Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1941

3. 1941. február 28. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 111

1941 február 28-iki közgyűlés. 111. szám. 83 A felsorolt hivatalos adatok szerint az élelmezés, ruházat, fűtés és világítás költségei — melyek a kórházi üzem kiadásainak a legnagyobb részét teszik és amelyek az általános árszínvonal alakulására is kihatással vannak — 1932-től 1934-ig kb. 11 és fél %-kal csökkentek, majd 1935-től kezdődőleg a mai napig az 1939-es év kivételével állandóan fokozatosan emelkednek, úgyhogy az emelkedés az 1932. évi adatokhoz viszonyítva 1939. évben kb. 5%-ot, 1940. júniusában majdnem 14%-ot, 1940. októberében pedig már több mint 25%-ot tett ki. Az árszínvonal emelkedése jelentkezik a közkórházi kiadások emelkedésénél is, mert míg 1935-ben 2,004.000 ápolási nap mellett a kiadások 11,286.000 pengőt tettek ki, 1938-ban 2,013.000 ápolási nap mellett a kiadások összege már 12.111.000 pengő volt, 1940. évben pedig 1,869.000 ápolási nap mellett a kiadások meghaladták a 12.585.000 pengőt. A kiadások emelkedése tehát 1935-től 1940-ig az ápolási napok számának a rendkívüli viszonyok folytán beállott csökkenését is figyelembevéve — kb. 20%-ot tett ki. A kiadásoknak az emelkedése a folyó évben előreláthatólag még nagyobb mértékben fog fokozódni, mert hiszen az indexszámok is mutatják, hogy az árak leginkább az év második felében emelkedtek és így az áremelkedés az 1940. évi beszerzéseknél még teljes mértékben nem érvényesült. A székesfővárosnak az 1940. évben egy ápolási nap 6 pengő 70 fillérjébe került. Az ápolási költségnek 1941. január 1.-től megállapított összege ennél lényegesen alacsonyabb. A közkórházi kiadásoknak az emelkedését azonban a közöskórtermi ápolási költségek emelésével ellensúlyozni nem lehet. A közöskórtermi betegeknek kb. 70%-a szegénybeteg, akik ápolási költséget egyáltalán nem fizetnek. 20%-a biztosító intézeti, vagy betegsegélyző alapi tag, mely intézetekkel és alapokkal a székesfőváros az ápolási költség összegére nézve szerződéses megállapodásban van, a többi 10% legnagyobb része pedig az ápolási költségnek csak egy részét téríti meg részletekben, míg a többit vagyoni viszonyaira való tekintettel, méltányosságból el kell engedni. A felsorolt kategóriáknál az ápolási költség felemelése semmiféle bevételi többletet nem jelent. Jelentősége ennek csupán az előrefizető betegeknél van, akik azonban az összes betegeknek kb. csak 2%-át teszik ki. Az ápolási költségnek felemelése tehát az ápolási díjbevételt oly csekély mértékben növeli, hogy a székesfőváros nagyobb anyagi áldozat nélkül el tekinthetett az ápolási költségek nagyobb arányú felemelésétől. Tette ezt elsősorban azért, mert mint köztestület mindenkor hivatásának tartja az áremelkedések megakadályozását, már pedig a székesfővárosi közkórházak ápolási költségének nagyobbmérvű felemelése feltétlenül maga után vonta volna a többi köz- és magánkórházak ápolási költségének felemelését is. Az ápolási költségeknek felemelése — mint fentebb megindokoltuk — a kórházak bevételeit csak elenyésző mértékben növeli. Ha az ápoltak és fizetőkötelesek fizetési képessége nem változik, az ápolási költségeknek magasabb összegben történő megállapítása csak azt eredményezi, hogy az ápolási költségeknek nagyobb részét kell az ápoltak, illetve fizetőkötelesek részére elengedni. Minthogy pedig az ápoltak fizetőképességének növekedése nincsen arányban a kórházi kiadások emelkedésével, kétségtelen, hogy az 1940. évben, valamint a folyó évben a kórházi költségvetés deficitje jelentős mértékben növekedni fog. Az 1940. évben a kórházi költségvetés deficitje már kb. 2,700.000 pengőt fog kitenni, míg a folyó évben a deficit előreláthatóan a 3 és fél millió pengőt is meg fogja haladni. Tekintettel arra, hogy a községi háztartás a közkórházaknak ennyire megnövekedett hiányát fedezni nem tudja, a székesfőváros törvényhatósága arra kéri Nagyméltóságodat, hogy az 1931. október 30.-án kötött megállapodásban megállpított 7 millió pengős átalányt visszamenőleg 1940. január l.-i hatállyal évi 8 és fél millió pengőre emelje fel, továbbá az említett megállapodás 4./pontja, valamint a 6000/1931. M. E. sz. rendelet 6. §-ának (2) bekezdése alapján kötelezze Pest-PilisSolt-Kiskun vármegye törvényhatóságát a székesfőváros kórházfenntartási költségeihez való hozzájárulásra. Az átalánynak felemelését pénzügyi szempontból lehetővé és indokolttá teszi — a már előadottakon kívül a nyilvános betegápolási pótadó bevételeinek a társulati adóról, tentiemadóról és a társulati vagyonadóról szóló 1940. VII. t.-c. következtében beállott nagyarányú emelkedése is. Az átalánymegállapodás idején ennek az adónak a bevételei a székesfővárosban 9,600.000 pengőt tettek ki, az 1940. évben pedig