknek nem tetszett Budapest megmentése és semmi sem tetszik nekik, ami erősíti a demokráciát. S mi a Közellátási Kormánybiztosság volt alkalmazottai, most amikor hálásan köszönjük a kitüntetést, ígérjük, továbbra is azon leszünk, hogy előbbre vigyük népünk ügyét, a békés alkotómunka szabad és független Magyarországát. Éljen a Magyar Köztársaság! !196. Rákosi Mátyás ugyancsak a kitüntetettek nevében szólal fel: Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Közgyűlés! Engedtessék meg nekem, hogy a Közellátási Kormánybiztosság munkatársainak kitüntetése alkalmával én is néhány szót szólhassak. Az emberi természet olyan, hogy a rosszat gyorsan elfelejti és ennek alapján kezd feledésbe merülni az a veszély is, amelynek elhárítására annakidején Vas Zoltán elvtársam és barátom, mint közellátási kormánybiztos munkatársaival együtt vállalkozott. Az a világszerte elismert haladás, amit hála a magyar dolgozó nép önfeláldozásának és hazaszeretetének, az újjáépítés terén az utolsó két esztendő alatt elértünk, ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy ma már úgy érezzük, mintha évtizedek választanának el bennünket attól az időtől, amikor Budapestet a legszürnyűbb éhség fenyegette. Megnéztem az akkori lapokat, pontosabban a Szabadságot, mert a sajtót akkor ez az egyetlen újság képviselte. Az ilyen kifejezések : »éhhalál szélére jutott Budapest lakossága,« »az éhség és nélkülözés keserűsége* és hasonlók minden számban előfordulnak. És valóban a helyzet nem volt könnyű. Sohasem felejtem el azt a napot, amikor pártunk kezdeményezésére megérkezett Debrecenbe az ideiglenes kormányhoz a főváros delegációja és megrázó szavakkal ecsetelte azt a szenvedést — és mindjárt hozzátehetem — azt a tanácstalanságot is, ami akkor Budapest helyzetét jellemezte. A nehézségek oly legyőzhetetleneknek látszottak, hogy senki sem mert Budapest élelmezésének megoldására vállalkozni. Ebben a helyzetben határozta el a Kommunista Párt, hogy magára veszi ezt a szinte megoldhatatlannak látszó feladatot és vállalja Vas Zoltán személyében Budapest közellátási kormánybiztosságát. Mielőtt ez a határozat elhangzott volna, a Kommunista Párt már megkezdte Budapest élelmezésének szervezését. Én magam 1945 február elején, amikor még Budán bömböltek az ágyuk, Debrecenben felvetettem Budapest élelmezésének kérdését. Talán szabadjon idéznem egy akkor tartott beszédemből: »Szólnom kell a szörnyű helyzetről, amelyben Budapest lakossága sínylődik. A szenvedés, amely fővárosunk lakosságát most sújtja, a kibírhatatlanság határához közeledik. Félre kell verni a harangot, és ha nem akarjuk, hogy Budapest szétrombolása után a lakosság jelentékeny része az éhínség és járványok következtében elpusztuljon, akkor minden erőnket mozgósítanunk kell. A Kommunista Párt, mint mindenütt, ezen a téren is az első sorba lép és felhívja a saját szervezeteit, a munkásosztályt és az egész nemzetet, hogy teljes erejével siessen a szenvedő, borzalmas viszonyok között élő budapesti lakosság segítségére.« És, hogy ez a felszólítás nem maradt üres szó, azt mutatta az a körülmény, hogy az első élelmiszervonat, amely Budapestre befutott, Szobek András elvtársunk, akkori békési főispán gyűjtésének volt az eredménye. Ma már szinte nehéz leírni annak a hatását, amikor a közellátási kormánybiztosság jelenthette, hogy biztosítani tudja Budapest lakosságának a napi tízdekás kenyérfejadagot. És arra is kevesen emlékeznek már, hogy a budapesti közellátás megindítására 40 millió pengős állami kölcsönt vettünk fel, melyet úgyszólván kizárólag Budapest dolgozó népe adott össze. És talán nem árt emlékezetbe idézni azt sem, hogy a viszonyok megjavulásával ebből a kölcsönből kaptak 10 milliót azok a magyar bankok, melyek akkor kapva kaptak ezen a segítségen és amelyek most olyan kritikusan állanak szemben a háború sebeit végleg begyógyítani akaró hároméves tervvel és benne a nagybankok államosításával. Nem árt ezekre a tényekre visszagondolni igen tisztelt közgyűlés, mert ezeknek az említésekor látjuk csak igazán azt az óriási utat, melyet hazánk fővárosa és az egész ország attól az időtől kezdve megtett, amikor a közellátási kormánybiztosság, melynek tagjai most kapják megérdemelt kitüntetéseiket, megkezdte működését. Bajokban és nehézségekben ma sincs hiány, de hol vagyunk mi már attól a csüggedéstől és reménytelenségtől, amelyből — büszkén hivatkozhatunk rá, — nem utolsó sorban a mi pártunk rázta fel Budapest szenvedő népét és az egész magyar népet. Most új és nagy feladatok előtt áll az ország a hároméves tervvel kapcsolatban és ígérjük itt, Budapest közgyűlésének a színe előtt, hogy ugyanazzal az áldozatkészséggel, energiával és kendülettel fogunk bennük résztvenni, mint amit e kormánybiztosság joggal kitüntetett munkatársai jó két évvel ezelőtt felmutattak. Kívánok a kitüntetetteknek továbbra is sok sikert és hogy azt a munkát, amit azokban a szomorú februári napokban megkezdték, újjáépülő fővárosunk felvirágoztatására teljes eredménnyel be is fejezzék. !197. Elnök a kitüntetések kiosztásának befejezése után a köztársasági Elnök úrnak ismételten köszönetet mondva, az ülést felfüggeszti. !198. Olt Károly alelnök az ülést újból megnyitja. !199. Olt Károly alelnök bejelenti, hogy Désics Ernőné lemondása folytán a megüresedett tagsági helyre a Szociáldemokrata Párt javaslata alapján dr Barsi Imre póttagot, Gyulai László törvényhatósági bizottsági tagságának megszűnése folytán a Független Kisgazda Párt javaslata alapján Ribény Kamilló Póttagot hívta be rendes tagul. Bejelenti egyben, hogy dr Királdi Lajosné törvényhatósági bizottsági tagságáról lemondott. !200. dr Szászy Lajos főjegyző bejelenti, hogy Nagy Ferenc miniszterelnök távirati úton fejezte ki részvétét a törvényhatósági bizottságnak Szerényi Ödön tanácsnok elhunyta alkalmából.