Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1946

1.1 1946. január 25. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 6 - 7

1946 január 25-iki közgyűlés. 5—7. szám. 9 székéből mégegyszer hangot adok a székesfőváros közönsége soha el nem múló hálájának a szövetséges nemzetek, elsősorban a dicsőséges Vörös Hadsereg felé. A mostani gyorsan múló januári hétköznapok a magyar történelem új fejezete egy-egy mozzanatának első évfordulóját jelzik. A sorsdöntő napok között is messze kiemelkedik 1945. január 21.-ének első évfordulója. Ezen a napon írták alá az ideiglenes nemzeti kormány megbízottai Moszkvában a fegyverszüneti egyezményt és ezzel a történelmi ténnyel — szinte az utolsó pillanatban — sikerült a sír széléről visszarántani az ezeréves magyar nemzetet. 1945. január 21. valóban az életet jelentette a nemzet számára. Ez volt az az alap, amelyen • megindulhattunk és eljuthattunk oda, hogy a nekünk előlegezett bizalmat kiérdemelve, mind a bel-, mind a külpolitikai kibontakozás terén olyan utat tehettünk meg, melyet ma egy éve, amikor a pinceodukból lesoványodva, lerongyolódva, összetörve előbujtunk, nem is remélhettünk. Tisztelt Közgyűlés! Ma is le vagyunk rongyolódva, ma is fázunk és éhezünk éppen úgy, mint a felszabadulás történelmi napjaiban. De mégis óriási különbség van a mai helyzetünk és az egy évvel ezelőtti állapotok között. Mindnyájan látjuk, hogy vége a sötétségnek, hajnalodik és a felkelő éltető nap meleg sugaraival be fogja aranyozni ennek a sokat szenvedett népünknek életét. A demokratikus erők összefogásának kétségbevonhatatlan eredménye, hogy kormányunkat először a Szovjetunió, majd az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is elismerték és a többi szabadságszerető néppel a diplomáciai kapcsolatok helyreállítása szintén folyamatban van. Kereskedelmi és gazdasági kapcsolataink fokozatos kiépítése kiemeli népünket az elszigeteltségből és megteremti gazdasági talpraállásunk alapfeltételeit. Londonban a külügyminiszterek helyettesei már dolgoznak a nagy békeművön, mely hivatva lesz, hogy végérvényesen meghatározza Magyarország helyét és jogállását a világ népeinek nagy családjában. A kétségtelen javulás hősei elsősorban a magyar paraszt és a munkás. Hárommillió hold bevetett szántóföld a szebb jövő legbiztosabb záloga. A gyárak és üzemek, a vasutak jelentékeny részének helyreállítása után a Kossuth-hídnak a legmostohább viszonyok között történt elkészítése a magyar munkás örök dicsősége. Mindemellett kétségtelen, még sok tennivalónk van. Elsősorban a magunk erejére kell támaszkodni. Népünk ereje a koalíciós kormányzásban jut kifejezésre. Ezt a koalíciót tehát jogakarattal fenn kell tartanunk, mert az biztosítja demokráciánk zavartalan fejlődését. A koalíció fenntartásához fűződő, szinte felbecsülhetetlen érdekeket, ezt a történelmi szükségszerűséget azonban nemcsak a pártok vezetőinek, hanem a pártokon belül minden egyes párttagnak is át kell éreznie. Súlyosan kell elítélnem innen ez elnöki székből azt a felelőtlen kísérletezést, amelyet a legutóbbi tisztújítás során az alpolgármesterválasztással kapcsolatban egy megszervezett nek látszó csoport az egyik koalíciós párt hivatalos jelöltjével szemben tanúsított. Tudatában vagyunk annak, hogy a közgyűlés túlnyomó többsége elítéli ezeket az egyéni utakat, mégis szóvá kell tennem ezt. Nem kutatom kiket terhel a felelősség a történtekért, de kérem azokat, akik saját pártjukkal szemben fennálló kötelezettségükről megfeledkeztek, legyenek tisztában felelősségük súlyával és felelősségük következményeivel. Ismételten hangsúlyozom: a pártközi megállapodások nemcsak a megállapodást kötő pártok vezetőire, hanem minden egyes párttagra nézve egyformán kötelezők. Ezt kívánják azok a magasabb érdekek, amelyeknek szolgálatára a választók bizalma bennünket a székesfőváros törvényhatóságába beküldött. Kérem a törvényhatósági bizottság tagjait, hogy ezt a figyelmeztetést tudomásulvenni szíveskedjenek. Ezek után pedig mégegyszer hadd köszönjem meg a székesfőváros közönségének azt az önfeláldozó fegyelmet, mellyel a szűkös téli hónapok szenvedéseit viseli. Hadd juttassam kifejezésre a székesfőváros népének köszönetét az UNRRA irányában, mely nagylelkű gesztusával ezer és ezer magyar életet ment meg a biztos pusztulástól. És nem utolsó sorban hadd mondjak köszönetet a magyar vidéknek, mely megértette kérő szavunkat és gyermekeink részére a legválságosabb időkben kenyeret és otthont nyújt. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Ezek után engedjék meg, hogy javasolhassam a közgyűlésnek, hogy a magyar történelem egyik legnagyobb eseménye, a köztársasági államformáról szóló törvényjavaslat benyújtása alkalmával a közgyűlés üdvözölje táviratban a kormányt és a nemzetgyűlést. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni. Ha igen, akkor ezt határozatként kimondom. A demokratikus Magyarország szebb jövőjébe vetett rendíthetetlen hittel kezdjük el most már érdemi munkánkat. !6. Dr. Szászy Lajos főjegyző bejelenti, hogy a magyar belügyminiszter a következő közgyűlési határozatokat hagyta jóvá: !7. a 115.921/1945—

X. B. M. számú határozatával dr. Felkay Ferenc tanácsnok állásába való visszahelyezése ügyében hozott 46/1945. kgy. számú határozatot,