Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1939

8. 1939. június 21. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 410 - 411 - 412 - 413 - 414 - 415

288 1939. június 21-iki közgyűlés. 415. szám. A nobile officiumot azonban már régen felváltotta a hivatásos tisztviselői szolgálat, azonban a magyar törvényhatósági tisztviselő sohasem tekintette magát olyan alkalmazottnak, mint aki a magánjog szabályai szerint kikötött díjazásért munkát vállal, hanem olyan személynek, mint akit éppen a municipális jogból kisarjadt magyar köztisztviselői jog értelmében a közjogi viszonyból és a bizalomból, a megtisztelésből fakadó etikai kapcsolat fűz a törvényhatósághoz. Én átérzem, hogy tisztviselő vagyok, hogy tisztséget viselek és hogy erre csak akkor vagyok méltó, ha ezt tisztességgel és becsülettel viselem. A bizalomnak pedig egyetlen megfelelő ellenértéke : a hűség! Berteleni professzor, a párisi Sorbonne jogi karának egykori dékánja hangoztatta franciás tömörséggel azt a nagyszerű jelmondatot : Servir, sans asservir. (Szolgálni anélkül, hogy szolgákká lenni!) Az én 29 és félesztendős közhivatali szolgálatom alatt úgy éreztem, hogy ez a magasrendű erkölcsi elv méltó a követésre. Ezután is arra fogok törekedni, hogy hivatali eskümnek megfelelően a jogszabályokat, a törvényhatóságot, a gondviselésemre bízott érdekeket híven szolgáljam, de a szolgalelkűségnek még az árnyékát is kerüljem. Mélyen tisztelt Közgyűlés! A helyesen értelmezett tisztviselői önérzettel azonban szépen megfér a keresztény alázat. És én ezzel a keresztény alázattal fogtam hozzá az árvaszéki állásba történt behelyettesítésem után a hivatalvezetésnek nagy és felelősségteljes munkájához. Ezzel az alázattal igyekeztem elsősorban a magam szemében a szálkát is meglátni, mivel általában a szigorú önkritika a hivatalvezető egyik legszebb erénye. Ha a hivatalfőnök nemcsak prédikálja a kötelességteljesítést, a türelmet, az udvarias modort, de maga is elöljár abban, ha nemcsak elvárja a lelkiismeretes, gondos munkát, de maga is azt nyújtja, ha nemcsak hangoztatja a pártatlanságot és a hozzáférhetetlenséget, de arra maga is példát ad, akkor valószínű, hogy az egész hivatal ebben az emelkedett szellemben, ezen a magas erkölcsi és szellemi színvonalon fogja a működését kifejteni. Mélyen tisztelt Közgyűlés! A székesfőváros árvaszékét és annak becsülettel dolgozó egész tisztikarát az utóbbi időkben általánosító támadások érték — meggyőződésem szerint — ártatlanul és igazságtalanul. Olyan támadások, amelyek alkalmasak arra, hogy a tájékozatlan nagyközönség előtt ennek a hatóságnak a tekintélyét aláássák és a működése iránt bizalmatlanságot ébresszenek. Már pedig tekintély és bizalom nélkül egyetlen hatóság sem fejthet ki áldásos működést. Ezért egyik legfőbb törekvésem arra fog irányulni, hogy ennek a hatóságnak a tekintélyét helyreállítsam. A székesfőváros árvaszéke nemes tradícióihoz híven becsülettel dolgozik, ezért i számára mindenkitől bizalmat, jóindulatot kérek és becsülést várok. Az árvaszéket, amely 1872-ben a főváros tanácsának egyik ügyosztálya volt, a gyámsági törvény életbelépésével önálló

% hatósággá szervezték át. Ezt a jogi helyzetet az 1930. évi XVIII. t.-c. is megerősítette, amikor az árvaszéket a központi igazgatás egyik önálló hatóságának minősíti a törvényhatósági bizottság, a közigazgatási bizottság és a polgármester mellett. De az árvaszéket, mint intézményt a törvényhozás 16 évvel ezelőtt egyéni hatósággá alakította át úgy, hogy ezt a hatósági jogkört az árvaszéki ülnökök a saját felelősségükre, de elnöki felülvizsgálat mellett gyakorolják. Az árvaszéki ülnökök állása jelentőségét és rendkívüli terhét mi sem jelenti jobban, mint az a körülmény, hogy milliós fővárosunk valamennyi árvájának és gondnokoltjának közigazgatási jogvédelmét 9 árvaszéki ülnök egymaga látja el és a melléjük beosztott előadók munkájáért elsősorban őket terheli az anyagi és erkölcsi felelősség. Az árvaszéki hatósági működés, amint méltóztatnak tudni, a családi életet, annak többé-kevésbé kényes és bizalmas személyi és vagyoni vonatkozásait érinti. Természetszerűen ezt a hivatali munkát nem lehet a törvényhatóság nyilvánossága előtt lefolytatni, de meggyőződésem szerint ez a körülmény semmit sem vonhat le az árvaszéki hatósági működésnek az értékéből és jelentőségéből. Boldog lennék, mélyen tisztelt közgyűlés, ha a vezetésem alá került hatóság és ezt a hatósági jogkört gyakorló árvaszéki ülnöki állás abban az elismerésben és megbecsülésben részesülne, amelyet jelentőségénél, nehéz szellemi és idegmunkájánál és rendkívüli felelősségénél fogva valóban megérdemel. Az árvaszék hatásköre kettős irányú: jogszolgáltatási és közigazgatási. Az árvaszék jogszolgáltatási tevékenységének irányításában arra fogok tőre-