Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1938

6. 1938. június 22. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 295 - 296

1938. júnjus 22-iki közgyűlés. 296. szám. 389 j) ha a nyugdíjas írásban bejelenti, hogy nyugdíjáról feleségének és kk. gyermekeinek — ez utóbbiaknak a gyámhatóság által jóváhagyott — hozzájárulásával időlegesen lemond, k) ha a nyugdíjas nyugdíját egyösszegben megváltja, l) ha a nyugdíjas eltűnt. (2) Az (1) bekezdés b), c),g), i), j) és l) pontjaiban felsorolt esetekben a nyugdíjat csak időlegesen kell beszüntetni, s ha megszűnik az ok, amely miatt azt időlegesen beszüntették, az ok megszűnésének időpontját követő hó első napjától kezdve újból folyósítani kell. Az időlegesen beszüntetett nyugdíjat a múltra nézve folyósítani nem lehet. Az (1) bekezdés l) pontjában említett esetben a hozzátartozóknak ideiglenes ellátására az 53. §-ban megállapított rendelkezések nyernek alkalmazást. (3) Az (1) bekezdés e) pontjában említett esetben a nyugdíjat csak a szabadságvesztésbüntetés tartamára kell beszüntetni. (4) Az (1) bekezdés h) pontjában megjelölt esetben az újabb nyugdíjazással kapcsolatban a 6. §. (12), továbbá a 11. §. (3) bekezdésében megállapított rendeke zések nyernek alkalmazást. (5) Az (1) bekezdés d) pontjában említett esetben a hozzátartozók részére kegyelmi ellátás engedélyezhető; ezzel kapcsolatban a 4. §. (2) —(4) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. B) Az Özvegy (elvált feleség) rendszeres, állandó és átmeneti ellátása. 18. §. i Az özvegyi járadékra való jogosultság. (1) Özvegyi járadékra jogosult a legalább öt beszámítható szolgálati évvel (6., 7. és 10. §-ok) rendelkező, a tényleges szolgálatban elhalt alkalmazottnak, illetve a nyugdíj élvezetében meghalt volt alkalmazottnak az az özvegye, aki az elhunyttal a tényleges szolgálata alatt vagy már azt megelőzően kötött házasságot, — amennyiben a 4. §-ban foglaltak értelmében a jogosultságot kizáró ok nem forog fenn, vagy a 17. §. szerint a nyugdíjat végleg be nem szüntették, ha a) a férj a házasságkötéskor még nem volt 60 éves, b) a házasságkötés a halál időpontját legalább félévvel megelőzte, c) az özvegy férjétől, ennek halálakor törvényesen még nem vált el, d) az özvegy férjével, ennek halálakor együtt élt, e) az özvegy erkölcsi magatartása kifogástalan. (2) Az (1) bekezdés a)—d) pontjaiban megállapított feltételektől el kell tekinteni, ha: az a) alatti esetben, ha a tényleges szolgálatban álló férj a házasságkötéskor már elmúlt 60 éves, de a házasságkötés után az 1. §-ban megjelölt állásban még legalább három éven át szolgált, vagy — e nélkül is — ha a házasságból gyermek született, vagy ha általa gyermeket törvényesítettek, a b) alatti esetben, ha a házasságból gyermek született, illetve a házassággal gyermeket törvényesítettek, vagy — e nélkül is — ha az özvegy minden kétséget kizáróan igazolja, hogy az elhunyt a házasságkötéskor még nem szenvedett abban a betegségben, amely halálát okozta, a c) alatti esetben, ha a házasságot a bíróság jogerősen felbontotta, de az elvált feleség nem ment újra férjhez és a házasság felbontását kimondó ítéletből kétségtelenül megállapítható, hogy a házasságot kizárólag a férj hibájából bontották fel, végül ha a férj elvált felesége javára kereseti és vagyoni viszonyaival arányban álló tartásdíj fizetésére volt kötelezve, a d) alatti esetben, ha az özvegy az elhunyttal ennek halálakor nem élt együtt, de a 63. §. (5) bekezdésében foglaltak szerint igazolja, hogy a különélésre nem az ő hibájával szolgáltatott okot. (3) A nyugdíjassal kötött házasság esetén az özvegy ellátásra csak abban az esetben jogosult, ha a házasságkötéssel a tényleges szolgálat alatt vagy azt megelőzően született gyermeket törvényesítették.