Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1946

6.1 1946. június 26. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 6.2 1946. július 3. rendes folytatólagos közgyűlés jegyzőkönyve - 339 - 340 - 341 - 342

178 1946 július 3-iki közgyfilés. 339—342. szám. !339.Tárgyalja a közgyűlés a polgármester 237.916/1946—XH. számú előterjesztését a Vízmüvek áltaj a fogyasztók érdekében végzett helyszíni vizsgálatok költségeinek áthárítása tárgyában. A közgyűlés a polgármesternek a polgármesteri XII. (üzemgazdasági) ügyosztály mellé rendelt állandó szakbizc ttság meghallgatásával tett előterjesztésére a Vízmüvek által a fogyasztók érdekében végzett helyszíni vizsgálatok költségeinek áthárítása tárgyában 237.414/1946—

XII. szám alatt kiadott és az alábbiakban szószerint közölt rendeletét jóváhagyóan tudomásul veszi. Rendelet A Vízművek súlyos pénzügyi helyzete, valamint az egyre emelkedő munkabérek indokolttá teszik, hogy olyan szolgáltatások költségeit, melyek közvetlenül a fogyasztók érdekeit szolgálják, a Vízművek az érdekelt fogyasztókra átháríthassa. Fentiekre való tekintettel — a Vízmüvek vezetőségének javaslata alapján és a székesfőváros közgyűlésének, valamint a kormányhatóságnak utólagos jóváhagyásától feltételezetten — felhatalmazom a Vízművek vezetőségét, hegy az alább felsorolt kiszállások, illetőleg megtartott helyszíni vizsgálatok költségeit egységesen, egy szál munkás átlagos napszámbérének mindenkor megfelelő összeg figyelembevételével az érdekeit fogyasztókra átháríthassa. 1. az ipari fogyasztók vízhiányának megszüntetése érdekében tartott vizsgálat és ennek alapjábn adott szakvélemény. 2. A vízfogyasztás nagysága ellen emelt panasz kivizsgálása, ha a vízmérő helyesen mutat. 3. A hivatalból megtartott vizsgálat, amelynek időpontját a Vízművek az érdekelt féllel közölte és amely az érdekelt fél távolmaradása miatt eredménytelen volt. 4. A magánkutak engedélyezésével kapcsolatos helyszíni eljárás. 5. A vízvezetéki berendezések felülvizsgálata abban az esetben, ha azok nem az üzem érdekében, hanem a fél kérésére törtérmek és azok nem a Vízmüvek üzemi szolgáltatásának zavartalansága miatt váltak szükségessé. A helyszíni szemlék költségeinek kirovása és behajtása a helyszínen történik, nyugtakönyv segítségével. Ha a szemléttartó műszaki alkalmazott megállapítja, hogy a kiszállás, illetőleg szemle a fogyasztó érdekében vagy hibájából történt, kiállítja a nyugtát és a díjat beszedi. Ha a fogyasztó nem hajlandó a helyszíni szemle díját megfizetni, akkor erről jegyzőkönyvet vesz fel és ezt a körülményt, valamint az elvégzett munkát az érdekelttel aláíratja, esetleg ennek megtagadása esetén jelentésbe foglalja. A jegyzőkönyv, illetve jelentés alapján a Vízművek a fogyasztó számláját a kiszállás költségeivel megterheli. Ugyanez az eljárás, ha a fél a kitűzött szemlén nem jelenik meg. A kiszállás költségeivel megterhelt vízdíjszámla behajtására, a követelés telekkönyvi biztosítására és előnyös kielégítésére a 350/1937. és 351/1938. kgy. számú a székesfőváros vízszolgáltatásáról szóló szabályrendelet 48. és 49. §-ai az irányadók. A kiszállás költségeivel megterhelt vizdijszámla, illetőleg annak a kiszállás költségeit magábafoglaló része és ennek jogos megállapítása ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint amilyent a vízszolgáltatási szabályrendelet 52. §-a megjelölt. Felhatalmazom a Vízművek vezetőségét, hogy ezen rendeletem megjelenését követően fentiek szerint járjon el. !340. Magyar Miklós bizottsági tagnak azt az indítványát, miszerint az indítványttevő és interpelláló bizottsági tagok az indítványukat, illetve interpellációjuiat indokolás nélkül csupán a szövi get olvassák fel, a közgyűlés elfogadja. !341. Dr. Pásztor