Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1939

2. 1939. február 15. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 107 - 108 - 109 - 110

•H 62 1939. február 15-iki közgyűlés. 107—110. szám. !107. Elnök javaslatára a közgyűlés a megválasztott tanácsnokokat, a törvényben előírt eskü letétele végett küldöttségileg meghívja. A küldöttség tagjaivá a közgyűlés a következőket küldi ki: dr. Nagy László bizottsági tag vezetése mellett, Barcs Kálmán, Bechtler Péter, dr. Brózik Bódog, dr. Kartsoke Alajos, dr. Kuncze Lajos, Lévai Sándor, dr. Nyáry Miklós, dr. Miklós Ferenc, dr. Pollatschek Elemér, dr. Szakái Antal és dr. Vály Ferenc bizottsági tagokat. !108. Elnök a küldöttség beérkeztéig az ülést felfüggeszti, majd ismét megnyitja. !109. Dr. Farkas Ákos tanácsnok felolvassa az eskümintát, s a megválasztott Antalfy Géza és dr. Farkas Lajos tanácsnokok leteszik az esküt. !110. Szendy Károly polgármester-h. elnök a következő üdvözlő szavakat intézi a megválasztott tanácsnokokhoz: »Igen tisztelt Tanácsnok Urak! A legmelegebb érzéssel üdvözlöm önöket abból az alkalomból, hogy a törvényhatósági bizottság bizalma önöket a tanácsnoki állásba emelte. Ez kiemelkedő fordulatot jelent az önök pályáján is, de ünnepélyes pillanatot jelent az autonómia életében is. Eddig mint kerületi elöljárók érdemes munkásságukkal, példás kötelességteljesítésükkel a tisztviselőerényeket bizonyító hűségükkel kiérdemelték ezt a kitüntető bizalmat, de egyúttal önöket fokozottabb munkásságra, még nagyobb odaadásra és önzetlenségre kötelezi. A székesfőváros igazgatásában nemcsak jellémre és nemes, hazafias gondolkodásra, van szükség, hanem alapos szaktudásra, bölcs és megfontolt irányító képességre is. A mai időkben, amikor a közigazgatás nem akták elintézéséből áll, hanem kiterjed a szociális és kulturális élet gondozására is, a lelkükre kötöm, hogy szívük is legyen,, megértő érzésük, a lakosság minden bajával és gondjával szemben. Az elöljáró a maga kerületében és hatáskörében a hatóság feje, a székesfőváros autonómiáját képviseli, annak nagy erkölcsi feladataival és nemzeti hivatásával. Ügy vezessék kerületüket, hogy az ottani lakosság mindig érezze a székesfőváros gondoskodását, szociális szellemét, úgy dolgozzanak, hogy megtartsák a törvényhatóság bizalmát. Isten áldását kérem életükre és munkájukra«. A polgármester beszédére dr. Farkas Lajos tanácsnok a következőkben válaszol: »Méltóságos Polgármester Ür! Mélyen tisztelt Közgyűlés! A polgármester úr őméltóságának a megválasztásunk alkalmával hozzánk intézett kitüntető szavait, amelyekkel eddigi szerény munkásságunkról olyan melegen emlékezett meg, magam és megválasztott tanácsnoktársam nevében a leghálásabban köszönöm. Hálás köszönetemet fejezem ki a mélyen tisztelt közgyűlésnek is a kitüntető bizalmáért, hogy bennünket a tanácsnoki díszes állásra megválasztani méltóztatott. E kitüntetést csak részben tekintjük eddigi munkánk jutalmául, részben előlegezett bizalomnak tekintjük, amire ezutáni munkánkkal kell majd magunkat érdemesekké tenni. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy a bizalomnak megfeleljünk. A polgármester úr őméltóságának a bizalma mindkettőnket egy-egy kerület élére állította. Felelősségteljes munkánkban személyünkben egyesíteni kell a paragrafusok szerint eljáró pontos tisztviselőt a megértő szívével is gondolkodni tudó emberbaráttal, aki közelről látja a bajokat és gondoskodik azoknak orvoslásáról, aki tehát a paragrafust az élettel összeegyezteti. A megválasztásunkban megnyilvánult kitüntető bizalom, valamint az a jóindulat, amelyet a polgármester úr őméltósága részéről mindig kivételes mértékben élveztünk, azt a megnyugtató érzést kelti bennünk, hogy az eddigi munkánkban helyes úton jártunk és ez megerősít bennünket további útainkon követendő magatartásunkat illetően. A mai rendkívüli idők a tisztviselőktől rendkívüli munkaszolgáltatást követelnek Különösen áll ez az elsőfokú hatóságokra vonatkozóan, ahol a felekkel közvetlenül történik az érintkezés és ahol a rendkívüli időkben rengeteg sokan fordulnak meg különböző irányú felvilágosításokért, útbaigazításokért, tanácsokért, segélyért. ^ Mi a magunk részéről a legkészségesebben vállalunk bármilyen nagy munkatöbbletet, mert egyrészt örömünkre szolgál, ha a rendkívüli viszonyok által érintett,