Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1944

9. 1944. június 21. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 262 - 263

6 !262. Dr. Keledy Tibor főpolgármester-elnök a következő beszéddel üdvözli a megválasztottakat: Igen tisztelt Tanácsnok Urak! Igen tisztelt Főlevéltáros Úr! A hivatali eskü letételével elfoglalták azt az állást, amelybe a törvényhatósági bizottság bizalma emelte Önöket. Ezzel a köztisztviselői pályának olyan állomásához érkeztek, mely kimagasló érdemeknek, ernyedetlen munkának és kitűnő képességeknek jutalma. Nehéz időkben iktatja Önöket a közgyűlés magasabb állásba és amikor lehetőség nyílik arra, hogy szélesebbkörű vezetőtevékenységet fejtsenek ki a székesfőváros szolgálatában, különös nyomatékkal hívom fel figyelmüket a nemzeti közvéleménynek a vezető állások betöltőivel szemben támasztott első követelményére, hogy minden tevékenységüket megalkuvást nem ismerő izzó magyar hit és szociális lélek irányítsa. Meg vagyok róla győződve, hogy ennek a követelménynek Önök minden vonatkozásban megfelelnek. Biztosíték erre eddigi működésük és puritán egyéniségük. Isten áldása kísérje továbbra is életüket és munkásságukat. !263. A megválasztottak nevében dr. Gallner Ferenc tanácsnok a következő beszédben válaszol: Mélyen Tisztelt Főpolgármester Úr! Mélyen tisztelt Közgyűlés! Hálás szívvel köszönjük a mélyen tisztelt főpolgármester úrnak azokat a szíves üdvözlő szavakat, amelyeket megválasztásunk alkalmával hozzánk intézni méltóztatott. Lelkünk egész melegével köszönjük a mélyen tisztelt közgyűlésnek a megválasztásunknál irántunk tanúsított bizalmát és ígérjük, hogy iparkodunk erre minden tekintetben érdemesnek bizonyulni. Ebben az ünnepélyes pillanatban, első gondolatunk az Egek Urához intézett fohász, hogy az ezeréves határok előterében vitézül küzdő véreinket óvja meg és segítse őket harcaik győzelmes befejezéséhez. Magyar szívünknek ebben a fohászában egyszersmind világos felismerésére jutunk annak a követelménynek, amelyet a közösség, a nemzet egyeteme a mai sorsdöntő napokban velünk, közigazgatási tisztviselőkkel szemben támaszthat. A mi kötelességünk elsősorban az, hogy teljes odaadással rendelkezésre álljunk mindazoknak a testvéreinknek, akiket a háború most már nemcsak közvetve, hanem — sajnos — közvetlenül is érint és így a belső front megerősítésén munkálkodva a harctéren küzdők győzelmi akaratának csorbítatlan fenntartását is elősegítsük. Kötelességünknek ilyen teljesítése kétségtelenül odaadó, lemondó munkát, hogy úgy mondjam küzdelmet jelent. Küzdelmet jelent a hivatali közöny, a fagyos ügyintézés és a kényelemszeretet ellen. Ehhez a küzdelemhez nekünk is szükségünk van egy fegyverre és meg is van ez a fegyverünk, a legszentebb, a legcsodálatraméltóbb fegyver: a szeretetnek a fegyvere. Mélyen tisztelt Közgyűlés! A magyar politikai tudományok egyik kimagasló alakja a közszolgálatban álló tisztviselőket az állami élet szerzeteseinek nevezte. Ennek a találó megállapításnak a tükréből a mi kötelességünk körvonalai egészen világosan rajzolódnak le. Kötelessége a tisztviselőnek háborúban és békében egyaránt a legteljesebb lemondással és az anyagi szempontok mellőzése mellett önzetlenül rendelkezésre állni a köznek, rendelkezésre állni mindazoknak, akik bármi ügyes-bajos dolgaikban hozzáfordulnak és minden ügyüket úgy intézni, hogy a hozzá fordulók ne a közönyös ügyintézés fagyos ridegségét, hanem a szeretet melegét érezzék és ne a bárdokkal fenyegető vesszőcsomót lássák, hanem a kitártkarú keresztet. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Mi évtizedeken keresztül törekedtünk arra, hogy hivatali teendőinket ebben a szellemben végezzük. Törekedtünk arra, hogy ez a szó »adminisztráció« a mi szótárunkban ne a köz igazgatását, hanem a köz keresztényi alázatosságú szolgálatát jelentse. Ha az előbbi hasonlatra szabad visszatérnem, mi az esküt úgy tekintjük, mint az evangéliumi parancsot, de evangéliumi tanácsként kötelezőnek kívánjuk elismerni magunkra a szívnek, a szeretetnek a sugallatát. Most, amidőn a mélyen tisztelt közgyűlésnek mégegyszer hálás köszönetünket fejezzük ki, ünnepélyesen ígérjük és fogadjuk, hogy törekedni fogunk minden erőkifejtésünkkel, lelkiismeretes, odaadó, önzetlen, becsületes közszolgálatot nyújtani, hogy ezáltal eredményesen szolgálhassuk szeretett hazánk, keresztény nemzeti szel-