Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1942
2. 1942. február 27. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 57 - 58 - 59 - 60
170 1942 február 27-iki közgyűlés. 57—60. szám. Petrovácz Gyula Szabó Géza dr. Tóth Gábor Petzrik Jenő dr. Szabó Imre Tuba Károly Peyer Károly Szabó József Usetty Béla dr. Rendek Károly dr. Szakasits Antal Vály Ferenc dr. Sárközi Sándor dr. N Szakái Antal dr. Várady János Schlemmer Oszkár Szántay István Viczián István dr. Schmarilla Géza Szentjóby-Staub Elemér Vincze Imre Schmidt Richárd Szepessy Albert Wellisch Andor Schmitterer Jenő Szőke Gyula dr. Wenczel Árpád dr. vitéz Somogyi Béla dr. Temesváry László Windisch Ödön dr. Szabados János dr. Toperczer Ákosné Zsitvay Tibor dr. törvényhatósági bizottsági tagok !57. Dr. Karafiáth Jenő főpolgármester-elnök az ülést 17 órakor megnyitja és a megjelenteket szívélyesen üdvözli. !58. Elnök javaslatára a jegyzőkönyv hitelesítésére : Dongó Orbán, Hegedűs Bertalan, Pakányi Ferenc és Szepessy Albert bizottsági tagokat küldi ki a közgyűlés. !59. Elnök bejelenti, hogy távolmaradásukat kimentették : dr. Csilléry András, Csorna Zsigmond, Gyürey Rudolf, Halter Károly, aki betegsége miatt kért szabadságot, vitéz Holényi János, dr. Hüttl Károly, dr. Lázár Ferenc és Scheuer Róbert bizottsági tagok. !60. Elnök a következő szavakat intézi a közgyűléshez: Tisztelt Közgyűlés! Minden állam nemzeti jellegének, történelmi helyzetének, boldogságának vagy boldogtalanságának féltve őrzött aranykeretes tükre a birodalom fővárosa. Magyarország dobbanó szíve, szellemi életének középpontja, életsorsának új kifejezője a független és szabad magyar államterület legfőbb Urának, az Államfőnek székhelye : Budapest székesfőváros, a Duna királynője. Nagyon boldog és hatalmas volt ez az ezeréves ország akkor, amikor Hollós Mátyás nagy királyunk címeres lobogója lengett a budai váron, de nagyon sokat szenvedett és erőtlenné vált a mohácsi sorsforduló után, amikor a nyugati kultúra megvédelmezésére épített ősi bástyák másfélévszázadig a félholdat uralták. És égetően fájt az örökkéélő nemzetnek, amikor a minden korokban változatlan nyugalommal hömpölygő Dunára letekintő várpalotáról egyetlenegy árva lobogó sem jelezte a nemzet uralkodójának itt tartózkodását. A magyar élet sorsát híven visszatükröztető székesfővárosunknak a nemzeti hagyományokhoz ízig-vérig ragaszkodó polgársága nemzeti örömünnepre virradt akkor, amikor az országgyűlés a magyar nép rajongó szeretetével körülövezett országgyarapító Államfőjének lehetővé tette, hogy az országlás egyre súlyosbodó terhei ne nehezítsék meg a szakadatlan munkával példátadó Kormányzónak a patriarchák korának elérését. A történelem forgatagában vitézül küzdő nemzetünk életére messze kiható új törvény került az új világ követelményeihez megértően illeszkedő alkotmányunk formái szerint az ősi törvénytárba, melyben a magyar nemzet hálás képviselete, Államfőjének országlási gondjait igyekezett csökkenteni az alkotmányunkba szervesen beépített kormányzóhelyettesi intézmény beiktatásával. Budapest székesfőváros, az ország első törvényhatósága, visszaemlékezve a bolsevista rémuralomba zuhant összeomlást céltudatos államvezetésével követő felemelkedésünk legjellegzetesebb mozzanataira, ezt a kétségtelenül történelmi jelentőségű eseményt minden vonatkozásban különösképen nagyraértékelve, ezúttal is lelki szükségét érzi annak, hogy hódoló feliratban fejezze ki törhetetlen hűségét és hagyományos magyar hálaérzésből fakadó változatlan ragaszkodását a Főméltóságú Kormányzó^ Úr és nemzetsége iránt és ugyancsak feliratban fejezze ki a Kormányzóhelyettes Űr Őfőméltósága előtt tiszta szívből jövő fohászszerű jókívánságait, arra kérve az egek Urát, hogy legmagasabb közérdekű működését a Mindenható bőséges áldása kísérje.
