Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1941
5. 1940. május 14. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 255 - 256
178 1941 május 14-iki közgyűl és. 256. sz ára. Nehéz erre a beszédre válaszolni azért, mert ő maga mondja : »Mást mondtam, mint amire gondoltam, mert abban a téves hiszemben voltam, hogy az interpelláció elhangzott.« Tisztelt Közgyűlés Homonnay bizottsági tag úr beszéde elején a következőket mondotta : ... ... Ha valaki bizottsági tag, vagy még hozzá képviselő és 22 évig dolgozott, valamit mégis csak elért ebben a szegény városban a közért és a szegényekért, akkor nagyon természetes, hogy valamiféle tömeg mégis csak van az illető mögött.« Később így folytatja: És ez a tömeg, amely hála Istennek — bármilyen sok csalódáson mentünk is át 22 év alatt —... ...Olyan, hogy nagyon sokan vannak benne olyanok, akik hűek apjukhoz és nem keresik az édesapjukat.« Ezt a tökéletesen értelmetlen mondatot csak az értheti meg, aki ismeri az utolsó esztendőben ellenem piszkos névtelen levelekkel folyó hajszát. Homonnay bizottsági tag úr bizonyára nagyon jól ismeri, a Népszava is ismerte, hisz tudósításában ezt a mondatot kiemelte. Homonnay bizottsági tag úr azt mondotta, hogy sajnálja, hogy én nem vagyok jelen beszéde alatt, mert: »Akkor mást mondanék és másképen kell beszélnem, mint ha valaki szemtől-szembe jelen van.« Most jelen vagyok. Felszólítom Homonnay bizottsági tag urat, legyen bátor, mondja a szemembe. Én nem vagyok hű az apámhoz ? Én keresem az édesapámat ? A piszkos névtelen levelek írói és felbujtói bátrak voltak förmedvényük megírásában, de gyávák személyük napvilágra hozásában. Homonnay bizottsági tag úr legyen bátor, ha már ízlésesnek és lelkiismeretével összeegyeztethetőnek tartotta, ismétlem, teljesen értelmetlen mondatban e gyanúsításra alkalmat adó kijelentést megtenni és mondja meg, hogy rám értette? Módot fogok neki adni a bíróság előtt teljfe bizonyításra s ha bizonyítása sikerül, tényleg leteszem mandátumomat. Ő a mandátumát akkor is megtarthatja. Egyébként Homonnay bizottsági tag úrral Ízlésről — miután a közgyűlésen elmondott beszédében is »rohadt földről« beszélt — nem vitatkozom. Tisztelt Közgyűlés! Szükségesnek tartom egyszer és mindenkorra kijelenteni, hogy az én megboldogult édesapámmal kapcsolatban a piszkos névtelen levelekben felhozott minden állítás, minden gyanúsítás sötét rágalom. Mélységesen fájlalom, hogy az én megboldogult édesapám szerény élete halála után a székesfőváros törvényhatóságában szóbakerült. Tisztelt Közgyűlés! Vegye tudomásul azonban mindenki, hogy az én jóságos édesapám hívő és szerény munkás életével és végül gyönyörű, Istenben megnyugvó, ragyogó katolikus hittel telített halálával — pár évvel ezelőtt karjaim között halt meg — örökre példát adott a becsületes életre és a halálnak, ha Isten velünk van — semmibevevésére. Ehhez hűnek lenni nemcsak fiúi kötelesség, de boldogság és kérem is a jóságos Istent, hogy részesítsen ebben a kegyelemben. Tisztelt Közgyűlés! Homonnay bizottsági tag úr később beszédében azt mondja : »Ha vallásos ember vagyok, a családi életet szentségnek tartom, eszerint élek«. Ebben a mondatban Homonnay bizottsági tag úr a »ha« szóval meghatározta önmaga helyzetét, mert sem nem vallásos, sem nem tartja a családi életet szentségnek az, aki mások szent érzelmeit ködbe burkolt gyanúsítással illeti. Tisztelt Közgyűlés!'Áttérek Homonnay bizottsági tag úr államférfiúi nagy kvalitásokat eláruló beszéde további részére. Cézári módon kérdéseket tesz fel hozzám — hozzám nincs joga kérdéseket feltenni, de ha már feltett kérdéseket, én felelek a kérdezgetésre, hajlandó vagyok a kérdésekre válaszolni — és ezt még megtoldja a polgármester úr felé követelésekkel. Hozzám ugyan nincs joga kérdéseket feltenni és a polgármester úrhoz ilyen hangon követeléseket, — de ez nem reám tartozik. A Galczyk-ügyet, a hivatali titok ügyét előzőleg elintéztem. Most is elmondott beszédében hangoztatta, hogy én a főügyész urat megtámadtam. Kizártnak tartom, hogy Feigler főügyész úr kérte meg Homonnay bizottsági tag urat a védelemre, mert ő azért főügyész, hogy meg tudja magát védeni. Megint illik elolvasni a naplót, mert akkor láthatja, tisztelt Homonnay bizottsági tag úr, hogy közérdekű ügyben volt vita, ami tökéletesen elintéződött.
