Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1940

14. 1940. december 13. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 700 - 701 - 702 - 703 - 704

592 1940 december 13-iki közgyűlés. 700—704. szám. ifj. Paulheim Ferenc Payr Hugó Pásztor Imre Petracsek Lajos dr. Petrovácz Gyula Peyer Károly Rassay Károly dr. Reisz Mór Révész Mihály dr. Ripka Ferenc dr. Rupert Rezső dr. Sárkány Ferenc Scheuer Róbert Schmidt Richárd Schoditsch Lajos törvényhatósági bizottsági tagok. vitéz Somogyi Béla dr. Steinherz Simon Szabó Imre Szabó József Szakasits Antal Szakái Antal dr. Szántay István Szentesi József Szentjóby-Staub Elemér Szepessy Albert Szőke Gyula dr. Tauffer Gábor dr. Temesváry László Terbócz Imre Toperczer Ákosné Tóth Gábor ' Ugrón Gábor dr. Usetty Béla dr. Vály Ferenc dr. Várady János Viczián István dr. Vitéz Aladár Vörösváry Miklós dr. Wellisch Andor Wenczel Árpád dr. Windisch Ödön dr. Wittenberg István Zsitvay Tibor dr. !700. Dr. Karafiáth Jenő főpolgármester-elnök a rendes közgyűlést délután 17 óra 25 perckor megnyitja és a megjelenteket szívélyesen üdvözli. !701. Elnök javaslatára a jegyzőkönyv hitelesítésére Gazdy Jenő, dr. Hencz Lajos, Nagy Andor és Pásztor Imre bizottsági tagokat küldi ki a közgyűlés. !702. Elnök bejelenti, hogy távolmaradásukat kimentették : dr. Aichner Albert, Halász Alfréd, Halter Károly, Müller Antal, dr. Párkány Frigyes és Pollákné Stern Szerén bizottsági tagok, valamint Farkas Ákos tanácsnok. !703. Elnök a következő kegyeletes szavakat intézi a közgyűléshez : Tisztelt Közgyűlés! Legelső rendes közgyűlésünkön, amikor a trianoni igazságtalanság részleges jóvátételéről emlékeztünk meg, hálatelt örömmel gondoltunk mindazokra, akiknek az elért eredményekért elismeréssel tartozik a magyar nemzet. Azóta — számunkra váratlanul — a magyarság egyik kitűnő és önzetlen szolgálatra kész barátjának a kezéből hullott ki a nagyhatású harci eszköz. 1940. november 26.-án a hazájától messze, távolfekvő bermudai szigeteken meghalt Rothermere lord. Tragikus sors jutott osztályrészül e jószándékú, messze jövőbe tekintő nemes férfiúnak, aki a Páriskörnyéki kényszerbékékkel eltemetett igazságtalanságok jóvátételéért bölcs előrelátásból elsősorban hazája jól felfogott érdekében szállt síkra, s akinek, mintáz újságírás nagy fejedelmének a felvilágosító munkához nem mindennapi fegyverek állottak rendelkezésre. Rothermere lordot azonban, úgy látszik, mindenütt másutt többre értékelték, mint tulajdon hazájában, ahol mindvégig pusztába kiáltó szó maradt az ő hazafias aggodalomból sarjadzó lelkes szózata. Sőt! Amit talán épen legjobban kerülni óhajtott, keserves szenvedéseket és súlyos megpróbáltatásokat zúdított hazájára és az egész világra a meg nem értés végzete. Fájdalmas tragédiáját még súlyosbította, hogy látni kellett, hogy az annyira szükségesnek hirdetett békerevizió kérdését általa felkért honfitársai helyett — saját fajának szinte együgyűen konok ellenkezésére és rovására — mások valósították meg. Amikor most szomorú számkivetésben fejezte be tevékeny és munkás életét, bizonyára összeomlott lelkében minden. Mi magyarok azonban tartozó kötelességünknek tekintjük megállapítani, hogy lord Rothermere kétségtelenül jószándékú, bátor kiállásával rendkívül értékes szolgálatott tett Magyarországnak. És hálásak vagyunk azért, hogy a legnehezebb időkben szinte az ismeretlenség ködéből, emelte ki nemzetünk igazságát, amikor aranyfóliával és lapjainak óriási publicitásával a bennünket nem ismerő ellenségeinkkel rokonszenvező világ elé vitte a magyar igazságot, a revízió örökéletű gondolatát. Helyezzük tehát el mi is, mélyen tisztelt közgyűlés, Rothermere lord sírhantjára az őszinte kegyelet soha el nem hervadó koszorúját. !704. Elnök felhívására dr. Orbay Dénes főjegyző felolvassa a Kormányzó Ür kabinetirodai főnökének átiratát: