Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1945

1. 1945. május 16. alakuló közgyűlés jegyzőkönyve - 16

1945 május 16-iki alakuló közgyűlés. 15—16. szám. 13 felé el akarták hitetni azt, hogy a Horthy-rendszer nem fasiszta, hanem demokrata. A szervezett munkásság képviselőit akarták erre felhasználni. Azt is meg kell mondanom, hogy amikor az itt helyet foglaló elvtársaink működése folytán Budapesten a demokratikus szellem erősödött, Horthyék mindannyiszor új rendeleteket, új törvényeket hoztak, amelyekkel megakadályozták azt, hogy ez a szellem tényleg meg is erősödjék. Éppen ezért ezt a mai első közgyűlést használom fel annak leszögezésére, hogy mi nem ismerjük el azokat a Horthy-rezsim alatt hozott fasiszta, reakciós törvényeket, amelyeknek eredménye a főváros autonómiájának az elkobzása volt és mi arra kérjük a főváros megválasztott új vezetőit, élükön az új polgármesterrel, első és legfontosabb gondjuk legyen a főváros újjáépítésére való törekvés mellett, hogy szerezzék vissza fővárosunknak a teljes autonómiát. Azt is meg kell itt mondanunk, hogy Budapest lakosságának összetételénél fogva — itt a lakosság többsége dolgozó ember— mi, szervezett munkások joggal vindikálhatnánk magunknak azt a jogot, hogy még több szót kérjünk a főváros vezetésében. Mi azonban tudjuk|azt,hogya főváros újjáépítése csak a magyar nemzet minden erejének összefogása által lehetséges és ezért mi szívesen fogunk össze mindenkivel az újjáépítés érdekében. De ki kívánjuk hangsúlyozni azt, hogy a főváros vezetésében mégis és elsősorban azok a szociális szempontok érvényesüljenek, amelyeknek célja megsegíteni Budapest dolgozóit, azokat a dolgozókat, akik olyan sok és nagy áldozatot hoztak az újjáépítés első időszakában. Mi szeretettel köszöntjük Vas Zoltánt a polgármesteri székben. Az ő személyét ma Budapesten kétségtelenül olyan népszerűség övezi, amellyel közülünk, a munkásság vezetői közül, csak kevesen versenyezhetnek. Ennek a népszerűségnek az oka, Vas Zoltán mérhetetlen munkabírása és hatalmas energiája, amellyel megmentette Budapest népét az éhhaláltól. Mi hisszük azt, hogy mint polgármester is ugyanilyen vasakarattal, ugyanilyen energiával és hozzáértéssel fogja vezetni Budapest ügyeit és a polgármesteri székben arra fog törekedni, hogy a főváros közigazgatását átszervezze és megtisztítsa, azzal a szociális szellemmel, amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy Budapest tényleg a dolgozók városává fejlődjék. Mi, szervezett munkások, a magunk részéről Ígéretet teszünk ezen a közgyűlésen, hogy ahogy idáig áldozattal, önzetlenül nem kérdezve azt, hogy mi lesz a bérünk az újjáépítésért, dolgoztunk és vállaltuk az ország és Budapest újjáépítését, ugyanúgy folytatjuk munkánkat továbbra is és az új polgármester a mi munkánkban megfelelő támogatást fog találni ahhoz, hogy felépítsük a szabad Magyarország szabad Budapestjét. !16. Supka Géza a Polgári Demokratapárt nevében beszél. Tisztelt Közgyűlés! Utolsónak szólalok fel. Mi, akik talán a legrégibb pártja vagyunk ennek a közgyűlésnek, akik már több, mint egy fél századja dolgozunk itt és vittük előre az eszmét, végre boldogan láthatjuk, hogy a főváros egész lakossága, nem csupán a polgári középosztály, hanem az egész munkásság is, most már itt van velünk együtt és velünk dálgozhatik ennek a lerombolt városnak az újjáépítésén. Méltóztassanak megengedni, hogy az előttem szólt pártképviselők értékes megnyilatkozásai után emlékeztessem a közgyűlést a letelt/negyedszázad egyik emlékezetes eseményére, amely döntően befolyásolta fővárosunk legutóbbi huszonöt évének történetét. Nem gondoltunk ugyanis ma vissza arra a 25 esztendős fordulóra, amikor egy pofon érte Budapestet, egy fehér lovon belovagoló úr részéről, aki kitalálta a »bűnös« Budapest jeligéjét. Engedjék meg, igen tisztelt tagtársaim, hogy a bennem élő szeretet egész melegével, amelyet ez iránt az én édes jó anyám, a főváros iránt érzek — és boldog vagyok, hogy a polgármester úr is ide tartozik a vérbeli pesti fiúk közé — megsimogassam ma, ezen az alakuló közgyűlésen, amikor először szólalhat meg újra szabadon a főváros igazi lelke, ezt a szegény »bűnös« Budapestet, amely azóta annyira, de annyira megbűnhődött, nem a maga, hanem idegenek bűneiért, az ide tolakodott svábok és mindenféle más jött-ment népség bűneiért. Azonban a mai közgyűlésnek egy másik évfordulóról is illik megemlékeznie. Nagy ünnepet ülünk ugyanis most egészen, csendesen, ebben a városban. 700 éve született meg ez a város, 700 éve kapta meg a maga polgárjogát IV. Bélától. Kevés város van Európában, amely ilyen hatalmas múltra tekinthet vissza. Túl voltunk akkor már a tatárdúláson. Nagy összefogásra, hatalmas nagy erőre volt akkor is szükség, hogy az összeomlást a megegészségesedés, az újjáépítés követhesse. Ekkor jött egy Árpádházi szentkirály és a maga páratlan magyar zsenialitásával újrateremtette az országot és megteremtette ezt a várost. Csodálatos véletlen-azonosságok vannak a történelemben. Én nem tartozom a misztikus történeti iskolához ; de éppen IV. Bélának ebben a munkájában csodálatos azonosság mutatkozik meg a mai helyzettel. Kiadott a szentkirály egy aranybullát, amelynek eredetije ugyan elpusztult, de ismerjük néhány másolatát. Ebben az aranybullában lefektette a főváros autonómiáját.