Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1942

2. 1942. február 27. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 80 - 81 - 82 - 83 - Szabályrendelet

1942 február 27-iki közgyűlés. 83. szám. 207 81. §. A lakóhely és a lakóhelyről való távozás. (1) A polgármester az alkalmazottat a székesfőváros területén való lakásra és — ha az a közszolgálat szempontjából kívánatos — arra is kötelezheti, hogy hivatali beosztási helyének közelében lakjék. (2) Az alkalmazott a székesfőváros területén kívül csak akkor lakhat, ha arra a polgármestertől engedélyt kapott. (3) A székesfőváros területén kívül állandó lakásra az engedély csak abban az esetben adható meg, ha az állandó vidéki lakóhely a székesfőváros politikai határától számított 50 kilométer távolságon belül van és ha az alkalmazott szolgálati kötelességeit állandó vidéki lakóhelyéről is éppen úgy teljesítheti, mintha a székesfőváros területén laknék. Az engedély szolgálati okokból bármikor azonnali hatállyal megvonható, de ha az engedély megvonására nem az alkalmazott adott okot, az engedélyt lehetőleg azzal a nappal kell megvonni, amely időponttól az alkalmazott vidéki lakásának bérletét megszüntetheti és a székesfőváros területén kielégítő lakásról gondoskodhat. (4) Az (1)—(3) bekezdésekben foglalt rendelkezések nem nyernek alkalmazást, ha az alkalmazott a székesfővárosnak vidéken lévő intézeteiben, közintézményeiben teljesít szolgálatot. Ilyen esetben az alkalmazott arra kötelezhető, hogy vidéki beosztási helyén lakjék. 82. §. Kártéríte'si (anyagi) felelősség. (1) Az az önkormányzati tisztviselő, aki hivatali kötelességének megsértésével másnak kárt okoz, köteles a kárt megtéríteni, kivéve, ha a károsult a kárt jogorvoslattal elháríthatta volna és ezt elmulasztotta. Csak szándékosság és vétkes gondolatlanság esetében felel a tisztviselő, ha olyan ügyben okozta a kárt, amelyben célszerűségi (discrecionális) tekintetek szerint kellett eljárnia [T. 64. §. (1) bek.]. (2) Nem tartozik kártérítéssel a tisztviselő akkor sem, ha hivatali felettesének, vagy felettes hatóságának jogos hatáskörében kiadott rendeletéből és annak rendelete szerint járt el. Ilyen esetben kártérítéssel az tartozik, aki a károkozó cselekvést elrendelte [T. 64. §. (2) bek.]. (3) Az (1)—(2) bekezdésben megállapított magánjogi felelősséget a tisztviselőnek hivatali állásától történt felmentése nem szünteti meg. A kártérítési kötelezettség megszűnésére nézve — ha más jogszabályok másképen nem rendelkeznek — a magánjogi rendes elévülési szabályok az irányadók [T. 64. §. (4) bek.]. (4) Ha a károsult az elmarasztalt tisztviselőnek vagyontalansága miatt kártérítésben nem részesült, a kárt — visszkereseti jogának fenntartása mellett — a törvényhatóság téríti meg [T. 64. §. (5) bek.]. (5) Ha a közhivatalnok olyan kárért, amelyet gyám, gondnok, vagy idegen érdekek védelmére rendelt más személy okozott, az utóbbival együtt azért felelős, mert ennek kirendelésében, ellenőrzésében vagy jogügyleteinek jóváhagyásában hivatali kötelességét megsértette: egymásközötti viszonyukban a kártérítési kötelezettség egyedül a közvetlen károkozót terheli [T. 64. §. (6) bek.]. (6) A székesfővárosi közegeknek a közadók kezelése közben fennálló kártérítési kötelezettségét és annak érvényesítési módját a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések szabályozzák [T. 64. §. (7) bek.]. (7) A közpénzt kezelő tisztviselők által okozott kárt elsősorban a pénzkezelő, azután azok viselik, akik a pénzkezelésre felügyelni kötelesek, ha kötelességüket nem szabályszerűen vagy egyáltalán nem teljesítették [T. 65. §. (1) bek.]. (8) A pénzkezelő és a felügyelésre hivatott tisztviselő együttes felelőssége esetében — egymásközti viszonyukban — a kártérítési kötelezettség egyedül a közvetlen károkozót terheli [T. 65. §. (2) bek.]. (9) Aki hivatali állásánál fogva pénzek vagy egyéb értékek kezelésével foglalkozik, vagy a kezelésre megbízást kapott, az a kezelésért felelősséggel tartozik és a kezelésről a polgármester vagy a törvényhatósági bizottság kívánatára bármikor, de a költségvetési év lejártával feltétlenül számot adni köteles [T. 80. §. (1) bek.].