Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1946

5.1 1946. május 15. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 224 - 225 - 226

132 1946 május 15-iki kö

zgyűlés. 223—22

6. szám. és belpolitikaiig a magyar munkásosztály döntő szerepét. Politikai éleslátás és progresszió jellemzik a 27 évi hontalanságot és az a politikai pálya, amely önt, Elnök úr, a legnagyobb magyarok közé emeli, az 1918-as határkő után egyenes folytatást jelent 1946-ban. Megnyugvással hallottuk nyilatkozataiból, ami véleményünkkel megegyezően, hogy ma a magyar rekció maradványainak teljes, gyors és kérlelhetetlen eltávolítása egyik legsürgősebb belpolitikai feladatunk és külpolitikai érdekünk. A földosztás mellett a reakció közéleti romjainak eltakarítása legsürgősebb tennivalónk. Éneikül nincs újjáépítés. Ez képezi a városipolitikának is alapját. őrömmel érezzük és látjuk, hogy Ön, Elnök Úr, egy emberöltő nehéz harcai és megpróbáltatásai után fiatal szellemmel és eleven politikai judiciummal áll közénk és lesz most közvetlen harcostársunk. Ez a város most éled romjaiból. Szétomlott házai között már eleven élet lüktet és a ma gondjai mögött ott látjuk egy új város körvonalait. Budapest közgyűlésének minden pártja és minden tagja nevében forró szeretettel üdvözlöm önt, Elnök Úr, és üdvözlöm Elnökasszonyt, életének hűséges kísérőjét és harcostársát. Budapest minden dolgozója szeretettel tekint fel Önökre. Kérem Elnök Urat, mint törvényhatóságunk bizottsági tagját, hogy foglalja el helyét Budapest közgyűlésében. !224. Károlyi Mihály az elhangzott beszédre a következőkben válaszol: Elnök Ür! Polgármester Ür! Tisztelt Közgyűlés! Az imént, amikor az Újvárosháza küszöbét átléptem, a polgármester úr azzal fogadott, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottsága engem tagjai sorába választott és egyben felkért a polgármester úr arra, hogy ezt a választást vegyem tudomásul és fogadjam el. Tisztelt Közgyűlés! Ezt a választást ilyen egyszerűen nem lehet elfogadni. Én ezt nem tudomásul veszem, hanem őszinte és mély köszönetet mondok azért, hogy a törvényhatósági bizottság engem ezzel a választással kitüntetett. Nekem ez a választás nemcsak kitüntetést jelent, hanem őszinte és mély örömet okoz, mert egész életemben össze voltam forrva Budapesttel. Budapest nemcsak születési helyem, hanem Budapest inspirálta családomat, inspirált engem: én a forradalmi Budapestnek vagyok az unokája. Az 1848-as tradíciók nemcsak történelmi tradíciók nálam, hanem családiak is és ezeknek a családi tradícióknak köszönhetem, hogy teljes mértékben megmaradtam bennük és ezek a tradíciók szolgáltak politikai pályám kiindulásául. Budapest mindenkor nemcsak Magyarország szíve volt, hanem a progresszív Magyarországnak a központja is. Innen indultak ki — amint éppen az imént az elnök úr megállapította — az igazi progresszív eszmék, innen indultak ki Petőfi és Kossuth mozgalmai azért, hogy megdöntsék a Habsburg abszolutizmust. Innen indult ki később 1918 is és — amint helyesen mondotta az elnök úr — ezt a két dátumot többé nem lehet egymástól elválasztani. De tovább megyek : 1945-öt sem lehet elválasztani ettől a két forradalomtól. A forradalmak követik egymást és olyanok, mint a tenger; amint az olaszok mondják : a tenger mindig változik és mégis mindig ugyanaz. Változnak a forradalmak, de a forradalmak lényege, a forradalmak progresszivitása nem változik, kivéve ha ellenforradalmakról van szó. Sajnos, Budapest nemcsak a forradalmaknak, de az ellenforradalmaknak is volt színtere, és ez az elmúlt korszak szörnyű hagyományokat hagyott ránk. Nemcsak a ledöntött házak, nemcsak a romok, nemcsak a téglák romjai maradtak utána, hanem a lelkek romjaival is számolni kell. A házakat fel kell építeni, de a lelkeket is ki kell ragadni abból a sötét időszakból, amelyben itt a lelkeket valóságos méreggel megmérgezték. Budapestből új várost kell létesíteni, új és hatalmas várost. Nem szabad, hogy Budapest túl legyen méretezve, arányban kell lennie az országgal. Nem szabad túlságos pompát ide