Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1940
10. 1940. szeptember 18. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 439
\3 ^38 1940 s zeptember 18-iki rendkívüli díszközgyűlés. 438—439. szám. Hálaadó fohászt küldve tehát a Mindenhatóhoz, meg kell állanunk egy áhítatos pillanatra mélyen tisztelt közgyűlés, hadd vegyen erőt rajtunk a szívbe markoló forró érzelmet felváltó hideg értelem. Hadd vizsgáljuk meg még lelkiismeretünket. Hadd tegyük higgadt mérlegelés tárgyává a történelem most bontakozó eseményeit. Szemünk láttára véreztek el nemzetek után nemzetek. A tömérdek embervér nyomában szemünk láttára tünedeztek el egymásután az országhatárok. Még a rengeteg véráldozat sem biztosította a nálunk hatalmasabb országok sérthetetlenségét, amikor úgyszólván a történtekkel egyidejűen tulajdon vérünk hullása és értékes javaink feláldozása nélkül kaptuk vissza ősi vármegyéinket, ezeréves színmagyar városainkat. (Lelkes éljenzés.) Amikor a történelem vihara boszorkányos gyorsasággal döntötte ki a nálunk nagyobb, nálunk jobban felfegyverzett és küzdőképesebb birodalmak határköveit, amikor mindenütt tömérdek emberveszteség és hatalmas arányú területpusztulás támadt a hősi ellenállás nyomában, akkor mi az isteni örök Igazságba vetett hittel, harcnélküli békés eszközökkel tudtuk felállítani legújabb határköveinket és áldozatok hozása nélkül tudtuk a Kárpátok ősi védőbástyáját meghosszabbítani az Ojtozi-szorosig. (Élénk helyeslés.) Ma Zágonig miénk az ősi Székelyföld és az annyiszor elsiratott Erdélyünk nagyrésze épségben tért haza. (Élénk éljenzés és nagy taps.) Az újjászülető magyar élet harmadik felvonása természetesen nem jelentheti örömünk teljességét, nem jelentheti, hogy kitűnően képzett, vitéz hadseregünk (Lelkes éljenzés.) új honfoglalása, a mi nagyszerű honvédségühk igazi ütőképességét domborította volna ki. Jelenti azonban mégis azt, hogy nagy lépésben közeledtünk a tizenötmillió magyarhoz, hogy annyi balszerencse közt, oly sok viszály után, ezentúl emberi módon élhetünk itt, a szertehulló trianoni határokon innen és azon túl. És ez a lényege a mai ünnepségnek, mely talán néhány perc alatt lepereg, végetér, hogy azután sohasem érjen többé véget az országot fenntartó komoly magyar munka, melyre életünk minden percében gondolni kell. Ez a komoly munkálkodás lesz a legméltóbb ünneplése az átélt eseményeknek és ez lesz hálánknak legigazibb kifejezője azok iránt, akiknek annyi köszönettel tartozunk. Ezt fogadjuk meg a mai örömünnep alkalmából, amikor — azt hiszem — a közgyűlés minden egyes tagja egyetért velem abban, hogy hálát adva a Mindenhatónak, bensőséges érzéseinket mai díszközgyűlésünkön fejezzük ki ünnepiesen és hódoló iratot intézzünk Magyarország Főméltóságú Kormányzójához. (A díszközgyűlés tagjai felállva, lelkesen éljeneznek és tapsolnak). Soha el nem múló köszönet illesse továbbá a miniszterelnök urat (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) és a sikerekben osztályos társait, a kormány tagjait. (Élénk éljenzés és taps.) Meleg hálaérzéssel gondolunk ez ünnepi percekben hatalmas pártfogóinkra, a Németbirodalom vezérére : Hitler Adolfra (Élénk éljenzés és lelkes taps.) és Olaszország Ducejára : Mussolini Benitora (Élénk éljenzés és lelkes taps.) és Budapest székesfőváros köszöntését üdvözlő iratba foglalva, hazafias szívből fakadó köszönete között a mi ezeréves államegységünkben látták és találták meg Délkeleteurópa békéjének, nyugalmának és kultúrájának legfőbb biztosítékát. Határozatunkat kimondva adom át a szót Szendy Károly polgármester úrnak és kérem őt, hogy ünnepi beszéde keretében szíveskedjék előterjeszteni nemzeti örömünnepünk alkalmából teendő tárgyi intézkedésekre vonatkozó javaslatait.« !439. Szendy Károly polgármester a következő ünnepi beszédet mondja : »Mélyen tisztelt Díszközgyűlés! A magyar állam élete korszakos fordulóhoz érkezett. A Felvidék és Kárpátalja visszatérése után most már a Kelet nagy része is visszajött az ezeréves hazához. Az erdélyi Kárpátok vonalán is elértük azt a határt, mely ezer éven át a szentistváni birodalom ősi határa volt. Ez a fordulat túláradó örömmel és boldogsággal tölti el a magyar nemzetet és a magyar fővárost. Az ősi föld Nagyváradtól Kolozsvárig, Székelyudvarhelyig újra a mienk, újra a Szent Korona birtoka lett. A Székelyföld nagy természeti kincseivel és minden kincsnél drágább, értékesebb népével újra a magyar életközösséget erősíti, gyarapítja. A székesfőváros egész lelkével érzi az esemény történelmi jelentőségét, a nemzet boldog örömét, mely ezen a területen ismét húsz év szenvedéseinek és megpróbáltatásainak vetett véget. A trianoni lesujtottságból ismét a magyar feltámadás boldog és dicső napjaira ébredtünk. A magyar történelmi erő, mint erősebb eszme, törte szét a
