Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1937

4. 1937. ferburár 7. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 82 - 83 - 84 - 85 - 86

40 1937. február 17-iki rendkívüli közgyűlés. 86. szám. A nemzeti munka hadseregének más feladata tehát nem is lehet, mint a lelkesedés tüzében megacélozott tetterővel, együttes akarattal megvalósítani azt a nemes cél­kitűzést, amelynél magasztosabb, amelynél komolyabb és becsületesebb feladatkör aligha akadhat olyan férfiú számára, aki minden közérdekű munkát kizáróan saját lelkiismeretének szigorú parancsa szerint teljesít. Nemsokára tizenhetedik esztendeje lesz már annak, hogy kiváló hivatali elődö­met, mint a székesfőváros egyik legképzett tiszti ügyészét, 1920 tavaszán az akkori magyar királyi kormány Budapest székesfőváros kormánybiztosává nevezte ki. Sipőcz Jenőt, akinek tiszta emlékét baráti kegyelettel őrzöm, erre a magas polcra alapos jogászi szakképzettsége és munkakészsége mellett hozzáférhetetlenül becsületes egyénisége és szilárd jelleme predesztinálta. Ki kell jelentenem, hogy az a körülmény, hogy közvetlen hivatali elődöm szülővárosom polgársága szemében nem­sokára nagyra nőtt és oly általánosan tiszteltté emelkedett, ez ma az én számomra sokkal többet jelent egyszerű ténymegállapításnál. A sors csodálatos játéka ugyanis tizenhét esztendővel ezelőtt nekem juttatta osztályrészemül, hogy a Sipőcz Jenő általánosan becsült személyére vonatkozó és azóta mindenképen helyesnek bizonyult kormányhatározatnak kezdeményezője — mint belügyi államtitkár — még 1919 őszén éppen én legyek, — én, akit a sors szeszélye tizenhét évvel később az ő közvetlen hivatali utódjának rendelt. Azok a régi baráti érzések, amelyek engem nemeslelkű hivatali elődömmel összefűztek, különösképen teszik kötelességemmé, hogy az ő kiváló erényeit oda helyez­zem a város legnagyobb és legrégibb patrónusainak gyönyörű emlékcsokrába és munkájának elismeréseként az ő békét szerető szellemében munkálkodva igyekezzem legszebb álmait és rajongó elgondolásait tettrekészséggel — és ha kell, erélyes kézzel is — megvalósítani. Az az érzésem, hogy ha a minden szépért, nemesért és jóért önzetlenül lelkesedő közgyűlési akaratot — elkerülhetőnek látszó politikai mesterkedések mellőzésével, mindenkor minden részrehajlás nélkül, kizáróan a város érdekeit tekintve — tudom élő valósággá testesíteni, akkor úgy székesfővárosunk, mint nemzetünk javára a kormány elgondolása, a törvényhatóság nemes hagyományai és saját egyéni meg­győződésem szerint is áldásos és becsületes magyar munkát végzek. Elődöm főpolgármesteri bemutatkozása alkalmával a maga részéről külön programmot nem is adott. Én azonban, mint aki messzebbről, az országos politika mezejéről jövök ide, egy lépéssel mégis tovább megyek. Én az ő legnemesebb és ebben a teremben legrokonszenvesebb törekvéseinek megvalósítását jelölöm ki valamennyiünk számára közös programmnak, abban a biztos tudatban, hogy minden egyes lépésnél az igazságot és mindenkor csak az igazságot, a közérdeket és mindenkor csak a közérdeket keresve, helyes úton járok, ha a magyar múlt örök értékű tanulságaiból merítve, szolgálom becsülettel és őszinte meggyőződéssel a keresztény morál és a hazafias érzés fényében messzire tündöklő magasztos nemzeti ideált. Nyugodt lelkiismerettel hirdethetem, hogy nemcsak megkönnyíti utamat, de törekvéseim sikerét hitem szerint maradandóan biztosítja a Miniszterelnök kiválóan megbecsült egyénisége, köztünkléte, velünkérzése és nemcsak fővárosunk, hanem az egész ország polgárságának nagy lelki megnyugvást jelentő higgadt politikai bölcsessége. Én bízom abban, hogy a tekintetes Törvényhatósági Bizottság és a Polgármester Úr kipróbált vezetésével nehéz munkáját igazán kiváló szakértelemmel végző érdemes tisztviselői kar támogatása mellett mindenkor kizáróan csak a közérdekért küzdő munkásságomat siker, koronázza. Erősen bízom abban, hogy a mindenki által tiszteletben tartott autonómia lendüle­téből, valamint a közérdekű ügyek nyugodt és szakszerű intézéséből Isten segítségével nemzetünk, székesfővárosunk és az egyházak javára áldás fakad. Ezt elérendő, a józan önmérséklés, a derék és becsületes polgári munka jegyében az önkormányzatban rejlő lendítő erők hasznosítása útján ebben a teremben, de egyúttal a nemes célért küzdő pártokban, az egymással szembekerülő politikai elvek tiszteletben tartásával még a legkülönbözőbb pártkeretek között is és ami talán még ennél is nagyobb jelentőségű, e díszterem falain túl, sőt a perifériákon is békét és "megértést óhajtok. Ezt a békét és megértést minden ércnél vagy márványnál viharállóbb pillérrel, a komoly és átgondolt, egyre fokozottabb, egyre szélesebb körű szociális tevékeny­séggel tartom elkerülhetetlenül szükségesnek a legkülsőbb területeken alátámasztani.

Next

/
Thumbnails
Contents