hozni, Budapest ne legyen a nyugati turisták és a léha világnak a színhelye. Budapest ne legyen elsősorban a külföldé,-Jianem a magyaroknak, a dolgozó magyaroknak a Budapestje legyen. El kell tüntetni azokat a Potemkin-falakat, amelyeket itt a volt kormányzó felépített. El kell tüntetni azokat az álhazafias sallangokat, amelyekkel 25 éven keresztül itt díszítették magukat. Új világot kell itt teremteni; ne legyenek paloták, hanem legyenek műhelyek, legyenek tisztességes lakóhelyei a munkásságnak, mert mi munkálni akarunk, fel akarunk épülni és bele akarunk kapcsolódni egy progresszív új világba, amely jönni fcg, amelynek el kell jönnie, hiszen részben máris itt van. Ebben a szellemben kell Budapestnek magát felépítenie és a hazafiasságról, amely sallangokkal és vitézkötésekkel van díszítve, a vitézkötéseket le kell rántani, ki kell dobni és helyébe hazafiasnak lenni. De a valódi hazalság nem a látszatra dolgozik, hanem mélyen benne van az emberekben. Ezt a hazafiasságot egy szóval lehet kifejezni: hazafi az, aki dolgozik a hazáért. Még egyet szeretnék megemlíteni: nem szabad a várost a falutól elválasztani! A reakciónak mindenkor az volt a politikája, hogy a várost elválasztotta a falutól. Jöjjenek ide a falusiak! Azt szeretném, ha a Duna-Tisza közti, illetve melletti községek lakói, a parasztok úgy jönnének ide, hogy itt nem levett süveggel, görnyedezve, hanem felemelt fejjel állanának előttünk. Jöjjenek ide úgy, hogy érezzék, hogy ez a város az övék is. Ezt a várost jórészt az ő munkájuknak is köszönhetjük. Viszont a város lakosságának, ha lemegy a falura, oda kell nyújtania a kezét a parasztnak, nem szabad azt lenéznie! Ellenkezőleg. Amikor a búzatáblákat nézi, akkor azzal a szeretette' nézze a búzatáblát, hogy »a búza termeléséhez én is hozzájárultam^ Hozzájárultam pedig azzal, hogy a búza nőjön, hogy megszereztem a hozzá való eszközöket, mert eke és megfelelő eszközök nélkül nem iehet búzát termelni. Ezek az eszközök pedig a gyárakban termelődnek. Össze kell tehát tartani és többé nem szabad válaszfalat támasztani a város és falu között. A városnak igényeit bizonyos szempontból — hogy úgy mondjam — le kell fokoznia. Arról a bizonyos feudális pompáról le kell, hogy mondjon. Viszont a falut fel kell, hogy emelje és bizonyára különös, hogy ezt mondom: ez Budapest feladata. Budapest ugyanis az ország szíve és Budapestről jönnek mindig a direktívák. Nem aludt vérrel, de pezsgő ifjú vérrel kell telíteni a magyarokat. Budapest lévén Magyarország szíve, innen kell, hogy jöjjön az impulzus nemcsak Budapest felépítésére, de a falvak felépítésére is. Tisztelt Közgyűlés! Szörnyű az örökség, szörnyű a nehézség, szörnyűek a bajok, de elmondhatom, hogy amióta — csak pár nap óta — itt vagyok, örömmel látom azt a nagy nyüzsgést, forgást, amely Budapestet bárhol jellemzi. Hiszen Bécsből jöttem ide, s Bécsről mondhatom, hogy meghalt, kihalt város impresszióját kelti. Itt azonban az emberek dolgoznak, nyüzsögnek. Ami azonban igen fontos : az, hogy gazdasági életünket biztosítsuk, mert ennek biztosi tása nélkül nem lehet új morált létrehozni. A legveszedelmesebb az, ha egy ország, egy város morálja megszűnik. A morál, az erkölcs megszűnésének részbeni okozója az infláció. Az infláció velejárója, hogy süllyed a morál is. Minden eszközzel azon kell tehát lennünk, hogy az inflációt megszüntessük, örömmel vettem tudomásul a miniszterelnök úrtól és a kabinet többi tagjától, hogy ők feltétlenül bíznak abban, hogy rövidesen meg tudják oldani ezt a nehéz kérdést. És ha ez meg lesz oldva, abban az esetben új energiát fogunk kapni és új energiával mehetünk neki az építésnek. Meg vagyok arról győződve, Polgármester Úr, hogy az ön kezében ez meg is fog történni. Fel fogjuk építeni Budapestet és Budapest fel fogja építeni Magyarországot. !225. Elnök az ülést ismét felfüggeszti, majd néhány perc múlva újból megnyitja. !226. Elnök bejelenti.hogy Rajk László lemondott bizottsági tagságáról és a Magyar Kommunista Párt javaslatára, helyére Béki Ernő póttagot hívta be rendes tagul.