Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1942

2. 1942. február 27. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 92

I942jej)ruár^7-ikijközgyűlés. 92. szám. 247 csak a székesfővárosnak kell gondoskodnia korszerűen szervezett foglalkoztató telepei útján. Nagyrészt a vidéki tömegek felözönlése miatt alakultak ki a székesfővárosban az úgynevezett nyomortelepek is, amelyeknek megszüntetése sokszor megoldhatatlannak látszó feladatok elé állítja a székesfővárost. Méltóztassék megengedni, hogy hivatkozhassunk arra, hogy az úgynevezett Auguszta-, Mária Valéria-, Zita- stb. szükséglakótelepek eredetiben az állam kezelésében állottak. Csak 1937. július 1.-én adta át Nagyméltóságod ezeket a szükséglakótelepeket a székesfőváros kezelésébe. A nyomortelepekről többízben esett szó az országgyűlés képviselőházában is. Nagyméltóságod az egyik errevonatkozó interpellációra mondotta: »Egészen kétségtelen, hogy a fővárosnak az úgynevezett Auguszta- szükséglakótelepe idejétmulta, korhadó barakkokban elhelyezett telep, amelyet a legrövidebb idő alatt likvidálni kell. Éppen ebből a célból örömmel járultam hozzá ahhoz, hogy a főváros nagyszámú kislakásokat építsen és ezeknek a kislakásoknak felépítésével kapcsolatban egyáltalában ezt a szükséglakás-rendszert likvidálja. Ez mihelyt az építkezés megfelelő stádiumban lesz, meg is fog történni.« Valóban a székesfőváros megkezdte a több mint 5 ezer szükséglakást számláló nyomortelepek megszüntetését. Az elmúlt évben már teljesen megszűnt a Zita-telep, a Ferencvárosi kiserdő területén lévő, nagyobbrészt földalatt vájt nyomortelep és a XIII., Babér-utcai szükséglakótelep, valamint megkezdtük a Mária Valéria szükséglakótelep kiürítését is. A munkálatok erőteljes iramban folynak e szükséglakótelepek további megszüntetése érdekében. Végül legyen szabad hivatkozni arra, hogy a székesfőváros az egész országban ismét elsőnek állította fel a hadbavonultak családjait gondozó hivatalt, amely nemcsak a harctéren küzdő katonák, hanem a háborúból visszatért, megsebesült, vagy elesett katonák családtagjait is a legmesszebbmenő védelemben és igen sok esetben kötezettségein túlmenően a székesfőváros terhére gondozásban részesíti. A székesfőváros szociális tevékenységéből néhány intézményt és munkaterületet kiragadva indokoltuk Nagyméltóságod előtt, hogy törekvéseink valóban megfelelnek annak az iránytszabó elgondolásnak, amelyet Nagyméltóságod útmutatásként megadni méltóztatott felterjesztésünk elején hivatkozott képviselőházi beszédében. Mindezek, mind pedig az itt nem említett igen sok más szociális tevékenység a székesfőváros költségvetését ma már nagy összegekkel terheli. Figyelembevéve az iskolai gyermekvédelemnek, a tüdöbeteggondozó és más egészségügyi szociális intézeteknek költségeit, a székesfőváros szociális kiadása az 1940. évben 25,718.375 pengő 79 fillér volt. Ez az összeg az 1941. évben 27 millió pengőre emelkedett. A felsorolt társadalompolitikai feladatok megvalósításának anyagi alapja 1941. január 1.-ig az 1922:1. t.-c. 29. §-a alapján szedett ínségjárulék, volt. Az ínségjárulékból a székesfőváros 1930. és 1940. közötti években a következő összegeket vette be: 1930-ban 1,306.302-99 P 1931-ben 3,126.371-89« 1932-ben 1,824.166-—« 1933-ban 6,094.755-— « 1934-ben 5,834.842-—« 1935-ben 7,207.621-—« Ezekből az adatokból megállapítható, hogy az ínségjárulék egy évben sem fedezte azokat a kiadásókat, amelyeket a székesfőváros ténylegesen fordított szociális tevékenységére. Ezért az ínségjárulék bevételein kívül községi háztartása terhére is nagy összegeket áldozott a székesfőváros szociális feladatainak teljesítésére. Az Országos Nép- és Családvédelmi Alapról szóló 1940. évi XXIII. t.-c. 1941. január 1.-től kezdődően megszüntette az ínségjárulék szedését és helyette az ugyanolyan mértékű nép- és családvédelmi pótadó szedését rendelte el. A székesfőváros területén a pótadó bevétele az 1941. évben körülbelül 16 millió pengő volt, amelyből a székesfőváros csak 11,402.000 pengőt kapott. Ez az összeg közel 3 millió pengővel kevesebb annál a bevételnél, amely az ínségjárulékból a székesfővárosnak jutott az 1940. évben és mintegy csak ^-a annak a kiadásnak, amit a székesfőváros 1941. évben szociális feladatainak teljesítésére fordított. 1936-ban 7,668.384-—P 1937-ben 5,494.892 —« 1938-ban ..' 7,034.483-—« 1939-ben 9,441.785-—« 1940-ben 14,344.206-—«