Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1942
7. 1942. szeptember 4. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 311
444 1942 szeptember 4-iki rendkívüli közgyűlés. 31 1. szám . A Műegyetemről kikerülve a csepeli gépgyárban dolgozott, majd Amerikába utazott, ahol a Ford Művek hatalmas üzemeiben másféléven át folytatott mérnöki tanulmányokat és tett szert új és gazdag ismeretekre. Majd tanulmányútjáról visszatérve egyik legnagyobb állami intézményünk élére került, gazdag tapasztalatait, tudását és munkáját a magyar közgazdasági élet javára gyümölcsöztette. Horthy István megtestesítője volt a fiatal magyar férfiúnak; testben és lélekben egyaránt a hős magyar ember példaképe. Kitűnő képességeivel, nemes szerénységével, bajtársiasságával, kötelességteljesítésével -és kötelességtudásával mindenkit meghódított. A társadalom minden rétegével való közvetlen érintkezésben mély szociális érzésről és páratlan igazságszeretetről tett tanúbizonyságot. Kiválóan éleslátású közgazdász, nagyszerű szervező volt, aki minden feltűnés nélkül, csendben, de tervszerűen, lankadatlan szorgalommal és komoly felelősségérzettel valósította meg a maga elé tűzött feladatokat. Általában pályájának útján mindenütt, ahova a közbizalom és kötelességteljesítés szólította, maradandó alkotások kísérték, amelyek tiszteletet és elismerést szereztek számára. Lelkes híve és irányítója volt a repülésnek. Önként jelentkezett katonai szolgálatra és a légi erőknél kapta meg első katonai kiképzését. Rövidesen hadnagy, majd főhadnagy lett és ebben a rangjában több alkalommal vonult be gyakorlatra. Mint vadászrepülő résztvett a Felvidék és Kárpátalja, az Észak-Erdélyi és KeletMagyarországi részek visszatérése alkalmával lebonyolított katonai műveletekben is. Nemcsak a legtehetségesebb és a legbátrabb repülők közé tartozott, — aki rendkívüli személyes bátorságára valló teljesítményeivel az egész ország előtt ismertté tette nevét, hanem a magyar repülés ügyének is apostola volt. Ő dolgozta ki a haderőnkívüli pilótakiképzés programmját. Ebből a programmból az ö vezetése alatt nagyszabású és nagyhorderejű intézmény kelt életre. Ezzel az elgondolásával és kezdeményezésével, valamint személyes példaadásával lehetőséget, módot talált és adott a magyar ifjúságnak arra, hogy a legfiatalabb, a legkorszerűbb sportágban, de egyszersmind fegyvernemben is, kiképezhesse magát. Alig féléve, február 19.-én az Országgyűlés egyhangúlag kormányzóhelyettessé ' választotta. A nemzet osztatlan bizalma ruházta fel Horthy Istvánt a magas közjogi méltóság hatalmával, fényével és díszével azért, hogy atyjával, a kormányzás nagy felelősségét és gondját megossza. És valóban a kiváló emberi és államférfiúi tulajdonságokkal bíró fiatal kormányzóhelyettes a remény sugarával töltötte el a nemzetet történelmének legsúlyosabb napjaiban. Ő azonban magas közjogi méltóságának díszét és fényét nem élvezte, hanem azt úgy tekintette, mint nagy áldozatot a hazafiúi kötelességteljesítés legfelsőbb példaadását. És ezt a példaadását komolyan fogta fel. Május első napjaiban önként jelentkezett harctéri szolgálatra, hogy hazája védelmében felvegye az élet-halál harcot, nemzetét és az egész Európát végső pusztulással fenyegető veszedelem ellen, végül is ifjú életét áldozta fel ebben a harcban. Vadászrajának élén állandóan résztvett a harcokban és több alkalommal kitüntette magát. Hadijelentésünk külön kiemelte, hogy az egyik harcbavetése alkalmával gépét több golyótól találva győzelmesen vezette haza. Harctéri szolgálata alatt 24-szer vett részt olyan harcban, mely mindig az életet vagy halált jelentette. Augusztus 20.-án volt a 25-ik és egyben utolsó útja. Bármilyen kitűnő repülő volt, mélységes fájdalmunkra erről a harci feladatról nem tért haza győztesen és sértetlenül. Repülőgépe tragikusan zuhant alá, maga alá temetve ifjú hősét, a magyarok reménységét. A székesfőváros, mint az ország szíve hatványozottan érzi a fájdalmas gyászt, a pótolhatatlan veszteséget, mely vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes hősi halálával a nemzetet sújtotta. A város külsőleg is gyászba borult, de lélekben is siratja a milliós közület nagy családjának legdaliásabb tagját, féltett reménységét, a nemzet, a főváros nagy fiát. Horthy István az is volt. A főváros szerető fia, ki nemes érdeklődéssel, hűséges szeretettel csüngött rajta. Testvéri közösséget érzett a küzdő, a dolgozó emberekkel, a lelke egy volt a mi hitünkkel és sorsunkkal. Ezt érezte és látta a székesfőváros közönsége, mely a ravatal előtt százezrek kegyeletes felvonulásával adott kifejezést őszinte fájdalmának, mély gyászának. Vitéz nagybányai Horthy István aránylag rövid életében azt érte el, amit csak a nagyok, a kivételes lelkek szerezhetnek meg ezen a világon. A milliók szeretetét, tiszteletét, hódolatát vívta ki férfias erényeivel, ritka emberi tulajdonságaival. A megdicsőült hősnek, az önfeláldozó hazaszeretetnek járó nemzeti elismerésen és kegyeleten kívül, ez a szeretet és ragaszkodás kísérte testvéri fájdalommal, könnyes szemekkel