Tamás bizottsági tag a közalkalmazottak helyzetének megjavítása tárgyában benyújtott indítványának megtételére halasztást kér. !342. Dr. Acsay László bizottsági tag az Eskü-térnek Roosewelt volt amerikai elnökről való elnevezése tárgyában a kővetkező indítványt terieszti elő: Már hosszú évtizedek óta állandó megjegyzések, sőt megütközés tárgya a közönség körében egyes utcanevek folytonos változtatása. A publikum ragaszkodik ahhoz a felfogásához — ha némelyek rögeszmének tekintik is —>, hogy az utcák neve elsősorban praktikus célt, a közlekedésben való eligazodást szolgaija, nem szabad tehát nevük folytonos cserélgetésével a köziekedés biztonságát és nyugalmát megzavarni. De ezenfelül a főváros, sőt az egész ország idesereglő népének érzésvilágából is egy-egy darabot tör le, amikor régi patinás nevű utcákat tüntetnek el és tesznek felismerhetetlenné, csupán azzal az átfutó céllal, hogy tiszavirágként koszorúzzák meg velük a pillanat nőseit, kétesjövőjú nagyságokat mint azt éppen a közelmúlt gyászos korszak felszámolása alkaibót is láthattuk. Így jutottak szinte már fogalommá lett utcák, sőt főútvonalak arra a sorsra, hogy névtáblájuk szinte állandó árlejtés tárgya lett a közélet tőzsdéién és a mindenkori legtöbbet ígérő — a közvtt.en jövőben leginkább Ígéretesnek látszó — irányzat cégéréül adták oda. Ezeket az utakat már úgy tekintette a közönség, mint amelyek eleve ki vannak jelölve, hogy egy-egy új név Icbogtatására zászlórúd gyanánt szolgáljanak, a történelmi dvatok változásával azonban a zászlórúdbói hovatovább stafétabot és ezekbői az utcákból, terekből közderültség tárgya lett. A város törzsökös lakossága ösztönös helyes érzékkel nem is vett tudomást az ilyen erőszakos elkeresztelésekről, hanem megmaradt a régi elnevezések használata mellett. Az első világháború idejétől kezdve, immár évtizedek óta tapasztalhatjuk ezt a jelenséget, amit előmozdított az a szerencsétien gyakorlat is, hogy az új nevek hosszadalmas és körülményes fogalmazásukkal merőben alkalmatlanok voltak; földrajzi szerepüket a könnyedséget kívánó nyelvhasználatban betölteni. Mindezekből le kell vonnunk azt az elhatározást, hogy az inflációt ezen a téren is meg kell szüntetni és a meglevő nevek felcserélését a legszükségesebb esetekre korlátozni, az új neveket pedig észszerűen — rendeltetésükhöz illő rövidséggel és észszerüséggel — fogalmazni. Ebben az értelemben és ebben a szellemben vagyok bátor javasolni, hogy amidőn most Ismét számos út elnevezésére kerül sor, éppen annak a személyiségnek a nevéről ne feledkezzünk el, aki elköltözve már az élők sorából ezzel is fokozottan hivatottá vált, hogy a népszerűség hullámcsapásainak fölébe emelkedve, az ideál maradandó fogalmaként állithassuk őt a nemzeti köztudat magaslatára: emlékezzünk meg hálánk és tiszteletünk jeléül az Amerikai Egyesült Államok most egy éve elhunyt nagy elnökének, Franklin Delano Rooseveltnek nevéről. Fokozottan időszerű ez akkor, amikor jelentékeny részben az ő szellemi és erkölcsi öröksége gyanánt rögzítettük le új törvényalkotó munkásságunk kezdetén az 1946. évi I. te.-ben az emberi jogok rendíthetetlen alapelveit. Indítványozom, hogy az Eskü-tér neveztessék el Róla, egy olyan tér, amelynek eddigi nevét az idő különöstbb patinával még nem vonta be és ielentésbelileg sem mélyült el a köztudatban, ugyanakkor viszont Budapestnek egyik legszebb pontján fekszik, szinte kilátással azokra a messzi távlatokra, amelyek a Duna hullámain keresztül a nagyvilág felé nyílnak számunkra. Természetesen — ugyancsak az előbb mondottak szerint — a U-ljes név idézése hejyett egyszerűen Roosevelt-térnek mvtzzük el, méltán annak a fogalomnak tömörségéhez ú, amelyet ez a név immár a történelem számára jelent.