Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1942

8. 1942. október 2. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 366 - 367 - Szabályzat

472 1942 október 2-iki köz

gyűlés. 367. szám. 4- §• Az 52. §. 4. bekezdésében és a 92. §. 1. bekezdésében »gyermeknevelési és hadipótlék« szavak helyébe »csa!ádi és hadipótlék« szavakat kell iktatni. 5. §. A szabályzathoz csatolt »B« fizetési táblázatnak a gyermeknevelési pótlék összegét megállapító utolsóelőtti bekezdése, valamint a szabályzathoz csatolt fizetési táblázatoknak a hadipótlék összegét megállapító rendelkezései hatályukat vesztik. 6. §• A szabályzat 32. §. 3. és 4. bekezdései helyébe az alábbi bekezdéseket kell iktatni: »3. A vasút az alkalmazottainak az 1927. évi XXI. t.-c. VIII. fejezetének 69. §-a szerinti üzemi baleset és ugyanezen törvény 70. §-a alapján miniszteri rendelettel megállapított foglalkozási betegség esetére oly mérvű kártalanítást biztosít, mint amilyenre az 1927. évi XXI. t.-c. VIII. fejezete, illetőleg a később kiadott vagy még kiadandó hasonló tárgyú törvények és törvényes rendeletek alapján igénnyel bírnak, ha pedig ezen alkalmazottak az 1927. évi XXI. t.-c. VIII. fejezetének 69. §-a szerinti üzemi baleset vagy ugyanezen törvény 70. §-a szerinti foglalkozási betegség folytán elhaláloznak, úgy az idézett törvény VIII. fejezetében felsorolt igényjogosult hozzátartozók részére az 1927. évi XXI. t.-c. VIII. fejezetében, illetőleg a később alkotott vagy alkotandó hasonló tárgyú törvényekben és rendeletekben előírt mérvű kártalanítást biztosít. Ha az üzemi balesetet vagy foglalkozási betegséget szenvedett alkalmazottak a vasútintézet hozzájárulásával fennálló vagy létesítendő, illetve a vasút által kezelt más vasút részéről létesített vagy létesítendő valamely jóléti intézménynek (nyugdíjalap stb.) tagjai és valamelyik intézménytől ellátást, illetőleg a vasúttól, vagy az általa kezelt más vasúttól kegydíjat kapnak, úgy ezeknek, illetőleg elhalálozás esetén igényjogosult hozzátartozóikénak az 1927. évi XXI. t.-c. VIII. fejezete, illetőleg az ezt kiegészítő és módosító törvények és törvényes rendeletek értelmében nyújtandó kártalan„tásba a folyósított végellátás illetőleg kegydíj összegei betudandók. fgy a kártalanítási követelés csak arra a különbözetre szorítkozhat, amellyel az 1927. évi XXI. t.-c. VIII. fejezetében felsorolt és az azt kiegészítő és módosító törvények és törvényes rendeletek értelmében megállapított kártalanítás, a vasútintézettel — vagy az ő részéről, illetőleg az általa kezelt vasút részéről létesített és létesítendő jóléti intézménnyel (nyugdíjalap stb.) — szemben fennálló nyugdíjellátási igényt és a vasút vagy az általa kezelt más vasút által netán folyósított kegydíjat is meghaladja. A fentiekben részletezett kártalanítási kötelezettség mindaddig szünetel, amíg a baleseti sérültet a vasútintézet, illetőleg az általa kezelt vasút a baleset idején volt munkakörénél nem alacsonyabb munkakörben és volt munkakörének megfelelő mindenkori javadalmazásnál nem kisebb javadalmazással alkalmazza. 4. A 3. bekezdésben foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell a vasút, valamint az általa kezelt közlekedési vállalatok személyzetének azokra a tagjaira — úgyszintén ezek igényjogosult hozzátartozóira — is, akik egyébként a jelen szabályzat hatálya alá nem tartoznak. (Nem vasúti alkalmazottak.) 5. A fenti 3. és 4. bekezdésben megállapított rendelkezéseket a vasút által kezelt közlekedési vállalatok személyzetének tagjaival, illetőleg ezek igényjogosult hozzátartozóival szemben az üzemkezelés tartama alatt keletkezett kártalanítási kötelezettségek tekintetében az üzemvitel megszűnte után is alkalmazni kell. Amennyiben az üzemviteli szerződés másként rendelkezik, a vasút és a közlekedési vállalatok egymásközti jogviszonyában a szerződés rendelkezései irányadók. 6. A 3., 4. és 5. bekezdésekben foglalt rendelkezések — annak jogerős megállapítása után, hogy e rendelkezéseknek a biztosítási kötelezettség szünetelését megállapító hatályuk van (1927. évi XXI. t.-c. 58. §-a) — az Országos Társadalombiztosító Intézetnél történt bemutatásra következő naptári év első napjával (1932. évi IV. t.-c. 39. §-a) lépnek életbe.«