Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1938

5. 1938. június 2. díszközgyűlés jegyzőkönyve - 231 - 233 - 234 - 235

1938. június 2-iki díszközgyűlés. 235. szám. 299 tanács felállításával kapcsolta bele a törvényhozó és kormányzó hatalomba a nemzet vezetőit. Törvényeiben többször hivatkozik a királyi tanácsra, de kiemeli annak fontosságát a fiához intézett Intelmek VII. fejezetében is. Ez mind annak bizonysága, hogy a nemzetvezetésről a vérszerződés szellemében gondolkozott. Szent István mélyen alkotmányos érzésű és gondolkozású államférfi volt. Országa függetlenségét, népe szabadságát mindenek fölé helyezte királyi gondjaiban,de mély bizalom töltötte el lelkét annak politikai és erkölcsi értékelésében is. A királyi földbirtokok és az ott élő alattvalók állami igazgatására ispánságokat létesített, melyekből a vármegye-rendszer épült ki. Ezek későbbi közjogi megszervezésével és fejlődésével az autonómia gondolata lett a magyar alkotmány nemzeti fundamentuma. A vármegye-rendszer nemcsak providenciális bölcsességét bizonyítja, hanem a népe iránt érzett hitét és megbecsülését is mutatja. A Szent Istvántól megalapozott önkormányzat eszméje az ő elgondolásában az állami hatalom vérszerződése az önállóságra és függetlenségre termett nemzettel. Ez a szentistváni eszme a vármegyék útján sorsdöntő szerepet játszott a magyar történelemben, de az maradt ma is a nemzeti élet alkotmányos feltétele. Szent István a nemzetnevelés első apostola és úttörője volt. A nemzetbe vetett bizalma nyilatkozik meg abban a gondolatában is, mellyel az Intelmekben a nemzet vezetőinek és vitézeinek megbecsülését köti fia lelkére. »Vitézlő rend legyenek, ne szolga rend« — mondja a nagy király. Szabad magyarok tanácsát, emberi méltóságát, nemzeti önérzetét képviseljék az ország életében. Nem szolgalelkű, hanem emelkedett szellemű férfiakat akar látni a honszerzők örökségében. Az ősök tiszteletével is a nemzet önérzetét, a múlt megbecsülését akarja növelni. Az Intelmekben ezt mondja: »Az ősök követése a királyi méltóság nyolcadik lépcsője. Tudd meg, hogy legnagyobb dísze a királyságnak : az előbbeni királyok nyomában járni és követni a tisztes atyákat«. Ez magyarázza meg Szent Istvánnak az ősi alkotmányos gondolatokhoz való ragaszkodását és erős nemzeti szellemét, mely apostoli és uralkodói tevékenységét egyaránt irányította. Szent István évszázadokra rakta le a magyar állami és nemzeti élet alapjait. A magyarság mindenkor az ő eszméiben találta meg nemzeti menedékét és erősségét, ha kockára tették létét a századok viharai. A magyar alkotmány mindig szentistváni alapokon fejlődött. A keresztény nemzeti királyság eszménye és a vármegyei, illetve, törvényhatósági rendszerbe kiépített autonómia-gondolat túlélte a századokat. Ma is Szent István eszmei orientációjában élünk, de kell is, hogy éljünk. A magyarságnak ő adta azt az állameszmét, mely a múltban irányította és a jövőjét is átfogja. Szent István koronája nemzeti létünk egyetemes szimbóluma és minden magyar jognak a forrása. Szent István koronájának országai jelentik a magyar államot. Ez az állameszme hordozza azt a jövőt is, melyben ma is rendületlenül hiszünk és reménykedünk. Szent István a kereszténység életformáló jelentőségét mélyen látta és érezte. Fejedelmi adományokkal támogatta az egyházat; tíz püspökséget alapított, de a kereszténység erkölcsnemesítő erejében, az egyház szellemi hatásában is az országépítő, a nemzetfenntartó célt nézte. Az egyház tevékenységét úgy szabályozta a királyság alkotmányában, hogy az erőtadó, kultúra-teremtő hivatását teljes mértékben teljesíthesse a nemzet életében. Szent István a kereszténységgel vértezte fel nemzetét az életre, krisztusi erkölccsel alapozta meg létét; ma is ez az útja a nemzet jövőjének. Csak a hitében és szellemében megújhodott nemzet oldhatja meg nagy történelmi feladatait. Olyan közszellem kell, melyben a társadalmat és az egyént is az élet mély erkölcsi felelőssége irányítja. Mikor a nemzeti politika a keresztény nemzeti eszme alapjára helyezkedett, Szent István történelmi útmutatásához, államfenntartó szelleméhez tért vissza. A nagy magyar király legfőbb politikai eszménye a nemzet függetlensége, országának önállósága és polgárainak szabadsága volt. A századok folyamán legjobbjaink vére hullt ezért a gondolatért, de ma is e nagy célért küzdünk és dolgozunk, sőt ha kell, életünket is áldozzuk. Ez a gondolat adott mindenkor erőt az elesett magyarnak a talpraállásra és feltámadásra. Ma is Szent István szelleme ébreszti, erősíti a magyar lelket, hogy elfoglalhassa méltó helyét Európa népei között. A magyar főváros a mai ünneppel a nemzet egyetemes hitét és reményét fejezi ki, de külön hálával is tartozik az államalkotó nagy királynak. Tőle kaptuk azt a nagy örökséget, mely a milliós magyar fővárost létrehozta. Az autonómia alkotmányos gondolatát hagyta nekünk a nemzetre testált évezredes szellemi kincsek között.