Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1939

3. 1939. február 22. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 120

^HP"i^^ 70 1939. február 22-iki rendkívüli köz

gyűlés. 120. szám. ismerés és értékelés is kapcsol és ezért tudom, hogy akinek a hivatali elődje Lamotte Károly volt, az fokozott gondosságra és körültekintésre van kötelezve, ha csak némiképen is pótolni akarja azt a hiányt, amelyet az ő kiválása a főváros közigazgatásában okozott. De én azt is tudom, hogy a polgármester úr és a közgyűlés bizalmára és támogatására mindenkor számíthatok és ez ad nekem erőt ahhoz, hogy a támadt űr betöltésére vállalkozzam. Tisztelt Közgyűlés! A mai nap az én számomra olyan nagyjelentőségű, hogy ez késztet arra, hogy a közgyűlés szíves engedelmével — szokásomtól eltérően — néhány szót magamról is szóljak. Méltóztassék tehát megengedni, hogy új — állásomat határkőnek tekintve — rövid visszapillantást vessek eddigi pályafutásomra. Pályámat 28 évvel ezelőtt csak úgy kezdtem, mint ahogyan általában kezdeni szokás: időben lettem segédfogalmazó, majd fogalmazó is és nem lettem sem hamarább, sem később tanácsjegyző, mint mikor a sor rám került. Hogy már fiatal fogalmazó koromban úgynevezett jó munkaerőnek számítottam és a közigazgatás tudományában valamire vittem, azt első hivatali főnökömnek és szeretett tanítómesteremnek, boldogult Rózsavölgyi Antal kerületi elöljáró úrnak köszönhetem, akire mindig hálás kegyelettel gondolok. De hasonló szeretettel gondolok későbbi főnökeimre is : néhai Sallay Árpád tanácsnok úrra és főképen Csupor József nyugalmazott tanácsnok úrra, aki engem a szürke tömegből kiemelt és olyan helyre állított, hogy már tanácsjegyző koromban módomban volt a főváros költségvetését és általában pénzügyeit a törvényhatóság különböző fórumai előtt képviselni. Neki és Lamotte Károly későbbi tanácsnokomnak köszönhetem, hogy a törvényhatósági bizottság figyelme ilyenformán hamarosan reám terelődött, aminek az lett a következménye, hogy az 1931. évi általános tisztújítás során II. osztályú tanácsjegyzőből tanácsnokká választottak. A bizalomnak olyan nagyfokú, nem is remélt megnyilvánulása volt ez számomra, hogy az új helyzetet alig-alig tudtam valóságnak elfogadni. Tisztelt Közgyűlés! Ma nyolcéves tanácsnoki múlt áll mögöttem és ha a mai napra tekintek, hivalkodás nélkül mondhatom, hogy amikor a közgyűlés alpolgármesterré választott, egyúttal ítéletet mondott eddigi tanácsnoki működésemről és ezzel a választással kifejezésre juttatta, hogy arra a bizalomra, amiben a törvényhatóság tanácsnokká választásom alkalmával részesített, nem lettem érdemetlen. Ez a körülmény jogosít fel engem arra, hogy a közgyűlés változatlan bizalmát, mint működésem létalapját és egyedüli forrását, továbbra is kérjem, mert úgy érzem, hogy harmonikus munka, amire mindenkor törekedtem és törekedni fogok, csak a kölcsönös bizalom és megértés alapján képzelhető el. De ez a közigazgatási múlt és a mai nap maradandó emléke kötelez arra is, hogy az önkormányzatot, amelynek mindent köszönhetek és az önkormányzat érdekeit mindenütt, mindenkor és minden fenntartás nélkül képviseljem. Ez az én számomra annál könnyebb feladat, mert meggyőződésemnél fogva is híve vagyok alkotmányos önkormányzatunknak. Állásomat nem tekintem politikai állásnak, ezért politikai megnyilatkozást ne méltóztassék tőlem várni. Annál kevésbé, mert a törvényhatóság politikai célkitűzéseit és tevékenységeit maga a közgyűlés irányítja és gyakorolja. Azt hiszem azonban, tisztelt közgyűlés, hogy a mai kivételes alkalommal, amikor kötelességem a mélyen tisztelt közgyűlést magamról tájékoztatni magyar életszemléletem és felfogásom tekintetében is, amely — előre bocsátom — úgy világnézeti, mint nemzeti és etikai szempontból teljesen megegyezik a mélyen tisztelt közgyűlés felfogásával, senki sem lát politikai megnyilatkozást abban, ha hitet teszek a keresztény nemzeti eszme mellett, amely az államalkotó szentistváni gondolatnak ezer éven át fenntartó eleme és elválaszthatatlan tartozéka, csak úgy, mint a tiszta erkölcs, amely minden ország támasza és talpköve. Tisztelt közgyűlés! Ami végül a programmomat illeti, erre csak azt mondhatom, hogy nem járok különálló utakon. Programmom a közgyűlés és a polgármester úr programmja. Célkitűzésem a közgyűlés és a polgármester úr célkitűzése. Egyetlen törekvésem: híven teljesíteni kötelességemet, híven szolgálni a közt, hűséggel és szeretettel szolgálni ezt a várost és becsülettel végrehajtani és megvalósítani a közgyűlés és a polgármester úr programmját és célkitűzéseit. Tisztelt Közgyűlés! Az a bizalom, amelyet a közgyűlés irántam osztatlanul nyilvánított és az az egyszerű barátságon messze túlmenő őszinte szeretet, amely