Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1938

6. 1938. június 22. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 295 - 296

1938. június 22-iki közgyűlés. 296. szám. (2) A temetési segély kiutalására irányuló kérelmet legkésőbben az elhalálozás napját követő harmadik hónap végéig kell előterjeszteni. A temetési segélyre való igény az elhalálozás napjától számított három hónap alatt elévül. (3) A (2) bekezdésben megállapított időn túl, de legfeljebb az elhalálozás napjától számított egy év alatt, a temetési segélyt csak kivételesen indokolt esetben, méltányosságból lehet kiutalványozni. IV. FEJEZET. Kivételes ellátások. 1. Kedvezményes ellátás. 42. §. A szolgálat teljesítése közben, illetve a szolgálatadó érdekeit védő magatartás miatt szolgálatképtelenné vált (elhunyt) alkalmazottnak (nyugdíjasnak) és hozzátartozóinak kivételes ellátása. (1) Azt az alkalmazottat, aki nyilván vagy bizonyíthatóan szolgálati tevékenysége közben: a) önhibáján kívül szenvedett baleset, b) egyéb rendkívüli, előre nem látott esemény következtében szolgálatra képtelenné vált, kedvezményes ellátásban kell részesíteni. (2) Ha a kedvezményes ellátásra jogosult alkalmazottnak a 6.—10. §-ok szerint beszámítható szolgálati ideje öt évet meg nem halad, olyan összegű nyugdíjban kell őt részesíteni, mint azt az alkalmazottat, akinek már tíz beszámítható szolgálati éve van. Ha a 6—10. §-ok szerint beszámítható szolgálati idő öt évnél több, hat évet kell ahhoz hozzászámítani, — tekintet nélkül a szolgálati évek számára, legfeljebb azonban a beszámítható javadalmazás teljes összegével felérő nyugdíjra igényt adószolgálati idő (35, illetve 40 év) mértékéig. A nyugdíjat a hozzászámított szolgálati évekkel meghosszabbított időtartam szerint kell megállapítani. (3) Azt az alkalmazottat, aki a szolgálatadó érdekeinek a védelmében, fenyegető veszedelem vagy kár elhárítása céljából tanúsított, önfeláldozó magatartása miatt a szolgálatra teljes mértékben képtelenné vált, — tekintet nélkül arra, hogy ellátásra jogosult-e, vagy nem, legutoljára élvezett fizetésével, nyugdíjba beszámítható személyi pótlékával és lakáspénzével egyenlő összegű nyugdíjban, illetve lakáspénzben kell részesíteni. (4) Ha az alkalmazott az (1) bekezdésben említett körülmények között szenvedett baleset, illetve a (3) bekezdésben említett magatartás miatt meghal, mielőtt az özvegyi és nevelési járadékra igényt adó legrövidebb (5 évi) szolgálati időt betöltötte volna, továbbá ha halála az (1)—(3) bekezdések szerint öt évnél kevesebb szolgálati idő után történt nyugdíjazása után következett be, özvegyét (elvált feleségét) özvegyi járadékban és lakáspénzben, árváját nevelési járadékban, illetve szülőtlen árváját nevelési járadékban és lakáspénzben kell részesíteni, ugyanúgy, mintha az alkalmazott (nyugdíjas) már a 6.—10. §-ok szerint beszámítható öt szolgálati évvel rendelkezett volna. Az ellátási jogosultságot kizáró okokat ez esetekben is figyelembe kell venni, de a kedvezményes járadékra való igényt nem érinti az, hogy a férj a szolgálatbalépésekor már elmúlt 40 éves, illetve a házasságkötéstől a haláleset bekövetkezéséig hat hónap még nem telt el, vagy hogy a férj a házasságkötés időpontjában 60 éves életkorát már betöltötte. Ugyancsak megilletik ezekben az esetekben az özvegyet (elvált feleséget), illetve a szülőtlen árvát az ezen szabályzat szerint megállapítható rendszeres átmeneti ellátások is. (5) A nyugdíj, özvegyi (elvált feleséget megillető) és nevelési járadék a jelen § alapján csak azzal a feltétellel állapítható meg, ha az (1) bekezdésben említett körülmények miatt bekövetkezett szolgálatképtelenség megállapítása, illetve a (3) bekezdésben említett magatartás és a halál bekövetkezésének az időpontja között legfeljebb három év telt el, továbbá ha a székesfőváros tiszti főorvosa (tiszti főorvoshelyettes) megállapította azt, hogy a szolgálatképtelenséget, illetve az elhalálozást az (1) bekezdésben említett baleset, illetve a (3) bekezdésben említett magatartás idézte elő.