Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1941

5. 1940. május 14. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 255 - 256

180 1941 május 1

4-iki közgyűlés. 256. szám

^ bizottsági tag és képviselő (már mint ő, Homonnay bizottsági tag úr), tisztelt közgyűlés, nem alapít pártot, hanem beáll a csatasorba és szeretne a politikában — hiszen vágyainak csimborasszója, — (ezt ugyan a Fővárosi Közlöny szövegéből kihagyta) — közkatona, de jó közkatona lenni és maradni. Semmi többet.« Homonnay bizottsági tag úr e pompás mondata után meg kell nézni, hogy az ő lelkiismerete és szigorú önvizsgálat alapján miként akart vágyai csimborasszójaként közkatona maradni. A mindenkori kormánynál alkalmasnak tartotta magát a kereskedelmi államtitkárságra. Ezt tudja mindenki ebben a pártban. Alkalmasnak találta magát a BSzKRt vezérigazgatóságra. Mindent elkövetett, hogy BSzKRt vezérigazgató legyen. Harmadszor igen alkalmasnak tartotta magát a főpolgármesteri állásra. Legutóbb a MÁV -elnökségére tartotta alkalmasnak magát. Láthatja a tisztelt közgyűlés, hogy szigorú önvizsgálat alapján ez csupa igen finom közkatonai hely. Elnök: A bizottsági tag úr beszédideje lejárt. 10 percnyi meghosszabbítást kérek. Elnök : Méltóztassék a beszédet folytatni. Azt mondja Homonnay bizottsági tag úr továbbá : »Ma is ennek a pártnak vagyok a tagja, de nyiltan megmondottam mindenütt, — bár sokaknak nem tetszett — Hogy ma is keresztény szocialista vagyok, amíg szuszogok, nem változom.« Megállapítom, hogy a keresztény gazdasági pártnak volt a bizottsági tag úr a tagja, most a Magyar Élet Pártjának a tagja, ehhezképest változott. A Magyar Élet Pártja nem egyenlő a Keresztény Gazdasági párttal, tehát megváltoztatta pártját. Nem beszélek arról, hogy közben szövögette a legitimista egységet Eckhardttal, nem beszélek arról, hogy a kisgazdákkal is a disszidencia idején. Mindenesetre nem annak a pártnak a tagja, amelyiknek volt. Bizonyára azért mondotta ezt, mert a pártváltoztatásnál egy csöppet sem szuszogott. Tisztelt Közgyűlés! Azt mondja Homonnay bizottsági tag úr, hogy gyermekkorában nem szerette a csúszkát. Azt mondja, — szószerint idézem : »A politikában is van ilyen játék és aki a lejtőn megindul, az a középen nem tud megállani, vagy végigszalad, vagy lecsúszik.« Homonnay bizottsági tag úr bizonyára rám értette ezt a mondatot. Erre a következőkben felelek, ugyanolyan épületes hasonlattal, mint amilyet a bizottsági tag úr használt. Gyermekkoromban és most is ismerek sok gyereket, akik roppant szerettek a »Kelj fel Jancsivak játszani és ez nagyon jól ment mindaddig, amíg az idő vasfoga a talpában lévő súlyt ki nem kezdte és azután öreg korban nem csúsztak ugyan, de elfogyván a talpak súlya, a »Kelj fel Jancsi«-t többet nem tudták talpára ugratni. Vigyázzon a bizottsági tag úr, mert többet Wolff Károly, Ernszt Sándor, Csilléry András és most utoljára vitéz Imrédy Béla nem fogják súlyukkal a parlamentbe behúzni és fekve marad. Homonnay bizottsági tag úrnak van még egy mondata, amivel feltétlenül foglalkoznom kell és ez így szól: »De a barátság mellett van még egy nagyobb érték, a politikai becsület. És ha nekem (már mint Homonnaynak) választanom kell barátaim és a politikai becsület között, habozás és gondolkodás nélkül az utóbbit választom.« Erre én csak azt válaszolom, hogy feltétlenül és minden körülmények között csak egy becsület van és nincs külön magán- és külön politikai becsület. A barátság a legszentebb dolog, érzelem és cselekedet egyidejűleg. A barátság soha ellentétbe nem kerülhet a-becsülettel, mert ha ellentétbe kerül, már nem barátság, de cinkosság, tehát nincs mi között választani. A barátság nemcsak kap, de ad is és akkor is áll, ha politika játszik közbe. Ügy látszik tehát, hogy Homonnay bizottsági tag úr nemcsak nem érti, de nem is érzi a barátság szentségét és ezért választgat politikai becsülete és aközött. Én feltétlenül kitartok az igaz barátok mellett és ez soha nem juthat ellentétbe becsületemmel. A nyilt, egyenes, szemtől-szembe való támadást szívesen kiállóm, mert tudom, hogy a politikában a meggyőződés nyilt és becsületes megvallása, a közérdeknek mindenekfelett való szolgálata minden oldalról érthetően nem egyszerű dolog és az ember súlyos támadásnak van kitéve. Én azonban ezeket a támadásokat szívesen vállalom, mert ezzel szeretett hazámnak teszek szolgálatot. Homonnay bizottsági tag úr támadásában ugyan köd volt és amint hallom a jelenlévőktől, óriási hang. Iparkodtam az elmondottakkal példát mutatni a nyilt és egyenes beszédre és úgy érzem, hogy támadását le is fricskáztam magamról, de azt is érzem, hogy Homonnay bizottsági tag úr támadásával kapcsolatban a való tények nyilt elmondásával a közérdeket is szolgáltam és ez kötelességem volt.