Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1942

3. 1942. március 20. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 112

2öU 1942 március 20-iki rendkívüli közgyűlés. 112. szám. A kormányzat bölcsessége eleve megakadályozta, hogy áranarchia, vagy áruanarchia veszélyeztesse az emberek, különösen a szerényebb rétegek mindennapi életét. Budapest teljes erővel bekapcsolódott a közellátással összefüggő hatalmas feladatokba. Meggyőződésem, hogy a főváros a maga szervezettségével, gyakorlatával mindenek felett azonban polgárainak józanságával, alkalmazkodóképességével és mértéktartásával értékes segítőtársa lesz a kormányzatnak a jövőben is és ebben a vonatkozásban is. Mértéktartást mondottam mélyen tisztelt közgyűlés és ez a kérésem a város valamennyi jóérzésű polgárához, amikor együttes küzdelemre hívom fel őket, a hisztérikus készletgyüjtés megszállottjai és a felelőtlen túlzó kritizálok ellen. Budapest valamennyi polgára tagja annak a mindenekfelett való közösségnek, amelynek ezeket a háborús esztendőket a miniszterelnök úr által követelt teljes száz százalékos önfeláldozással, fegyelemmel, öntudattal kell átélnie. Mi felelősek vagyunk tisztelt közgyűlés az eljövendő nemzedékeknek. Hitvány ember az, akinek van bátorsága panaszkodásban, méltatlankodásban és igazságtalan kritikában nyilatkozni ezekben a megpróbáltatásokkal teljes történelmi időkben. Nincs még egy ország a kontinensen, de talán az egész föld kerekségén sem — amely hála a Kormányzó Urunk bölcsességének — ilyen konszolidált viszonyok között és ennyire szerény áldozatokkal tudta átküzdeni magát az utolsó évek rettentő viharán. De senki ne próbáljon megbújni ennek a biztonságnak Siegfrid-vonala mögött. Ha üt a történelmi óra, edzett és áldozatkész polgárságnak kell képviselnie Budapestet minden téren, ahova a kötelesség állítja. Kéréssel és komoly figyelmeztetéssel fordulok a székesfőváros közigazgatási és üzemi alkalmazottaihoz. Teszem ezt nemcsak azon á jogcímen, hogy képviselői működésem során több, mint két évtizeden keresztül szívvel lélekkel szálltam síkra a közszolgálati alkalmazottak sérelmeinek jogos orvoslásáért, exisztenciájuk és előmenetelük biztosításáért, de teszem azért is, mert úgy érzem, hogy közülük való vagyok, ismerem a körülményeket, amelyek között dolgoznak. Együtt dolgoztam velük és ezt a bajtársi együttérzést soha megtagadni nem fogom. Hangsúlyozom, hogy ez a tisztviselői kar lelkiismeretesen, teljes igyekezettel látta el feladatát a múltban, ha történetesen helyet kaptak soraikban olyanok is, akik az erkölcsi megbízhatóság, vagy a pártatlan ügyintézés tekintetében nem feleltek meg a követelményeknek, ezeket egy-kettőre kiküszöbölte soraiból. Az a kérésem hozzájuk, hogy a nehéz időkben tegyenek meg mindent a reájuk rótt feladatkörben, mert ma mindenkinek, aki magyarnak érzi és vallja magát, többet kell tennie, mint amennyi a kötelessége. Az akták és paragrafusok között lássák meg a lüktető életet és abban a nehezen élő, nagyon küzdő embert. Dolgozzanak abban a tudatban, hogy a hozzájuk forduló felek tanácsot és segítséget várnak az ő városuk tisztviselőitől. Komoly figyelmeztetésem a tisztviselői karhoz, hogy bárki álljon előttük, előkelő úr vagy egyszerű szegényember, emlékezzenek arra, hogy mi vagyunk a főváros lakosságáért és nem a város lakossága van érettünk. A hivatal kizárólag munkahely, ahol nincs jogosultsága semmi más funkciónak. A fővárosi hivatalok íróasztalainál, műhelyeiben, munkatermeiben nincs helye a politikának, mert a politikát a magyar királyi kormány irányítja és senki más. Ez a feladata és egyben ez a kötelessége. Az új gondok, új problémákat vetnek fel és új feladatokat rónak városunk adminisztrációjára, meggyőződésem, hogy azok, akik felesküdtek az autonómia szolgálatára, a jövőben is esküjükhöz híven teljesítik kötelességüket, megértéssel és készséggel foglalkoznak a felekkel, szeretettel segítik a szegényeket, az elhagyottakat. És minden körülmények között érvényesitik annak a rendelkezésnek a szellemét, amelyben a polgármester úr a főváros polgáraival tehetősekkel és gyengékkel, avagy a háború sebesültjeivel, rokkantjaival, avagy hősi halottainak hátramaradottjaival szemben megkülönböztetett elbánást ír elő. Ott azonban, ahol — ellentétben ennek az érdemes tisztviselő-tábornak tradícióival — udvariatlanságot, nemtörődömséget, részrehajlást, vagy hatáskörrel való visszaélést tapasztalnánk, a beavatkozás és a megtorlás kíméletlen lesz. Tisztelt Közgyűlés! Sokkal komolyabb időket élünk, semhogy a békeidőkhöz illő elképzelésekkel és programmokkal foglalkoztathatnánk a magunk és mások fantáziáját. A mi feladatunk az, hogy őrséget álljunk az értékek előtt, melyek Kelet és Nyugat találkozópontján a nemzeti gondolat és az európai kultúra surgárzó fényeivel öntik el ennek'a városnak minden kövét. Állunk a vártán és várjuk mikor kondulnak meg a harangok... A harangszóban nemcsak a történelem muzsikál, hanem az Isten üzen. Ha indulót kongatnak a harangok: megyünk a hadakútján, amerre negyedszázaddal ezelőtt ötszázezer magyar hősi halott, sokszázezer sebesült hős katona